2009. december 22., kedd

Díjat kaptam, avagy 7 dolog rólam.

Jandó gondolt rám és nekem adományozott egy díjat. Nagyon köszönöm neki, főleg a kíváncsiságát, merthogy a díj elnyeréséért cserébe 7 dolgot kell mondanom magamról. Amikor elolvastam a bejegyzésében, hogy miről van itt nagyban szó, hát azt gondoltam, hogy biztosan nem fogok olyasmiket leírni, hogy 39-es lábam van. Aztán 2 napot ültem a hét fő bűnömön :) Nem tudom eszembe jut e most iziben 7 érdekes dolog rólam, olyan érdekes, ami másnak is érdekes, de megpróbálkozom vele:

1. Reggel kinyitom a szemem, magamhoz térek, és miután megállapítom, hogy a mellettem vagy velem egy szobában alvók ébren vannak e már, a második gondolatom, hogy "megyek kávét készíteni"! Imádom a kávét! De változott a kávé fogyasztási szokásom, fiatal lány koromban inkább a nescafé ill. 3 in 1-ért rajongtam. Most felnőttként :) az őrölt kávé kis tejjel is álmaim ne továbbja lehet. Egy nap háromnál többet próbálok nem inni, de Soma születése előtt, amikor aktívan dolgoztam a Zalakerámiánál, volt hogy a napi ötöt se éreztem elégnek.

2. Nagyon szeretem a hosszú ujjú pólókat, felsőket, de igazán csak akkor, ha rálóg a kézfejemre az ujja, vagyis tényleg hosszú! Ez valami mánia lehet.

3. Nyáron hosszú hajat hordok, télen rövidebbre vágatom. Határozottan követem ezt a tendenciát az öltözködésben is. Hőségben nadrágot, fagyban szoknyát.

4. Ha már nagyon elegem van, arról álmodozom, hogy jövőre elutazok Péterrel Toscana-ba! Szeretnék. Nagyon.

5. Megkeseríti az életem az állandó hátfájásom. Sportolnom kellene, vagy legalábbis rendszeresen mozogni, de ha van egy kis időm, inkább varrogatok, hímezgetek.

6. Milyen más minden karácsony mióta döntésképes felnőtt lettem! Sokat készülök az ünnepekre, tervezgetem, díszítek, sütök, bevásárolok, csomagolok, de a végére vagy kipukkad a lufi, vagy rossz az időzítés. Soma óta mindig azt gondolom ezekben a napokban, hogy van remény, hogy igazán szép legyen. A negatív csúcs azt hiszem az volt, amikor kb. 4 éve Péterrel úgy töltöttük itthon a szent estét, hogy a konyhában keresztrejtvényt fejtettünk és legbelül teljesen szétestünk a gyerekeink hiánya miatt :(

7. Nagyon szeretem a családom. Messze élünk egymástól, legalábbis relatív messze, de amikor csak tehetem rájuk csörgök, beszélünk néha pár percet (szerintem sokszor unnak már :) ja igen, apa néha elszólja magát, hogy kacsap*csa vagyok :) ) és van amikor hosszú pletyi folyik. :) Remélem a jövő év mindenki számára pozitívan fog kezdődni.

Íme itt a díj:



Én az összes olvasómnak szeretném továbbadni a díjat és leellenőrzöm ám, hogy megírjátok e a 7 jellempontot magatokról!!! :)

2009. december 19., szombat

Ra-ra-ravioli



Nagy pelyhekben esik a hó. Aztán máskor meg már nem is hóesés, hanem hóvihar.
Ma ki se dugtuk az orrunkat Somával a friss levegőre a torokgyulladása miatt és szó, mi szó, ma én is jobban köhögök. Így leginkább főzőcskézéssel telt a nap.
Ma kipróbáltam egy új receptet is, aminek a neve: Ravioli.

Elég jól fogy, bár jól esik hozzá a tej :)
Legközelebb több lekvárt teszek a közepébe.

Könyvtári összefoglaló 2009.

Idén beiratkoztunk Somával a könyvtárba. Mivel neki ingyenes, nagyon jó üzletet kötöttem. Emlékszem az első alkalommal, amikor magamnak is választottam könyvet, rögtön kettőt vagy hármat, rám szólt a morcos, de nagyon dekoratív könyvtáros néni, hogy "a gyerek van beíratva, akkor csak egyetlen könyvet vihet anyuka"! El is szégyelltem magam, mert én olyan vagyok, de gondoltam sebaj, ha egy könyvet olvasgatok nagy élvezettel, már az is főnyeremény!

Többször megfogalmazódott a gondolat, hogy az év végéhez közeledve mérleget vonok életem fontosabb területein. A rendes naplómba is szeretném majd összefoglalni az év nagyobb történéseit, érzéseit. És miért ne állhatna itt az idén olvasott könyveim listája(?), hiszen olvasni JÓ és örülhetünk, ha jut rá idő!
Na hát akkor a listám:

1. Ken Follett: A katedrális (Hát ehhez nem kell magyarázat, megrázó, élvezetes, felkavaró, sokkoló és gyönyörű!) Bár nem tetszés szerinti a sorrend, hanem időbeli (ezt olvastam először), akár number one is lehetne.

2. Lévai Katalin: Varázskert (Félig olvasott, én sajna untam.)

3. Szabó Magda: Katalin utca (Erről külön bejegyzést fogalmaztam.)

4. Szabó Magda: Az ajtó (Mélyenszántó, tartalmas, szomorú, Szabó Magdás)

5. Aiken Joan: Lady Catherine nyakéke (Először nem is emlékeztem melyik volt ez a regény, ahogy idepötyögtem, de most már emlékszem, a Büszkeség és balítélet Lady Catherine de Burgjéről szóló regény. Régi idők, ármánykodás, fura befejezés, nem volt rossz. De utol se éri a Büszkeség és balítéletet!)

6. Julia Barrett: Önteltség és önámítás (A Büszkeség és balítélet folytatása. Kissé kapkodó, nem annyira részletes ill. árnyalt, mint a fent említett első rész. Kevésbé is tetszett. Mr. Darcy alig szerepelt benne :( )

7. Sandra Gulland: Napóleon felesége (Ezt a regényt nagyon szerettem. És azt hiszem ez fertőzött meg és lettem azóta is hű olvasója a történelmi regényeknek)

8. Elizabeth Adler: Párizsi randevú (Pfúj! Félúton abbahagytam. Csöpögős, most elhagyjam, ne hagyjam, szeressem a másikat stb. Tiszta Júlia, Romana és társai.)

9. Robin Maxwell: Boleyn Anna titkos naplója (Lebilincselő! )

10. Robin Maxwell: A fattyú (Úgy szint lebilicselő!)

11. Gavalda Anna: Szerettem őt (Elolvastam. Közepesen tetszett, de vannak benne nagyon szép részek, gondolatok, amit sajnálok, hogy nem jegyeztem ki anno.)

12. Sandra Gulland: Adieu Napóleon! (Imádtam! Múlt héten a nagyfiamat visszautaztatva Gyöngyösre, elmeséltem neki az egész regényt! Persze a szaftos részeket kihagyva, inkább a történelmi jelleget kiemelve. 20 percig tartott az összefoglaló és érdeklődve hallgatta, ami nagy sikernek számít szerintem egy kamasznál :) )

A könyvtári jegyzékeken ez található 100 Thomas, Tesz-vesz, Babar, Kipp-kopp, Sicc, Hupikék Törpikék mellett :)

Hát ha tetszési indexet kérnétek, író és cím nélkül a történelmi regényeket emelném ki! Azt hiszem Maxwell és Gulland könyveket még fogok olvasni.

2009. december 18., péntek

Kopogtatott a postás

és meghozta a karácsonyi húzogatós ajándékomat, amit Kovácsné Lente Júliától kaptam!
Nagyon köszönöm Neki, nagyon kedves meglepetéseket csempészett a csomagba és a fatábla igazi kézműves kincs! A technikát nem ismerem, de látszik rajta, hogy sok gonddal készítették, minden apró részletre odafigyelve! Köszönöm még egyszer!




2009. december 17., csütörtök

Karácsonyi húzogatós ajándékom

Igen, elkészült. Már csak gyorsan postára kell adni. Ma délelőtt három postahivatalban próbálkoztunk sajnos hiába. Métereken át tekergő sorok, számhúzás, köhögés, morgás és mivel Soma éjjel újra beteget jelentett és lázas volt, gondoltam, nem várom ki a sorunkat. Így másfél órás autózás után (a három posta bejárása ennyi időt vett igénybe) dolgunk végezetlenül értünk haza.

Igen! Ma pocsék volt a kedvem! Mindennek tetejébe, ma este 19:25-re volt időpontunk a házi orvoshoz, mert a mi doktornénink csütörtökön este 6 és 8 között rendel. Nem is értem! Persze kihívhattam volna házhoz is, ha felveszi a telefont. Végül is kibírtuk, délután végig hőemelkedése volt csak, de vírusos torokgyulladása van a kétévesnek. (Nagyon fogok imádkozni, hogy ne legyünk újra krupposak! Gyakorlatilag 3 napig volt köhögés-mentes Soma :( )

Megpróbálom derűsen felfogni a dolgokat. Mindig arra gondolok ilyenkor, hogy inkább hálát adhatok az égnek, hogy amúgy a gyerekem egészséges és nincs komoly probléma. Milyen szörnyű lehet azoknak a gyerekeknek, akiknek pl.: kórházban kell karácsonyozniuk.

Megmutatom a karácsonyi húzogatósra készített ajándékomat.
A hölgy, akinek készült nem rendelkezik bloggal, valószínűleg sose jár erre :( így nem hiszem, hogy poén-gyilkos lennék.

Szóval varrtam egy CD-tartó borítót, persze karácsonyit. Két CD-vel, amire átmásoltunk néhány szép karácsonyi dalt. A másik ajándék egy repesztéssel készített teadoboz, amit karácsonyi színűre festettem és finom szilva-teafiltereket tettem bele, meg vérnarancsot. Úgy örülnék, ha örülne a tulajdonosa majd.



2009. december 14., hétfő

Narancs mellény



Az elmúlt hetek gyötrelmes "nem haladok"-ja után, tegnap este egy képzeletbeli asztalra csaptam és "ma befejezem Soma mellényének a HÁTÁT, mert mire készen lesz már ki is nőtte" erélyes egysorosom után, éjjel befejeződött a mű fele.

Remélem Katica büszke lesz rám, mert az ő segédletével tudtam egyáltalán felszedni a szemeket. :)

A sima és fordított szemek ill. sorok váltakozása őrült izgalmat jelentett esténként, de sajnos a tudásomból egyelőre többre nem telik. Habááár tudok szaporítani és szemeket befejezni, vagy mi. A gomblyukazás már bonyolult művelet nekem, úgyhogy a mellényen a gombokat (a vállánál) majd a szemek között valahogy átpasszírozom :) (Gondolom a kötősök most kaptak a szívükhöz :) )

A héten biztosan nem kezdem el az elejét, szóval még így is sanszos, hogy ha tavaszra készen leszek a narancs mellénnyel, akkor Soma hány számmal lesz már nagyobb, mint a szeretve kötött, ám kicsi huncut mellényke.

És hogy a fiamnak miért narancssárga mellényt kötök, na azt senki sem tudja :)

2009. december 13., vasárnap

Egyszer én a kirakatban.

Ma este kicsit elcsendesedtünk, feküdtünk hárman a "nagyágyban" és verselgettünk. Péterrel előkerestük egyik kedvenc versünket József Attilától (azt majd egy külön alkalommal hozom ide :) ), aztán újabb versike következett, amit Péter hozott a családba. Közkincsé teszem, mert nagyon kedves, a kisgyermekkor versikéje. Engem mindig meg is hat, főleg, ahogy Péter szavalja. Szeretjük, nagyon.

Zelk Zoltán: Egyszer én a kirakatban.

Egyszer én a kirakatban
olyan almát láttam:
mikor néztem, rám nevetett
pirosan és bátran.

Van nekem is egy kis almám,
szomorú, nem bátor,
mint a kicsi kutya, hogyha
elviszik anyjától.

Lehet, hogy csak gyerekalma,
s vágyik még a fára:
ringatgassa, altatgassa
édesanyja ága.

Szél fürössze, nap törölje,
s hogy ne fázzon éjjel:
szálljon hozzá egy jó csillag,
s takarja be fénnyel.

Alma, alma, bárcsak mostan
olyan csuda esne:
az én almám nem is alma,
piros labda lenne!

Fölhajítnám a plafonra,
a falakra szállna -
bárcsak olyan alma volna,
hogy labdává válna!

De ha aztán megint alma
lenne, azt szeretném:
előbb játszadoznék véle,
azután megenném!

2009. december 12., szombat

Medveparkban voltunk.



Soma ma délelőtt azt hajtogatta, hogy kirándulni szeretne menni. Nem is értem, honnan vette ezt a szót, hogy Ő kirándulni akar menni és sorolta a családtagokat. A nagy családot (2 felnőtt, 4 gyerek). Na addig, addig, hogy kitaláltam, menjünk ki autóval a veresegyházi maciparkba, igaz csak hármasban (én és a két fiam) - (a család másik felének is volt programja).

Soma végigaludta a félórás autózást, de aztán kint a hidegben sétáltunk egyet. Nagyokat röhögtünk (tudom, hogy szebb szó a nevettünk, de ez tényleg röhögés volt), sétálgattunk, aztán megint röhögtünk.
Egy macit sikerült megkínálni a mézzel. Jana végezte a műveletet, de nem ízlett a macinak, a nagy hidegben elment a kedve a nyalánkságtól. Aztán meglátogattuk a rénszarvast is. Nem is gondoltam, hogy apróbb termetű, mint a szarvas! Soma figyelmét persze a bejáratnál kiállított vonat is lekötötte, meg a gondnok traktorja. Na azon tényleg csak röhögtünk, ahogy Soma kővé meredve állt és bámulta szemrebbenés nélkül a traktort. 10 másodperc után gyanús volt, hogy megdermedt a hidegben. Olyan piros pozsgás volt a pofija. :)



Amikor elkezdett folyni a könnyünk is, már szaporáztuk a lépteinket vissza az autóba :)
Még hogy hegyi ember nem fázik?! Én a Bükk lábától származom, de sose bírtam a telet, de csak a hideg miatt! :)



És Soma most látott először sapkában :) mosolygott nagyokat rajtam :)

2009. december 9., szerda

Tegnap túrós táskával vigasztalódtunk

Nem tudunk kikecmeregni a betegségből. A hétvégén már alig folyt Soma orrából valami, amikor vasárnap komolyabban felütötte a fejét a krupp. Ma érzem a legerősebbnek. Érdekes, hogy nem éjjel jelentkezik, hanem inkább reggel ébredés után és a déli alvásnál. Bár délelőtt majdnem rohama volt, mert szerette volna, ha ölben cipelem le a sétához. Amire én nemet mondtam. Persze lehet hogy nem voltam átgondolt és inkább most hagynom kellett volna a nevelést és igent mondani, mert így már nem farolhattam vissza a megmondtamból. És ami ma már tapasztalat, hogy a hiszti és sírás hozza leginkább elő a kruppos rohamot nála, az be is következett. Lehúztam valahogy a földszintre a fiamat és jó nagyokat lélegeztünk a ház előtt a hideg levegőbe. :(

Tegnap túrós táskát sütöttem. Épp akkor sült meg, amikor Soma felébredt délután. Először azt mondta, hogy nem kér sütit, mert nem finom, aztán meglátta, hogy eszegetem a forrón illatozó kelt tésztát (nagy rajongója vagyok) és kért. Aztán azt mondta a kétévesem: "dehogyis nem finom, ez finom!" mindezt énekelve, mert énekelve beszél mostanság. Kottát lehetne írni róla :)



Tegnap előtt meg a két kezem által télire eltett csöves kukorica raktárkészletünket dézsmáltuk meg. Nálunk reggeltől estig az lehetne itthon, Soma és Péter imádják.
Tanúbizonyságul:



Na szóval a főzőcske és sütögetés nem esik nehezemre, de mostanában a kézimunka már nem esik jól. Ettől szomorú is vagyok, mert a karácsonyi húzogatós ajándékom nem halad, úgy ahogy szeretném.

A Soma mellénykéjéhez kb. 5 sort kellene kötnöm, hogy készen legyen az eleje vagy háta, de azt is hetek óta húzom. :( Sok a restanciám.

Ez volt a nyavalygó hírmondó.

2009. december 4., péntek

Lopakodik a karácsony :)



Végre Péntek! Végre hármasban! Már nagyon vártam a hétvégét. Itthon legyen a párom és sokat beszélgethessünk / beszélgethessek, ahogy Péter mondaná: "csip-csirip", vagyis állandóan beszélek, mi több csak én beszélek :)
Az igazat megvallva, a héten nagyon rajtam volt a GYES-betegség. De tegnap és ma már újra visszatért a játszós-kedvem és jókat nevetgéltünk Somával. Apropó, a héten Soma dáthás volt, elég erőteljesen folyt a nózija. Szerencsére ez a kedvén nem látszott meg :) Tegnap és ma motoroztunk is a ház körül.

Szóval a fentiek miatt a hét elég eseménytelenül telt. Itthont csinosítgattam kicsit, csempésztem egy kis karácsonyi hangulatot a folyosónkra. Péter pedig rózsával lepett meg! Ilyenkor kezdünk ugye gyanakodni... de én most nem tettem, tudom, hogy miért kaptam, ha nagyon nem is beszélünk róla.
Soma nagyon örült a virágnak, fülig ért a szája, hogy anya virágot kapott. Egész este szagolgatta, nézegette:



Ma ki sem mozdultam a konyhából. Holnap vendégeink is lesznek és a kikölcsönzött szőnyegtisztító gép is érkezik.
Elkészítettem ma a méteres kalácsot. Most először. Sűrűn fogadkoztam közben, hogy utoljára. Borzasztó macerásnak tűnt. Hangosan szitkozódtam, hogy lehet akármilyen finom, többé soha!
Aztán mikor megdermedt és levágtam egy szeletet a végéből és Somával két pofira benyomtuk, már határozatlan voltam a tárgyban. Mert finom lett és mint ahogy a neve is súgja, kiadós.
Ha érdekel valakit, holnap lefotózom és leírom a receptjét.

2009. december 2., szerda

Jaj, mi történt a blogommal?

Nem tudjátok mi a csuda történt? Eltűntek a rendszeres olvasóim és én sem vagyok egyetlen blognak sem rendszeres olvasója!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tapasztalt ilyet valaki?
És most mi a túrót tegyek???
Kétségbeestem!