Karácsonyvárók V.

Tavaly karácsonyra kaptam a Lajos Mari és Hemző Károly által szerkesztett 66 karácsonyi édesség receptkönyvet. Tele hangulatos karácsonyi fotóval, süteményleírással részletről részletre.

Egy délután elővettem és kiválasztottam párat, amit még karácsony előtt meg szeretnék sütni és a legjobbakat újra elkészítem az ünnepekre.

Tegnap a Puha mézes pogácsára esett a választásom, főleg azért mert egyszerű, olcsó és kiadós sütemény.



Hozzávalók kb. 80 darabhoz (nekem nem lett annyi, de lehet hogy azért, mert a nagyfiam és Péter ettek a nyers tésztából menet közben):

125 g méz,
125 g margarin,
3 tojás,
1 citrom,
250 g porcukor,
250 g finomliszt,
250 g rozsliszt,
1 kk. szódabikarbóna,
2 ek. mézeskalácsfűszer

A kenéshez és díszítéshez:
1 kk. tejszín,
1 tojás,
50-60 g dió és mogyoró vegyesen (nálunk csak mogyoró volt használatban)

1. Felforrósítjuk a mézet a margarinnal majd hagyjuk kihűlni. Simára keverjük a tojásokat 2 ek. citromlével és a porcukorral, hozzáadjuk a mézes keveréket.

2. Összekeverjük a búza- és a rozslisztet a szódabikarbónával, a mézeskalácsfűszerrel és a citrom reszelt héjával, több részletben a mézes-tojásos keverékhez adjuk, alaposan összekeverjük. Elsimítjuk a tetejét, folpackkal letakarjuk és a hűtőszekrényben legalább 3 órát, még jobb, ha egy egész éjszakán át pihentetjük-hűtjük.

3. A tésztát lisztezett munkalapon lazán átgyúrjuk, 8 részre osztjuk, és 8 db 4 cm átmérújű rudat sodrunk belőle. Mindegyiket 10 egyenlő részre vágjuk és lisztes kézzel gombócokat formálunk belőlük. Kissé ellapítjuk, fakanállal nem túl mély lyukat nyomunk a tetejükre. Egymástól 4-5 cm távolságra sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket (sülés közben megnőnek), tetejüket megkenjük a tejszínnel elhabart tojással és a mélyedésekbe 1-1 szem mogyorót nyomunk.

4. 200 fokra előmelegített sütőben 10-12 percig sütjük, még melegen leválasztjuk őket a sütőpapírról és rácsra rakosgatva hagyjuk kihűlni.

Fémdobozban 3-4 hétig is elállnak.

Egyéb: A fiam nem kért az utolsó darabokra mogyorót és kvázi puszedlit sütöttünk belőle. Mindenkinek ízlett, ezt biztosan megsütöm karácsonyra is.

Karácsonyvárók IV.

Olmós fáradtság ül rajtam, de azért leültem kicsit írni. Tegnap este már megszületett a gondolat, hogy az új évet új design-nal szeretném köszönteni, de félő, hogy ügyetlen leszek holmi háttér változtatáshoz stb. Remélem megküzdök majd valahogy vele.

Amit mutatni szerettem volna, az a frissen vásárolt - igen, vásárolt és nem készített :( - adventi koszorúnk. Erre majd visszatérek.

Na szóval lóhalálában szaladok Somával a Pozsonyi utcában egy bizonyos varázserővel bíró gyurmáért, magassarkúban, babakocsit tolva. Feldereng, hogy ebben az utcában angol nyelvű könyvesbolt is van, az is jól jöhet ajándék vásárlás címen, így futok tovább. Soma elégedetlenkedik, mert elhagyunk egy vonatos játszóteret. Sebtiben megígérem, hogy visszafelé megállunk ott játszani. Na és el is érkeztünk a mai témához. Soma, legkisebb fiúnk rajong a vonatokért. Már 6 hónaposan megjelent róla egy fotó az Indóház magazinban (vonatos felnőtt magazin, nem gyerek, nem ám), ahogy az apukájával olvassák az újságot. Azóta annyira megfertőződött, hogy a vonatokért ébred reggel. Ha kimegyünk valamelyik állomásra - mert nálunk ez a kedvenc kirándulóhely - 2 évesen simán felismeri, melyik a Szili, a Szergej, a Nohab, a Taurusz, a Búvár és sorolhatnám. Nekem darab-darab, de Ő ismeri, felismeri. Vasárnap kijöttek apával elém a Nyugatiba és oda kellett menni a Szili mozdonyhoz megpaskolni. Szóval hihetetlen gyerek, igazi kissrác. Már gyűjti apa neki az igazi vasútmodell asztalhoz az alkatrészeket (a páromnak is volt gyerekkorában és sok mindent megőrzött a nagypapa). A múlt héten egy Váci úti modellboltból 1 óra nézelődés után is csak rimánkodás árán tudtam elcibálni életem értelmét az autóig.
Ma délben amikor már majdnem elaludt, kipattant a szeme és azt mondta, "szeretnék apával jozdonyt nézni! hol van apa? várom apát!" és elaludt. Egy ceruzaelemmel, ami egész délelőtt egy vonat rakományaként szolgált.

Na ennyit a bevezetőről. A lényeg.
Rohanunk a Pozsonyin. Egy virágbolt előtt érdekesebbnél érdekesebb adventi koszorúk. Közelebb megyünk és mit találok? Egy koszorút vonatos, mozdonyos gyertyákkal. Az ára nem volt kiírva, de úgy éreztem, hogy kerül, amibe kerül, ez az adventi koszorú nem véletlenül került az utunkba. Megkérdeztük az árát, nem volt drágább, mint bármelyik másik, szóval kezemben a koszorúval, tolva a babakocsit (egy kézzel) magassarkúban tovalavíroztam.

És itt a fotó róla:






Meggyújtottam egy gyertyát a fotózás kedvéért és nagyon jó érzés volt két másodpercet szusszanni és belebámulni a lángjába. Na persze mostantól indul az, hogy "ne nyúlj hozzá légyszíves, mert tönkremegy" stb. Na de van adventi koszorúnk és milyen klassz!!! :)

Karácsonyvárók III.

Soma már csak karácsonyi dalokat szeretne énekelni az autóban, nagyon tetszenek neki. Kedvence a kiskarácsony, nagykarácsony és már egészen ügyesen énekli velem :)
Az idei lesz az első olyan ünnepünk, ahol a legkisebb gyermekünk is örülni fog a Karácsonynak. Mindenhol megállít, ha karácsonyfát lát az utcán, vagy az üzletekben. Nézegeti a díszkivilágításokat.

Sajnos az egyik nagy áruházban akciós termékként lehetett vásárolni világító ablakdíszeket és vettem is egy hóembert. Azért sajnos, mert nem rajongtam érte soha, sőt berzenkedtem, hogy nekünk ilyen sose lesz.
Amikor haza hoztam, én a szószegő és társamnak mutattam a vásárlásom eredményét, mosolyogva annyit mondott, hogy már várta, mikor jön el ez a pillanat! Jót nevettünk rajta.

És itt vannak a legújabb kedvenckéim:





A Praktika decemberi számából másoltam a mintákat zöld vászonra. Arany szaténszalag az akasztója és a hátoldala karácsonyi mintás vászonból van. Közte vatelin. Az összevarrása nem sikerült túl jól, és szívem szerint igazi fenyőágakat tennék a nappalink ajtajára és arra akasztanám őket. Ami késik, nem múlik.

Karácsonyvárók II.

Zöld színű karácsony cérna lányka a fehér napszöveten. Tegnap készültem el vele.
Ezt is jó volt hímezni, bár már a bal kezem pihenőnél csak pattanva tudtam kinyitni. Pedig most nincs dudor a csuklóm belső felén. Na mindegy. Azért nem hagytam abba... és a társam nem volt elragadtatva ettől, mármint hogy tovább hímeztem a nyavalygásom ellenére.

András keresztelője

Tegnap keresztanya lettem.

Nyíregyházán, egy kis református templomban tartották meg testvéremék a kicsi keresztelőjét. Hajnalban keltett a vekker, a sötét hajnalban rohantam a Holló IC-hez, hogy időben odaérjek a keresztelőre. 3 órás út volt, kényelmesen hátradőlve olvastam. Furcsa volt a Soma nélkül töltött idő, de bevallom jólesett. El is olvastam az Erzsébet királynő törvénytelen fiáról, Artúrról szóló regényt. Na de vissza a keresztelőhöz.

A képen látható, saját készítésű ajándékkal leptem meg többek között a szülőket. Nem életem főműve, az biztos. Eléggé nyögve fejeztem be és abszolút nem olyan díszes, mint az eredeti minta, de most csak erre futotta az erőmből és időmből.
Egy gépjármű nyeremény takarékkönyv és egy kézzel kötött kardigán (amit nem én kötöttem) voltak az ajándékok még.
Valamint egy képeslap, amihez kerestem egy keresztelői versikét. Íme:

Mikor bekopogtál e zsivajgó világba,
S a lelkek tavából leúsztál közénk,
A nyári Nap éppen vidáman tombolt,
Izzasztó arcát fordítva felénk.

S ma eljött a nap, a keresztség napja,
Mikor a lélek új vágányra vált,
Rengeteg régi szent sereglett körénk,
Midőn egy új pap mormolt egy imát.

S én lettem az ki keresztanyádként,
Egy gyertya képében fényt adtam Neked,
S ebben a tülekvő, kifordult világban,
Lelki és szellemi segítőd leszek.

A verset egy bizonyos Faun írta, de bevallom, belekontárkodtam és a "nyári, vágányra" szavakat átírtam.

Ha kapok fotókat a keresztelőről, esetleg megmutatom azt is :)

Karácsonyvárók 1.

Annyira, de annyira jól éreztem magam a - címével ellentétesen - kis karácsonyváró képecske hímzésekor, hogy csuda! Más volt, mint az eddigi keresztesek és kedvemre való volt a kitérő. Valószínűleg jó sokáig leszek a kitérő pályán, mert eldöntöttem, hogy jó párat készítek ezekből a legkedvesebb barátaimnak. Főleg azoknak, akiknél gyerkőc van :)

És köszönöm Martimeznek hogy másolhattam, mert az ötlet az övé, szeretném is forrásként megjelölni. Ha esetleg valaki ilyesmi sablonra bukkan, kérem jelezze nekem :)

Holnap megpróbálok egy kisebb méretű, natúr fa képkeretet szerezni hozzá.

Télapó itt van, vagyis lesz :)

Kreatív boltban tettünk látogatást a nagy és kisfiammal kora délelőtt.
Már régóta nézegettem ezeket a helyes mikulás és karácsony ihlette nyomdákat, amelyekhez rengeteg színű tintapárnát is lehetett vásárolni. Néhány névjegykártya karton, cikk-cakk olló és már készülhetnek is a karácsonyi üdvözlőlapok.

Néhány mintát láthattok a gyerekeink keze által elkészítve :)

Gyöngyösi séta avagy Janára várakoztunk

merthogy péntek délután még iskolai kötélhúzó verseny is volt, ezért kissé módosítani kellett a szokásos programunkon.

Mint mindig, most is délre időzítettem az indulást, hogy Soma aludni tudjon az úton. Így viszont a Gyöngyösre érkezés és Jana programjának végéig volt kb. 2-3 óra.

Már túl voltunk az autó vezetésen (avagy az autóban játszunk-on), a cukrászda látogatáson, amikor felötlött bennem, hogy még akkor sem jártam a Mátra Múzeumban, amikor Gyöngyösön laktam, nemhogy mostanság, amikor teljesen felújították, hozzáépítettek a Múzeumhoz.

Elsétáltunk a bejáratig, a Pálmaházba vettünk belépőjegyet és egy kerti séta után - ami szintén nagy élmény volt, a különleges növények, fák, halastó, kis hidak stb. látványa miatt - egy órán át nézegettük a kitömött állatokat, különböző életképeket, tablókat stb. Szépen kivitelezett, jó elgondolású kiállítás, ámbár az eligazító táblákat hiányoltam.

Szóval ajánlom, klassz kis program lehet családosoknak és nem családosoknak is.
(Mint megtudtam minden hónap második vasárnapján két felnőtt és két gyerek részére ingyenes a megtekintés)
Sajnos a weblapjuk nem nyerte el tetszésemet, de itt megtalálhatjátok http://matramuzeum.hu és mi biztosan visszamegyünk még pár alkalommal :)

Anyag szerzemény

Látjátok ezt?



Igen! Jól látjátok!
165 Ft-ért kaparintottam meg ezt a közel egy méter széles fél méter hosszú roppant szöszölődő, de annál puhább anyagot, aminek a hivatalos kiléte nálam homályban maradt.

Nagy lelkesen el is határoztam, hogy Somának készítek kesztyűt egy részéből.
Gyors kontúr, vágás, gombostűzés, na persze Soma közreműködésével, majd kézzel összevarrtam. Na de minek???
Miért van az, hogy hiába hagyok rá a varrásnál mégis kicsi, rövid stb. nálam minden olyan darab, amit viselésre szánnék???

És tudom, hogy már a következő nekiveselkedés ezzel a negatív hangulattal fog indulni.

És akkor becsap a villám.

Nem tudom mi befolyásolja. Talán a holdfogyatkozás, vagy a csapadékos éghajlat, vagy hogy melyik lábbal lépett le az ágyról. Talán mindegy is, hogy mitől, a lényeg a jelenség: vannak napok, amikor Soma egyszerűen kezelhetetlenné válik.

Ma délelőtt fél 10 és fél 12 között azt gondoltam megbolondulok hamarosan.
Csodásan indult a napunk, bár nem értem, hogy mostanság miért úgy ébreszt a fiam, hogy "gyere menjünk a városba anya" ami annyit jelent, hogy menjünk át a nappaliba TV-t nézni. Ha valaki érti a szavak rejtett értelmét, értesítsen.
Szóval a reggeli kávé, kakaó után, gyors karfiol leves készítés, hajmosás nekem, mosakodás, öltözködés, Soma öltöztetése, vasalás, reggeli. Már a reggelinél felütötte a fejét a zöldszemű ördög. Minden falatért külön megküzdöttem. Aztán közölte, hogy egészségedre anya, vagyis elég volt.

Bár kikapcsoltam réges-rég a TV-t, egyszer csak valahogyan bekapcsolta, és röhög, gonoszul, esküszöm nektek. Hogy tudja egy 2 éves felfedezni, hogy vannak rejtett kapcsolói a készüléknek???

Én: "Gyere, légyszíves vedd fel a kabátodat, cipődet, és induljunk a Mazsola-játszóba."
Ő: "Nem!"
Én: " De légyszíves öltözz fel!"
Ő: " Neeem!"
Én: " Ha nem veszed fel a kabátodat, nem tudunk elindulni, mert megfázol és hiába vár Mazsola és Manócska!" (közben kötött fogású birkózásban már ráerőltettem a cipőjét)
Ő: " Neeeeem akaróóóm!"
Majd 15 perc fetrengés a bejárati ajtó előtt, én győzködöm, csendesen, nyugodtan, majd kissé nyomatékot adva a választási lehetőségének. Ha nem öltözik, nem megyünk.
Ő pedig nem öltözik.

Dúlva-fúlva levetkőzöm, Őt is levetkőztetem. Még nem esik le a 20 forintos.
Beviharzok a dolgozószobába, utánam rohan "játssz velem anya!" felkiáltással.
Akkor már szinte habzik a szám: " most hagyj békén, nem foglalkozom veled"
Ez üti szíven igazán! Sír, lefekszik a padlóra, közben teszem a dolgom, 10 perc... még mindig sír.
Leülök a székre elé, nézem. Feláll, odajön, még mindig sír: "vigasztalj meg anya"
Ráteszem a kezem a hátára. Lehajtja a fejét az ölembe, hüppög. Nem szólok semmit, érzem még nem vagyunk a végén.

És így is lett!
Fél óra múlva az egész tortúra megismétlődött, csak most abban az olvasatban, hogy
" anya vegyünk fel kabátot és menjünk a mazsola játszóba " mire én: " de már véget ért, nem tudunk menni " és az egész kezdődik elölről.

Na ma ilyen napom volt.

És az egy órás alvásidőben hímeztem kb. 50 öltést. Ennyire volt idő :)

Borostyán nevű új keresztelőruha modellünk

Lány ikerpárnak készült a jövő heti keresztelőjükre, természetesen két darab :)

Már fent van honlapunkon, itt.



És itt más tollával ékeskedem :(

Könyvajánló: Robin Maxwell regények

E könyv miatt hanyagoltam el kissé a blogomot, mert amikor csak tehettem olvastam.
Fantasztikus és zseniális, lenyűgöző korrajz, megdöbbentő emberi gyarlóságok, hatalomvágy, szomorú életutak, sorsok, mégis ajánlom!

Tegnap Soma déli alvása közben megnéztem a film változatot is, amelyet A másik Boleyn lány néven találhattok meg a BBC Prime produkciójaként.
Kissé eltér a regénytől néhány részletben, sőt egyszer-egyszer jobban is sarkítja a cselekményeket, ill. kidomborítja, mindenesetre ez is tetszett.

Már a második részét olvasom, amelynek a címe: A fattyú.

Boleyn Anna titkos naplójának hivatalos tartalma:
"Nem sokkal azután, hogy Erzsébet trónra lép, megjelenik nála egy titokzatos öregasszony, aki Boleyn Anna bizalmasa volt a tragikus sorsú királynő utolsó napjaiban. Egy bőrbe kötött könyvecskét ad át Erzsébetnek: Boleyn Anna titkos naplóját. Erzsébet királynő a napló lapjain ismerkedik meg édesanyjával, akitől kisded korában elszakították.
Az amerikai írónő nagyszerű korrajzot nyújt Anglia legizgalmasabb korszakairól: VIII. Henrik és lánya, I. Erzsébet uralkodásáról. A magával ragadó történelmi regény témája örök: a szerelem és hatalom."

Katicának :)

Kicsit elmaradoztam mostanában a blogomtól, de most pótolok!

Katica! Még októberben készült ez a passzé rész, amit a Te instrukcióid alapján sikerült megvalósítani :) egészen jó kis oktató videók vannak a youtube-on :) valóban.

Persze azóta már egyszer lebontottam a Soma mellénykéjét, mert az ajánlott szemszám a méretéhez képest is borzasztó nagy lett, próbakötést meg nem végeztem előtte...

Szóval bontottam és most már lassan elkészül az eleje, majd azt is mutatom.

És aznap sajtos perecet is dagasztottam, amint látszik :)