2009. július 30., csütörtök

A segédinas beteg lett.

Somi kruppos lett tegnapelőtt éjjel.
Legelőször januárban volt kruppos, akkor másfél éves volt. Emlékszem, nem is tudtam igazán, hogy mi ez a szörnyű, ugató köhögés, zihálás, csak ösztönösen kikaptam az ágyból, mert attól féltem, hogy megfullad. Aztán februárban és márciusban is átestünk rajta. És most júliusban újra jelentkezett ez a rémség. Így a negyedik alkalommal már rutinosan cselekszem, figyelek, adom a gyógyszereket ill. gyógykészítményeket stb. Most is félek, ha lefekszem aludni, de már könnyebben veszem én is, ő is az akadályokat. Valahol olvastam, hogy a legfontosabb, hogy a szülő nyugodt és higgadt maradjon! És ez adja a legtöbb erőt nekem. Ha érzem, hogy menthetetlenül benne vagyunk a slamasztikába, akkor egy-két percre leülök és erre a mondatra gondolok, hogy higgadtnak, nyugodtnak lenni!
Most altattam el a kis cseppségemet, és kis kikapcsolódásképpen leültem megnézni, hogy a párom milyen keresztszemes magazint mentett le nekem reggel a számítógépre. Na hát én teljesen elájultam! Újabb és újabb tervezett hímzések, de talán majd, ha nyugdíjas leszek, akkor lesz rá elég időm :)
Azért egyet mindenképpen elkészítenék.
Soma szeptembertől bölcsis lesz és épp bölcsiszsákot szeretnék készíteni neki (bár még nem tudom, hogy kell e olyan oda :) ) már megvásároltam hozzá egy helyes dinoszauruszos vászon anyagot, na de szerintem ezt nem hagyhatom ki:



Ezt pedig a párom ikreinek is elkészíthetném, mert ők balettoznak:



És találtam a kiskamasz úrnak is, aki éppen Szoboszlón nyaral apukájával, de szerintem ő már nem annyira díjazná ezt az ajándékát, bár tudom, hogy nem bántana meg azzal, hogy nem örülne:



Ha beleszerettetek a focizó lurkóba, a kis balerinába, vagy a vásott állatkákba, jelentkezzetek és elküldöm a mintát hozzá.

2009. július 28., kedd

Keresztelői kendő



Soma déli alvásidejében varrtam egy keresztelői fejkendőt. Bár nagyon hiányzott a segédinas jövése-menése, rámolása, azért nagyon nyugis volt így varrogatni.

Gyakorlatilag két téglalap szabásán, szegésén és a csipke felvarrásán kívül más extraság nem történt, de ez idő alatt szereztem néhány ősz hajszálat, annyira csúszott-mászott a két réteg zsorzsett szatén és a cérnacsipke.

2009. július 22., szerda

Hazajöttünk.



Már szombat óta itthon vagyunk, de nem akaródzott írni, csak olvasgatni :)

Hááát jó volt újra a saját ágyban aludni! Az egy hetes nyaralás alatt, alig aludtam valamit. Azt hittem, hogy ez a szokás csak az idős embereket kínozza, de rá kellett jönnöm, hogy nem. Vagy én is idősnek számítok.

Keresztszemezésről szó sem volt az egy hét alatt, viszont Ken Follett Katedrálisával nagyon jól haladtam ;) és nem is értem, hogy miért nem kezdtem el már ezt a könyvet sokkal-sokkal korábban. Lenyűgöző! Izgalmas! És szerelmes! Nemsokára befejezem és viszem is vissza a könyvtárba, talán megtalálom ott a folytatását is.

Aztán van egy jó hírem is, úgy tűnik - remélem nem kiabálom el - hogy indulgat a kis üzletecskénk, a keresztelőruhás boltocskánk! Szuper jó érzés!
Tegnap össze is írtam a teendőimet ezzel kapcsolatban, mert már látom, hogy mi az, ami fejlesztésre, bővítésre szorul.
Így hát most kevesebb lesz a szabad kreatívkodás és inkább az üzletecskében fogok többet tenni-venni.

Ja igen! Nagyon jó újra olvasni a blogtársak írásait! :)

2009. július 10., péntek

Balatonlelle



Kissé fájdalmas búcsút veszek a blogomtól és kedves blogtársaimtól.
Ma elutazunk a Balatonra. :)
Tegnap Somát kérdezgettem, hogy hova utazunk holnap? Először az volt a válasz, hogy dédihez :) aztán mondta nevetve, hogy a Batonra! :)

Addig is mindenkinek sok szép, színes bejegyzést kívánok!
(Talán adódik majd alkalom, hogy onnan is olvasgathassak kicsit ;) )

Sziaaaaasztok!

2009. július 9., csütörtök

A mexikói kalapom.



Kicsiben utazom! Rájöttem, hogy sokkal jobb lesz nekem, ha a nyaralásra kisebb hímzéseket viszek magammal.
Az egyik nagyon drága, és közel sem olyan fantasztikus magazinban van egy kis ajándék keresztszemes készlet. Meg is vásároltam, azzal a hirtelen felindulással, hogy nekem most nincs időm boltocskákban kutakodni ilyen picike hímzések után, de az igényem-vágyam már óriási volt, hogy valami rövid idő alatt befejezhetőt készítsek.
Na ez a kis mexikói kalap kapóra jött, nemkülönben House doktorbácsi ;) ennek eredményeképpen a kalap karimáját más szálirányba hímeztem, mint a kalap tetejét. Szuper! Gondoltam, én vissza nem bontom! Így jár az ember lánya, ha közben az anafilaxiás sokkban szenvedő tinilány esetét bámulja a hímzőtű felett!

És naná, hogy a csomagolással sehogysenem állok! És naná, hogy nincs megtankolva, kiporszívózva az autó! És naná, hogy máris puffogok magamban, hogy minek is az egyhetes nyaralás, ha előtte egy hétig mosok minden nap (azért, hogy mindenkinek tiszta legyen a ruhatára indulás előtt) és ha hazaérünk is egy hétig mosómedve leszek!

De nekem a Balaton a riviéra! :) :) :) Tralala!

2009. július 7., kedd

Komponálás



Lehet hogy elvesztettem a szép érzékemet, vagy micsodámat...?
Valamiért, valahogyan nem sikerül olyan fotókat készítenem a kezem alól kikerülő hímezgetéseimről, ami tetszene. De csak amióta blogozom.

Áh, ezzel már nem is akarom bosszantani magam. Olyan amilyen, végül is csak meg szerettem volna mutatni, hogy hogy haladok a falitartóval. És sikerült nagyon szép akasztót is találnom hozzá egy kézimunkaboltban.
Ez még jobban taszigál, hogy "vikike haladj már, haladj már vele" :)

Szülinap



A nagyfiam, Jana, ma fél háromkor lesz 12. éves!

Itt ülök a képernyő előtt és azon töprengek melyik verziót írjam: a jókedvűt, a sírósat, a vicceset, az emlékezőst?

Nem akarok senkit sem szomorkodós hangulatba ejteni, és azt sem tartanám jónak, ha sajnálnátok, de azért írom, ami ma eszembejutott:

- Milyen lila volt a bőre, amikor a hasamra tették úgy, ahogy meglátta a napvilágot! És nem sírt fel azonnal, csak nyöszörgött. Mennyi különböző érzés suhant át akkor rajtam!
- Ma meg már 39-es cipőt hord és a foci a mindene!
- Szegénykémnek jó kis szülinapi ajándék lesz, ha csütörtökön végre leveszik a gipszet a karjáról.
- 7. éve nem tölti velem ezt a napot (már szinte teljesen hozzá tudtam szokni)... azóta nem élek velük, mármint a volt férjemmel és Janácskával... mint ahogy azóta Szent Este se vagyunk soha együtt, mert az apáé... (most szomorú és cinikus jelet írnék)
(Manapság már csuklás nélkül hallgatják végig az emberek, hogy gyerekelhelyezési perben az anya is veszthet, anélkül, hogy valaha ivott volna, drogozott volna, gyereket bántott volna stb. merthogy kérem, velem ez történt)
- Ma bográcsoznak a nagyiéknál (ex szülei) és biztosan jól fogja érezni magát.
- Jaj, el ne felejtsem felhívni pontban fél 3-kor!
- És milyen sok pótcselekvés volt ma, el se hinnétek. Főzelékeket főztem, rögtön kettőt. Zöldbabot és sóskát. Aztán vettem sok-sok gyümölcsöt a piacon és tettem el málnát télire, meg aztán főztem őszibarack lekvárt is.
Elfáradtam, azt hiszem.

ISTEN ÉLTESSEN!

2009. július 5., vasárnap

Célegyenesbe fordultunk.




Milyen furfangos ez a cím :) pedig csak arról van szó, hogy szombaton elindulunk az egyhetes, jól megérdemelt balatoni nyaralásunkra.
Négy gyerkőccel, két autóval.
Szerencsére házi állatunk nincs. :)
Remélem idén gond nélkül érünk le és nem túl lépve a másfél-két órás limitet, ugyanis tavaly úgy történt, hogy én ill. az én általam vezetett autó kapott egy bal első defektet 110 km/h óra közben az autópályán. Összes csomag hátulról kirámolva stb. aztán kiderült újraindulás közben, hogy a pótkerék is ereszt. Na szóval cirka 4 és fél óra alatt le is értünk (Bp-ről Boglárra).

De elhatároztam, hogy most minden simán fog menni!
Senki nem fog veszekedni (főleg én nem), senki nem lesz feszült (főleg én nem) nem hagyunk itthon semmit, és már a készülődés-utazás is egy borzasztó jó dolog lesz, nem pedig egy tortúra.
A cél elérése érdekében már ma elkezdem az autótakarítást, tankolást, rámolást, vásárlást, mosást, vasalást stb. :)

Ha varrni nem is igen fogok a héten (a rengeteg teendő miatt... 4 gyerekkel van mit pakolni), azért a blog bejegyzéseket megpróbálom nem elhanyagolni. Azért ennyi mégiscsak jár kikapcsolódásként :)