Boldog Karácsonyt!

A konyha ablak párkánya, mármint a fotón.

Voltak reggelek, amikor a konyhában a kávét és kakaót készítve azon morgolódtam, miért kell ennek a becsületben megácsolódott párkánynak mindig így kinéznie: tele rakosgatva különböző tárgyakkal, nagy össze-visszaságban?

Sok reggelem ráment, hogy megszokjam ilyenek vagyunk, mint a párkányunk. Nem rendetlenek, hanem színesek. Ki-ki hozzáteszi a magáét az életünkhöz, ott hagyjuk orrunk előtt, ami épp kedves és látni szeretnénk. (Nemcsak füzetmániánk van, hanem tárgymániánk is, mindhármunknak.)

Aztán az érzés átlényegült: békés együttélés a párkányon. Legyen ilyen a karácsonyom is. Ezt kívánom.

Diós kifli

Én magam sem értem, de tovatűnnek a karácsonyi készülődés nyomai. Már mézeskalácsunk sincs. Utánpótlásként készültek a vaníliás, diós kiflik. Egyszerű és nagyszerű recept, omlós a tésztája.




(28 deka liszt, 20 deka vaj, 5 deka porcukor, 10 deka darált dió, 1 tojás sárgája, vaníliás porcukor. Szárazanyag és nem száraz anyag összegyúrása, 30 perc pihentetése, ceruzavékonyságúra sodrása, 5 centisre vágása, kifli forma alakítása, sütése, forrón hempergetése)

A díszeket a kikában vásároltuk, a héten már féláron akciózzák a karácsonyi holmikat. Ott szermányoltuk a templomot és a szívecskét. Tavaly úgy is 1 perc alatt 3 darab fenyődíszt tört el Soma, én meg csak álltam és mint bálám szamara néztem, mint egy lassított felvétel... olyan voltam :)

Befejeztem a bactus sálat, fotót majd később mutatok. Inkább őszi színeket idéz, mint télit.
Elolvastam Polcz Alaine Karácsonyi utazását. Egy erdélyi utazás ill. temetés története a nagy hidegben. Lekötött, de nem tudok lélekemelőn írni róla. Az írónő hangja hiányzott. Mikor hallgatom, mintha a tengerparton ülnék és nézném a hullámokat, az pont olyan. Már megszereztem az Asszony a fronton c. hangoskönyvét.
Tegnap Somával színházban is voltam, Kippkopp és Tipptoppot ismertük meg, mondhatom, hogy életnagyságban :)
És persze van orrfolyás, köhécs-köhécs, de szerintem ezt iskolás korig nem hagyjuk már el.

Finn diós kalács és Bzmot

Az a jó abban, hogy itthon vagyok, hogy van olyasmire is időm, mint két diós kalácsot megsütni. Egyet csomagolok a holnapi ovis karácsonyi ünnepségre is.
Van idő kartondobozból mozdonyt varázsolni.
Van idő cirógatni, megölelni, rámordulni, hozzásimulni, édesgetni, nagyon nevetni, parancsolni és kérni, újra-újra átkarolni.

Ma minden voltam: a tavasz, a nyár, az ősz és a tél egyszerre.











Ma már elfogott egy rövid időre az a hangulat is, hogy de jó lesz az évet lezárni, új tervekkel talpra állni, ott hagyni 2010-ben a kétséget, a rosszkedvet és fáradtságot. Remélem minden nap jobban és jobban eljátszik majd velem ez a gondolat.

Könyv

Meghatározó számomra, mármint a könyv. Régebben bőszen vásároltam is, a barátnőm egyszer megjegyezte lelkesen, hogy olyan jó könyveink vannak a házi könyvtárunkban. És büszke voltam.
Az elmúlt években kevesebbet vásárolok, a könyvtár adta lehetőségeket jobban ki tudom használni, mióta itthon vagyok. Mégis valamiért úgy alakult, hogy decemberben sok könyvesboltban ücsörgős olvasgatással ajándékozom meg magam és vásárolok is.
Tegnap Polcz Alaine: Egész lényeddel c. könyvéért mentem, nem kaptam. De hazajött velem a Karácsonyi utazás.
Ti is érzitek milyen jó ránézni egy-egy új könyvre az éjjeli szekrényeteken? Nekem kismadár verdes a mellkasomban olyankor :)

Amikor Péterrel a megismerkedés fázisában voltunk és valamiért megharagudtam, esetleg sértődtem, puffogtam sokat. Meghallgatva a történetet, a végén mindig megkérdezte: "Hol fáj ez neked? Mutasd meg!" Jaj, ezt is csak szekírozásnak vettem.
Azóta viszont nevetve mutatom a mellkasom, rögtön, mielőtt kérdezné és mondom: Itt fáj, a lelkem! És mosolygunk.

Na hát így van ez, ha örül a lelkem, akkor is :)




(És egy kép: Soma új hóbortja a harisnyanadrágra húzott rövidnadrág! És elhiszitek, hogy beteg? Tegnap átlagon felüli volt a mozgásigénye.)

Mézeskalács

Decemberben szinte az egész hónap az adventi készülődésről szól, van amikor csak gondolatban. Tegnap viszont mézeskalácsot sütöttünk Somával. Érdekelte, hogyan készül, a díszítésben is segített.

Ma délelőtt kisétáltunk a Fő téren felállított Betlehemhez. A jászol előtt álldogált egy idős bácsi. Megzavarhattuk, mert ahogy közeledtünk, gyorsan keresztet vetett, ránk pillantott, aztán elsétált. Meg kellett volna fognom a kezét.

Nehéz állapot

December van. Az az időszak, amikor mindenki arra vágyik, legyen végre megnyugvás, csend, figyelés, befelé-kifelé egyaránt.

Valamiért nem enged el engem a görcsösség, a tökéletesség utáni vágy.

Párom ma finoman figyelmeztetett: "lépj ki az ördögi körből, adj engedélyt magadnak arra, hogy a világ nem fog megállni, ha te kevesebbet hajtod magad és Soma sem attól fog meggyógyulni, ha minden erődet az idegességre pazarlod..."

Olyan nehéz nyitott elmével létezni akkor, amikor bánt az állástalanság, hogy Soma alig jár oviba, mert mindig beteg, amikor mindjárt itt a karácsony és annyi mindent jó lenne még addig megcsinálni...

Minden nap eszembe jut, ma talán le tudok úgy feküdni aludni, hogy marad utánunk egy kis rendetlenség valahol a lakásban, talán ma ... lehet másképp összerakva a kép, mint amilyenre nevelődtem.

Hát majd meglátjuk.