Titkok

Várom őket, jöjjenek már. Soma is kérdezgeti, mikor?

Készítettem egy kis meglepetést jövő hétvégére. A gyerekszobába tettük a falra. Egy egyszerű parafatábla, készítettem rá pár színes őszi falevelet. Két cicát is. Soma ráismert bajusz nélkül is. Ez már felér egy dicsérettel :) Sanszos volt, hogy rájön-e mi az, amit kivágtam.



Mit fognak rejteni a borítékok???



Egymásnak írt kis csacskaságokat?



Vagy suttogó titkokat?

Gyerekek kíváncsiságát?

Soma azt kérte, írjam rá egy papírra, hogy nem akar holnap menni oviba és tegyem a borítékba...

Mindenkiben ott csücsül egy kis Illés Bori

Mennyire-mennyire más volt olvasni Szabó Magda: Születésnapját, mint az előző bejegyzésben véleményezett regényt!

Hűséges útitársam volt mindenhol, lakásajtón nem léptem ki anélkül, hogy ne lett volna a malaclopó fekete táskában. Végeztem is vele néhány nap alatt.

Hiszem, hogy ez a könyv a lelkünk üdvösségéért íródott. Mély meghajlás Szabó Magda írónő előtt és mennyire aktuális ma is minden sora.
Az utolsó 50 oldal olvasása közben töménytelen mennyiségű könnyet elsírtam: szépen felsorakoztak életem szereplői is a leírt gondolatok mögött. Anya, apa, a fiaim.
Drága fiaim: várom és félem a felnőtté éréseteket.

Becsületből

Becsületből olvastam végig a Nesze neked Terézanyut!


Rácz Zsuzsa első kötete tetszett, szórakoztatott. Örültem a második kötet megjelenésének. Gondoltam végre a frissebb generációból is kivált, kifejlődött egy hungarikum! Egy magyar írónő, fiatalkori problémákról mesél.

A film kicsit más epizódokat emelt ki, más hangulat és érzelem világba helyezte Kéki Kata történetét, de a színésznőink jobban karakteresítették a szereplőket, másképp él most bennem az első kötetből forgatott film.

Emiatt a második kötet olvasása közben, hol Rácz Zsuzsát, hol Hámori Gabit képzeltem Kéki Kata helyére.

Azt kell mondanom, nem lett jó a folytatás. Ha Rácz Zsuzsa erre téved, pirulva kérek elnézést, ezért a sorért, hiszen rengeteget dolgozhatott vele, de ezt a munkát érezni is rajta. Nem mesél, inkább katalogizál, sorba veszi élete nehéz szakaszának gondjait, bánatait. Boncolgatja a szingli életmódot, amit nem tudtam eldönteni, hogy végülis örömmel éli meg, vagy síratja. Vágyik is a nagybetűs férfi, férj után, meg nem is. Érezteti, hogy az apukája miatt mély lelki sebeket szerzett, aztán kissé elvarratlan lett ez a szál, hiányzik a konklúzió.

Ráadásul ahhoz képest egy elég terjedelmes regényről van szó, mégis a hozzá menjek és szüljek e gyereket kérdéskört, amire gyakorlatilag a közel 400 oldal épül, az utolsó másfél oldalon, sután lezárja, ill. lefuttatja a szálat.

És ha Zsuzsa erre téved: a következő könyvét is el fogom olvasni, várom, írjon csak, szükség van rá, de legyen kicsit Janikovszky-s, Szabó Magdás, mesélős, lelket megérintős, olyan, hogy nagyokat kelljen pislognom a metrón olvasva, nehogy észre vegye a szemben ülő néni vagy bácsi, hogy szépet, jót olvastam...

Újabb esti beszélgetés

Szerencsére van egy jó szokásunk, na ez így persze nem igaz, mert sok jóóóó szokásunk van. Az estéinkre odafigyelünk.
Reggel, amikor ébredezem, várom, hogy lecsöpögjön a kávé, arra gondolok, de várom az estét :) Miért?

Mert akkor altatunk, odabújunk, vakírgásszuk, csiklandozzuk, simogatjuk, duruzsolunk, dunduru lábujjakat morzsolgatunk és persze, mivel nagypofájúaknak tartanak minket... mi is magunkat... beszélgettünk.

Tegnap este kicsit modern stílusban, ne akadjatok fent a szülők megszólításán, a végén van a vicc:

Apa: Ki apa csaja Soma?
Soma: Anya!
Apa: És ki anya pasija?
Soma: ÉN!

Hát tudja :)

Segíts Daninak!

Kezdeményezés és összefogás egy nagyon beteg kisfiúért, Daniért!
Ha teheted, te is segíts neki és családjának, akár egy-egy apró játékkal, ruhácskával, könyvvel, vagy ajánld fel árverésre saját készítésű kézműves tárgyadat....

Itt olvashattok a gyáli család történetéről.

Pizsiben

Hajnalka kedves képeket készített az óvodába, én pedig hímeztem egyet belőle. A kedvencemet, a pizsis, térdepelő kisfiút, aki a maciját szorongatja.

Nem tudom még, hogy mire fogom felhasználni. Talán Soma óvodájába viszem be, faliképnek. Vagy valami hasonló.



Funkcióját tekintve, ahonnan indult, oda érkezik, igaz? :)

80 kert nyomában a Föld körül

Ha jól emlékszem ez volt a címe annak az M1-en futó műsornak, amelybe teljesen véletlenül botlottam.

Miután reggel hazaértem oviból és zavart a csend itthon, bekapcsoltam a TV-t, csak úgy, amolyan háttérzajnak.

Félig-meddig ott ragadtam a képernyő előtt. Furcsa is volt, hogy délelőtt nem mesét nézek, de vissza a mondanivalómhoz.

3-4 kert bemutatását néztem, hallgattam végig, többek között Monet kertjét is láttam Giverny-ben, amelyet egy Claude Monet alapítvány tart életben. A kert maga érdekesen hatott, elsőre egy kevésbé megtervezett, átgondolt kertnek tűnt, óriási kavalkádként hatott a különböző méretű és színű növény, de a kalauz, Monty Don rávilágított néhány lényeges momentumra.

Monet számtalan képet festett a kertjében a kertjéről, vagy csak egy szegletéről. Különösen kedvelt témája volt a tavirózsa.



Az alapítvány vezetője és a kert igazgatója elmesélte, hogy szinte megszállottként festette Monet ezeket a festményeket. Hogy minél több festményen tudjon megörökíteni kedvező fényhatásokat, Monet a kert mellett is megvásárolt egy óriási területet és előfordult, hogy 50 festményt festett egy időben.



Az igazgatónő elmondta, hogy már hajnalok hajnalán sorban állnak az érdeklődők a kert bejárata előtt. A sok-sok kertész, aki rendbe tartja a kertet, csak a hajnali órákban tud dolgozni, de olyan nagy a nyomás a látogatók felől, hogy szinte mindennapos, hogy ha egy növény nincs jó állapotban, egyszerűen kihúzzák és gyorsan odaültetnek egy másikat, egy szebbet, amely a harmonikusabb látványt szolgálja.



Keressetek rá a google-ban a festményeire, tényleg megdöbbentő számú festménye található ebben a témában.

Nem böngésztem át a TV műsort, de tudja valaki, hogy ez a sorozat rendszeresen fut e a csatornán? Vagy megszerezhető valahonnan? Nagyon érdekelne.

Nem hiszem, hogy tetőpontra értünk.

3 nap oviba járás mérlege:

1. nap: Egy fél délelőtt után villámként csapott bele a felismerés, hogy anya nincs ott és ez a kőkemény ovis élet, negyedóra sírás (óvónénik elmondása szerint)

2. nap: Reggel gond nélkül átlépte egyedül a küszöböt, ami félsiker! Napközben Somától hallották többször a "jaj, anya! jaj, anya!" sóhajtásokat, nyögéseket. (óvónénik elmondása szerint)

3. nap: Első reggel, hogy apa nem jött velünk, nyomatékot adni az élet rendjének. Be is vált jóslatom: már az ovi felé vezető úton szörnyű sírásba kezdett (még nincs többes szám). Aztán jött a csita-effektus, nem tudtam padlóra állítani a kicsit, nem tudtam átöltöztetni, váltócipőt adni, mert csak sírt és vaskarokkal ölelt. A hatás nem maradt el, a gyerekek látva Soma kiborulását, sorra sírva fakadtak. Amikor eljöttem azt hiszem Somához még hárman csatlakoztak. Az óvónő lépett közben, finoman megkérdezte, hogy elszántam-e magam? Mi a túrót lehet erre válaszolni, csak bólintottam, aztán lefeszítette rólam.
Innentől jogos a többesszám.
Sírva jöttem haza.

Nehéz nap

Volt ovi előtti utolsó együtt töltött nap, amit persze felmagasztaltam, elképzeltem, hogy milyen klasszul is kell telnie, de persze ember tervez, ... Soma végez.

Az álomszerű szeretetteljes, jókedvű, játékos, összesimulós nap helyett, egy "nem akarom" nap lett belőle.

A csúcs az volt, amikor délután éppen rakodtam a váltóruhákat, tisztasági csomagot stb. és a kockavár jelet rajzolgattam a Soma dolgaiba. A fiam ekkor megkérdezte, hogy " Miért rajzolsz a ruhámra?"
Mire én azt feleltem, hogy "így fogja megismerni az óvónéni az ovis ruháidat"
Erre ő váll rándítva elintézte a dolgot: " nem fogja megismerni, nem lesz ovis cuccom, mert kidobom a kukába" (mindeközben rám se nézett)

Most pedig percenként nézem a mobiltelefonom, mert az volt a dadussal az egyezség, hogy ha nagyon sír, felhívnak, hogy menjek érte :(

Nagyok lettünk!