Csavart minta I.

A fonalat egy csere-bere akció keretén belül kaptam, kb. 20 dkg-ot, így talán valami nagyobb ruhadarab is kijön belőle kísérletezés után.



12 szem + 2 + 2 szélszemből áll a mintasor.

Első három sor: 4 fordított, 4 sima, 4 fordított (hátulján fordítva, ahol fordított ott sima stb.)
Negyedik sor: 4 fordított, 4 szemet jobbra fordítunk: 2 szemet segédtűn a munka mögé teszünk, a következő 2 szemet, majd a segédtűre tett szemeket is simán lekötjük), aztán 4 fordított.
Utána ez a négy sor ismétlődik.

Én a szélszemeket sima szemre kötöttem, de lehet hogy nem így kell szélszemet kötni?

Hát én úgy örültem az eredménynek, mint macska a farkának! Pedig kicsit csálé is, de mégis az első gyermekem mintaügyileg.

Természetesen nagyon várom a profi kötőnők hozzászólásait, okosításait, mert nagyon rám fér. De azért megpróbálom ezeket a kis leírásokat folytatni, hátha más is kedvet kap :)

Kötni tanulok!

Igen, komoly az elhatározás, mert egész héten nem hagyott nyugodni, hogy nekem kötnöm kell! (Kicsit meguntam a párom nőjének hímzését)

Aztán elhatároztam, hogy lemegyek a közeli kézimunkabirodalomba, mert ott csütörtökön 11 órától mindig van kötő-tanfolyam. Na pechemre, betegeskedik a hölgy, aki tartja. Meg persze Somától nem is igazán tudnék odafigyelni. Pedig már láttam a szebbnél szebb fonalakat, amiket megvásárolok és megkötök.

Na gondoltam, nem addig ám. A lelkesedésemnek nem szabhat semmi gátat. Pénteken délután kaptam P-tól szabad 70 percet és elmentem a kedvenc antikváriumunkba, ahol találtam 300 Ft-ért egy 1985-ös kiadású Sorról sorra c. könyvet, amiben elég sok hasznos leírás található.





Kerestem én blogokat is, internetes kisfilmeket, amelyen magyarul beszélnek és alapoktól kezdenek, de sajnos nem igazán találtam, igaz, nem is kerestem órákig, napokig.
Merthogy mégis az lenne az igazi, ha "élőben" látnám, mindig is féltem a technikai dolgok könyvből tanulásától, de most mintha működne.

Ezért a következő bejegyzésemben, megmutatom, mit készítettem tegnap este a nap levezetéseként. :)

Színes.

Színes a világ.



Délután Somival rajzoltam. Tudom, hogy a gyermekrajzoknak jelentésük van, de szerintem két és fél éves korban még nincs. De ha valaki meg tud fejteni egy A4-es lapnyi fekete körkörös irkafirkát, akkor az jelentkezzen :)
Na hát én rajzolgatom a tavaszi lombos fámat színes virágokkal, Ő meg kérdezi, hogy tudod mit rajzoltam anya? Nézem a lapját, hát fogalmam sincs, talán viharfelhőket. Miután lebiggyesztett szájjal mondom, hogy sajnos nem tudom, ő rávágja, hogy hát Híradót!
Mi vaaaan??? Híradót???!!! És folytatja, hogy ha nem tudnám "ez a tervrajz".
Tyűűű. Hát ilyen az én, na jó, mi gyerekünk!

De a héten volt "mángorolni" is!
Emlékeztek Vitéz Lászlóra, buli-bulira és a köcsög mukira? Na és Molinári bácsira, meg a suvickos képűre? Hogy én még jóval a Soma előtti időkben mit össze kutattam, honnan lehetne megszerezni, gyerekkorom kedvenc piros ruhás figuráját a Vitéz Lászlót???
Péter még személyesen Kemény Henriket is felhívta otthoni telefonján, hogy megkérdezze, hol kapható egy-egy régi felvétel.
Na szóval, már megvan és ugyebár a génekben lehet valami, mert Soma imádja, sőt mi több, ÉRTI a poénokat!
És egy délelőtti sétánk alkalmával hosszú botot talált, engem a járdán hagyott, elsétált messzire a zöld fűben és visszakiabált, hogy " elmegyek mángorolni, jó?"

Az egészségi állapotáról szóló jelentésem pedig a következő:
hétfőn korán reggel úgy kezdtem a napot, hogy az összes vegyi úton előállított gyógyszerét, homeopátiás golyóját, vitaminját elcsomagoltam, hogy ne is lássuk és egész héten vegytisztán élünk. Még Béres csepp és C vitamin sincs, se Calciumusc, se Fenistil csepp.
Csak rengeteg zöldség-gyümölcs, főzelék, leves, barna kenyér és persze némi nyalánkság is. Aztán rengeteg séta, játszóterezés, napsütés... és most jön a nagybetűs bejelentés: a héten jól volt! Nagyon jól! :)

Blogdíj, aminek most nagyon örültem...

de ami különösen meghatott, az a néhány mondat, amit drága Jandó írt hozzá:

"Szeretettel gondolok rátok, és úgy érzem, különösen is közel álltok a szívemhez. Örömmel nézem mindig a blogotokat a sok szép alkotásotok és Ti magatok miatt is. :) Köszönöm, hogy szebbé teszitek a világomat."

És a díjban részesülők között az én nevem is ott volt!

Manapság olyan kevés a kedves szó, az emberi hang, pedig milyen sokat jelenthet. Nagyon köszönöm Jandó!

Volt.

A múlt héten minden volt!
Betegség - antibiotikummal kezelve (?) (Soma),
Bírság - tiltott helyen parkolásért (amúgy nem mellékesen kulturáltan megírt levelet kaptam a közterület felügyelettől, még fotókat is mellékeltek a kocsimról),
Rossz méretekkel leadott keresztelőruha megrendelés, amit el is készítettünk, és ami már csak kész állapotában mutatta magát,
Lelkiismeret furdalás - mert pont akkor volt a nagyfiamnál fogadó óra, amikorra színházjegyünk volt,
De aztán volt külön fogadóóra anyukának pénteken, hogy elbeszélgethessek az osztályfőnökkel (nincs baj, csak az osztályváltást erőltetném),
Rohanás pénteken (jártam Somával Bp-Maglód-Pécel-Isaszeg-Gödöllő-M3-Gyöngyös-fogadó óra-M3-Bp).
Gyöngyösön hányt Soma, aztán majdnem az exférjem is,
Majd hazaértünk és vetkőzésnél észrevettem, hogy Soma kiütéses, de rettentően (irány még az orvoshoz is),
Egész hétvége kiütésesen, de vidáman a siserehaddal,
de aztán jött még egy felhő, amolyan kikerülhetetlen, a családi fajtából.

És akkor (és ezért kezdtem ezt idevésni) utaztunk visszafelé vasárnap Gyöngyösre... gurulunk az M3-on (a kamerák már integetnek esküszöm), csendben vagyunk, ki-ki a fejében. Arra gondolok, de jó lenne letenni a csomagot. Úgy leülni a padkára, magam mellé tenné a hátizsákot, akár fel is szállnék egy vonatra a csomag nélkül... De rázok egyet magamon.

Odaértünk, J-vel beszélgetünk, a kicsi J-vel is :), aztán búcsúzom.
Autó indít, beindul, elhallgat. Aztán már nem indul be. Telefon, jöjjenek segíteni. A következő két órában sok mindent kipróbál J., Péter is mobilon tanácsokat ad, gondolkodik.
Izgulunk (nehogy ott ragadjak), röhögcsélünk, a nagyfiam sziporkázik. Aztán visszaballagunk, megiszok egy kávét.
Hát akkor vontassunk, én meg majd valahogy visszautazom Bp-re.
És elvontat J egy benzinkúthoz, ahol talán éjszakára biztonságban lesz az autó, amíg a szerelő át nem húzza a műhelyébe. Hogy hogy kerül fel Gyöngyösről Bp-re az autó, teljes homály fedi. Nekem akkor már minden mindegy.

Mondja J. esetleg indíts rá még egyszer, hátha meggondolja magát.
És lőn! Pöcre.
Nézzünk hárman egymásra.
Mosolyognak a szemek.
Szerintem az autóm megijedt, hogy otthagyom.

De aztán arra gondoltam ma, hogy valamiért akkor jobb volt ott maradni. Nem sietni, nem vezetni, nem gondolkodni a csomagon.

Péter nevetne. Ő is, én is csak abban hiszünk, amit meg lehet fogni. Racionálisan gondolkodunk, szilárd két lábon kell állnunk, mert amúgy összedőlne a kártyavárunk.

De Én, ha nem is isteninek, de jelnek veszem.

Így állunk mi egymással: Nefertiti és én

A fotó minősége hagy némi kívánnivalót maga után, de így sikerült.

Lassan haladok, Péter meg is jegyezte, hogy ez karácsonyra lesz kész, de hát ha ennyi időm van, akkor ennyi időm van. Ahhoz képest szerintem nem is rossz :)
Bár tény, hogy a névnapra nem lesz meg, de a szülinapjára már esélyes :)

Múzsák avagy a 19. század celebjei

Milyen unalmas tud lenni már, amikor a média összes szereplője azzal szórakoztatja a közönséget, hogy ki-, kivel-, mennyiért-, és hogyan éli az életét.

Na már most :) egy igen érdekes cikk akadt a kezembe A hivatásos múzsa címmel (forrás: HVG). (Ma babavásárban voltam a keresztelőruhákkal, így volt időm olvasni :) )

A fent említett olvasmány leginkább Csinszka, azaz Boncza Berta életét mutatja be, Ady nagy múzsáját, szerelmét, később feleségét, aki hát magunk között szólva sem élt szűzies életet. Kicsapongó életmód jellemezte, akár férjnél volt, akár nem, több vasat tartott a tűzbe. A szerző ír arról is, hogy Ady halála után, még a gyászév leteltét sem várva meg, már felkínálta "barátságát" Babits Mihálynak. Mivel Babits nem élt a lehetőséggel, bár ezt jó ideig nem tudta eldönteni, festő férjet (Márffy Ödön) fogott magának Csinszka, aki mellett sem nyugodt háziasszonyként élte életét.

Na de ez csak egy dolog, mondanám rá. De ahogy tovább olvastam, egyre inkább azt éreztem, hogy a régmúltban sem volt ez talán máshogy, mint manapság.
Vicces. Nem szeretném kiábrándítani a költő rajongókat (ettől Adytől a kedvenc versem az Elbocsátó, szép üzenet marad), mégis szemezgetek a forrásból.

Vörösmarty Mihály múzsája Csajághy Laura, a korkülönbség közöttük 26 év. Laura először ódzkodott a frigytől, ám Vachott Sándor költő felesége meggyőzte: "még ha saját boldogságodat áldozád is fel érte - az ő nevével együtt a tiéd is hallhatatlan leend."

Vajda János múzsája Bartos Róza (korkülönbség 33 év). Az ő kapcsolatuk pikantériája például az, hogy a gyors házasságkötés után derült ki, hogy a feleség elfelejtett beszámolni dajkaságban nevelkedő gyermekéről. Vajda Simor Jánostól, az esztergomi érsektől eszközölte ki a válást.

Aztán itt van még Krúdy Gyula múzsája Várady Zsuzsa, aki Krúdy szeretőjének lánya volt! :)

Babits Mihály pedig tanítványának Szabó Lőrincnek a menyasszonyát csapta le a kezéről és vette el feleségül.

Az Ady - Csinszka szerelem történetéhez hozzátartozik még, hogy Boncza Miklós, a lány apja határozottan kijelentette, egy szem lánya nem lesz a "vérbajos naplopó" felesége, ezért a pár az árvaszékhez fordult házassági engedélyért.

Persze hangsúlyozom, hogy nem általánosítok, de még csak nem is ítélkezek, egyszerűen érdekes volt kicsit bekukkantani a neves, köztiszteletben álló értelmiségiek, uram bocsá' régi idők hőseinek életébe és esetleg levonni a konzekvenciát, talán anno sem volt másképp.

Holnap szavazunk

szavaznánk és totál elbizonytalanodtam délelőtt, miután olvastam egy újabb cikket a HVG-ben. Pedig mennyire biztos voltam a dolgomban. Hiányzik ez a biztosan tudom érzés.

Na persze az sem segített, hogy drága nagymamám is kicsit "nem értelek én téged" hangnemben kezdett velem beszélni a szavazást illetően, merthogy ő is tudja, hogy kit választottam volna. Mert szerinte nagy úriemberek is mind a Fideszt választják! Hallják a piacon jártuk-keltükben. És akkor én miért akarok kicsire szavazni? Olyat bejuttatni, akik majd lopják a pénzt, mint a mostani? Hogy még többen legyenek?

Na igen. Ha abból az elvemből indulok ki, hogy minden embernek megvan a saját véleményhez való joga és igaza, akkor nem reagálok. Ahogy nem is reagáltam, vagy legalábbis próbáltam finoman.

Azokkal nem is lenne olyan nagy bajom, akiknek kétharmadot jósolnak. Ha - és most elvek jönnek - nem lenne egy-két belém idegződött gondolat, ami akár helytelen is lehet. Ha meglátom a fiatal szóvivőjüket arra gondolok, hogy idősebb vagyok, mégis több a vagyona... vajon honnan kereste? Mert akkor én is megyek szóvivőnek! Ha az jut eszembe, hogy egyetemisták alapították, akik azóta is politizálnak - legalábbis jó páran közülük - és soha nem keresték másnak a pénzt, nem túlóráztak se kis hazainál, se nagy multinál, ellenben politikai nézeteket alkottak, formáltak arról, hogy is kéne dolgozni, hogy jobban éljünk... na szóval ez is fura.

De akkor mi legyen??? Holnap választás, de én se jelenlegire, se a kétharmadosra nem akarok szavazni. Ugye szóba jöhet még legalább két kicsi, de az egyik szétforgácsolta magát, a másik meg köthető Sólyomhoz (nem szimpi) és a kétharmadoshoz.

Sose politizáltam, nem értek hozzá, nem követem nap, mint nap az eseményeket, ezért hiába küldtök esetleg te nem jól gondolod kommenteket, biztosan igazatok lesz. Inkább azt a fajta szomorúságomat írtam ide, ami a meg nem értésből fakad. Néha a családom mondja is: különleges vagy mint kártya közt a hatos. Mert én nem egyértelműen úgy gondolom, ahogy ők.

De most akkor hogy is gondoljam holnap?! (sóhaj)

Kehely

"A tevehajcsár láthatólag nem zavartatta magát a háború rémétől.
- Élek - mondta a fiúnak az egyik holdvilág és tűz nélküli éjszakán, miközben datolyát majszolt.
- Most csak eszem, és az evésen kívül semmi mást nem csinálok. Ha aztán nekiindulok, csak a menésre fogok gondolni. Ha majd harcolnom kell, lehet, hogy meghalok egy napon, amelyik ugyanolyan jó lesz a halálra, mint bármelyik másik. Mert én sem a múltamban, sem a jövőmben nem élek. Csak jelenem van, engem az érdekel. Ha mindig a jelenben tudsz maradni, boldog leszel. Meglátod, hogy a sivatagban élet van, az égen csillagok, a harcosok pedig harcolnak, mivel ez az emberi nem alkotórésze. Az élet így olyan lesz, mint egy vigalom, egy nagy ünnepség, mivel mindig csak az a pillanat létezik, amiben éppen él az ember."

(Paulo Coelho: Az alkimista)

Húsvéti fatörzs

A nagyim gyerekkoromban rengetegszer készített fatörzs tortát. Általában minden szülinapkor, névnapkor ez volt a nyalánkság és még pluszban hétvégékre is becsempészte. Ennek eredményeként tinédzserkorban odáig jutottam, hogy már unalmas volt. Sőt, gyakran el is blicceltem, hogy ne kelljen enni belőle :) Pedig nagyon finomat tudott sütni.

Évek óta nem ettem. Már nem készít, inkább a kelt tésztákkal jár a kedvembe, ha meglátogatjuk őket. Na de nekem meg eszembe jutott, hogy ezt is jó lenne megtanulni, hogy majd az én gyerekeim és unokáim is meg tudják unni :)

Tegnap nagy vendégség volt nálunk a családi alkalmakból kifolyólag. Tortát most nem rendeltem, főleg költséghatékonyság miatt, így kipróbáltam, mire jutok én a fatörzs receptjével.

A tészta - minden fennhéjazás nélkül - istenire sikerült. A krém is finom lett, egy fájdalmam van csak, hogy hiába használtam étcsokit, világos maradt a színe.
A krémbe belecsavartam egy narancsot és egy evőkanál rumot is tettem bele. Délutánra elfogyott!

Esti beszélgetés

Én: Mit szeretsz reggelizni?
Soma: Elefántot!
Én: És honnan szerezzek elefántot?
Soma: A vasút múzeumból!