2010. március 28., vasárnap

Citromos piskótatekercs



Új receptet próbáltam, Limara blogjából.

A piskóta 4 tojásos, annyiban tér el a hagyományostól, hogy a tojás sárgájákat és fehérjéket együtt kell habosra keverni a cukorral:
4 tojás,
12 dkg liszt,
12 dkg cukor,
2 ek. olaj

Viszont a citromkrém elég időigényes:
Gőz felett kellett sűrűsíteni 2 tojássárgáját, 2 citrom levét, fél citrom héját, 10 dkg vajat és 10 dkg cukrot.
Nekem 40 percemet vitte a kavargatás, de megérte. Pikáns, savanykás a krém, nagyon könnyű, nem sűrű, vajas, mint a cukrászdaiak.

2010. március 25., csütörtök

Szekreter nekem :)



Jane Austen is ilyen szekreter mellett írhatta meg a Büszkeség és balítéletet, ugye?
Na és a Bronte testvérek? Ilyen asztallapon szőhették a fordulatokat!
És Honfi Viki évekig vágyódott egy ilyen darab előtt, ha betévedtünk egy-egy bútorboltba, vagy ócskapiacra... de soha többé vágyódás, mert vágyam tárgya a dolgozószobánkban!
Az apropó a szülinapom, ami hétvégén lesz (kipipálom a 33-ast is) és Péter, aki vette a lapot, lapokat az együtt töltött évek alatt, mivel buksijában szerepelhet egy kis notesz, amire feljegyezgeti a "de jó lenne egy ... " kezdetű mondataimat.
Különben meg tök csalás, hogy ő mindig ilyen szuper ajándékokat talál ki nekem, én meg kínlódok az ő nevezetes ünnepeikor és bizony néha nem jut eszembe csak a könyv ötlet :(

Megjegyzem Soma bőszen hordta be a játékait egy fél órán keresztül, hogy mit pakol be az asztalkám rejtett polcára, fiókjaiba és nem győztük hangsúlyozni, hogy ez nem az övé ill. nem az ő rakodóterülete.
Szerintem nem sikerült leszerelni teljesen és nyakamat rá, hogy ha apa elmegy dolgozni, újra próbálkozni fog.

Már látom a lelki szemeim előtt milyen ócskapiacon fellelhető dolgokkal fogom ékesíteni, öregbíteni a szekreteremet...

2010. március 23., kedd

Újra hímeztem




ÉS MILYEN JÓLESETT!


2010. március 18., csütörtök

Távol maradásom oka



tapétáztunk és festettünk, közben krupposak is vagyunk, na meg a munkahelyem is rossz híreket közölt... a hetem pocsék volt!

Viszont a hálószobánk már nem penészes, sőt gyönyörű színe van és nagyon sokan segítettek, hogy nekem könnyebb legyen (apu, tesóm köszi :) )!

2010. március 10., szerda

Apa és fia a dolgozószobában dolgoznak



Régebben találtunk egy mesefilm sorozatot, aminek a címe: Shaun the sheep. Ez valami szenzációs! Felnőtteknél is tuti siker! Apával mi is elbámészkodjuk a meséket, sőt valamelyik reggel majdnem elkésett emiatt a párom. Vicces, klassz poénok, amit néha csak a felnőttek értenek, de kedvesek a figurák is. Na hát most ez a sláger. Aki teheti keressen rá interneten. Megéri :)
A Shaun nevű bárány pedig egy remek kis figura, valamiből meg kellene csinálni, de nem tudom, hogy miből és hogyan. Így még csak tervezgetem.
Este ezt a mesét nézte apa és Soma a számítógépen. Soma pizsiben, az apja hasán lábán elnyúlva, mint az ágyban :)

Somáról meg csak annyit pluszként, hogy eddig se unatkoztam itthon a dumája miatt, mivel folyamatosan reggeltől-estig beszél, szerencsére szépen, na de a héten túlszárnyalt mindent, mivel olyan dolgokról beszélget az apjával, ami meg sem történt. És némelyik eset felettébb kínos.
Tegnap előtt este, amikor apa fürdés utáni puszilgatási gyakorlatot végzett a kétévesen, Soma felült és megjegyezte az apjának, hogy " Anya azt mondta, hogy apa ne puszilgasson össze-vissza este és reggel.!"
Én csak pislogtam, mint a levelibéka. Mondtam, hogy én ilyet soha nem mondtam! Persze apa nem hitte, mert Soma kitartóan állította és bárhogyan tette fel a kérdést, mindig oda lyukadt ki a gyerek, hogy anya mondta, hogy apa ne puszilgassa.
Képzelhetitek!

Másik sztorink, hogy Soma a héten nagyon ügyesen halad a szobatisztasággal. Gyakorlatilag, ha tavasz lenne, már túl lennénk az ügyön, de mivel hideg van, ha sétálni megyünk, vagy futunk a dolgunk után (ami a héten bőven akad), akkor ráadom a pelust. Így felemás életet él a kicsi.
Este a bátyjával telefonon beszélgetett. Elújságolta neki, hogy bilibe pisilt. Janácska megdícsérte. Aztán Soma mondta, hogy "anya tanította". Ezt Péter is hallotta :) Nevetve megjegyezte a mondatra, hogy jól csinálom ;)

Hát ha már úgy sem mosom le magamról, hogy ezeket Én szándékosan így csinálom, akkor maradjon is így és dícsérjen csak a fiam reggeltől-estig :)

Örök barátság :)



Haladok vele. Ha lassan is :)


2010. március 6., szombat

Creative Blocks



Megpróbálom nem tömjénezni a két és félévest, de erre ma annyira büszke voltam, hogy gondoltam, megmutatom.

Anyuéktól kapta karácsonyra Soma ezt a logikai játékot. Már akkor is lekötötte, bár az egyszerűbb verzióval játszottuk, vagyis kartonlapra kellett ugyanolyan elemeket kikeresni, mint ahogy a nyomtatáson szerepel: piros tégla, sárga kör, zöld háromszög stb.
Mostanában viszont hosszú percekig ül felette és azzal próbálkozik, hogyan lehetne teljesen tökéletesen beillesztgetve az elemeket, komplett alakzatot kirakosgatni.
És a mai este őrült nagy sikerélménye volt, mert többször is össze tudta rakni egyedül a játékot!
Láttam rajta, hogy nagyon élvezi, néma csendben, a külvilágot kizárva forgatta, kereste, illesztette! :)

2010. március 5., péntek

Piros-fehér-zöld



Délelőtt kokárdákat készítettünk. Nem sikerültek túl szépen, de kísérletnek elmegy kategória.
Sominak nagyon tetszik a madaras kézimunka ollóm és ma megkaphatta, miközben anyagoztunk. Kis fecliket vagdosott vele papírból és egyre ügyesebben használja, mármint az ollót.
Tegnap ugyancsak papírból és hurkapálcikából magyar zászlót készítettünk. Az is jó móka volt, de a kokárdázást jobban élvezte. Persze, ha kétéves gyerek lennék, én is ezt élveztem volna jobban. Nincs is jobb egy kisasztalra szórni anyu összes gombostűjét... Aztán papírokba szúrkálni őket. Persze közben felvette a rezzenéstelenül, nem figyelek anya mondandójára arcot, mivel engem közben a frász kerülgetett a gombostűk miatt. Én sem értem, hogy nem szúrja meg egyetlen egy sem. Tavasszal kétszer fordult elő, hogy törökülésben ülve a padlón az ölébe borította a fent említett doboz gombostűket. Engem a miniinfarktusok kerülgettek, ő meg nagy nyugalommal, cumizva, szedegette ki a nadrágjából a tűket. Apropó lehet hogy fakír lesz?

Tegnapi aranyköpés:
Vendégek voltak nálunk, keresztelőruhákat nézegetni. Előre megbeszéltem a kétévessel, hogy próbáljon illedelmesen viselkedni, azaz ne szakítson mindenkit félbe a mondandójával, ne ugráljon a ruhákon (volt már olyan esetünk is) stb.
Szentül megígérte, hogy jó lesz.
És egy szavam sem lehet, mert a kiemelt példák egyikét sem csinálta. Viszont! Kitalálta, hogy megágyaz a nappaliban, amíg bemutatózunk. Ott mellettünk! Leszedte a kanapéról a díszpárnákat, a háttámlát, lefeküdt a padlóra, fogta a kanapé elejét és kérni kezdett, hogy hozzam a lábát, mert akkor kinyílik az ágy!!!
Próbáltam moderáltan rászólni a kétévesre, hogy próbálja abbahagyni, amit csinál. Gondolta, akkor odajön hozzánk. Álldigált mellettünk, nézte a nénit, bácsit, aztán megszólalt: ez neked nem tetszik!
Na de nem ez volt a csúcs. Hanem, amikor elmentek a vendégek.
Nem kiabáltam, de szigorúan ránéztem, kijelentettem, hogy ezért meg azért haragszom rá és látványosan kivonultam a szobából. Ő meg utánam trappolt, megállt az ajtóban és azt mondta:
- Nyugodj meg kérlek! És ne haragudj rám!


A mai kokárdakészítés közben Mazsola és Tádé dvd-t néztünk, vagyis inkább hallgattunk. Épp Mazsola barátairól volt szó. Kérdeztem tőle, hogy neked ki a legjobb barátod? És erre azt felelte, hogy: ANYA!

:)

2010. március 2., kedd

Mazsola kabátja



Mégiscsak tarthatatlan állapot volt már, hogy a szép tavaszi időben Mazsola kabát nélkül jött velünk sétálni! Így kötöttem neki maradék fonalból tegnap este egy kis kocsikabátot :)
Soma reggel szélesen vigyorgott, amikor felfedezte mazsola új ruhadarabját, de aztán gyorsan ki is jelentette, hogy az a kabát az övé, mert anya neki készítette.
Megígértem neki, hogy még a héten összevarrom az ugyanilyen fonalból kötött mellénykéjét, mert már az is készen van, úgy egy hónapja, csak nincs ingerenciám leküzdeni az összeállítást. Merthogy és most a fületekbe súgok egy titkot: már egyszer összeállítottam, de annyira lekötött egy film, hogy én biza egyenesen összevarrtam a mellény mindkét oldalát és kaptam egy csőképződményt. Nem volt jó poén tőlem!

Nefertiti



És igen, újra nem foglalkoztam a lényeggel: ez a hölgy, nem csupán egy afrikai nő, ahogy én eddig szólítottam, hanem magam Nefertiti!

Naná, hogy nem én jöttem rá!
Naná, hogy a kedves párom kezdett el vele húzni, hogy miért afrikaizom, amikor egyiptomi!
És aztán naná, hogy Ő vette a fáradtságot, velem ellentétben és a mindentudó internettől megkérdezte, hogy kit is vettem tű alá.
Szóval ott a két pont. Újra.

De legalább van aki megvilágítsa, kicsiny és sötét elmém, ugye?