Egy spulni cérna

Kamasz

2011-08-06T12:19:00.000-07:00

Azt mondják: " a gyerekkor az, amit egy életen át próbálunk kiheverni"

Morbid kicsit

2011-08-04T12:21:00.000-07:00

Ácsorogtunk tegnap a Klinika egyik berácsozott ablaka előtt, elbocsátásra várva, amikor a Tűzoltó utcában elsétált előttünk egy fiatal lány.
Mosolyogva, üdén, mintha pajkosan fütyült volna járás közben. Nem bánta azt sem, hogy látszik az ujjatlan blúzából könyök alatt amputált, kacska karja.
Soma felkiáltott nevetve: Nézd, Barbie baba keze van!
És a lány nem haragudott, kacsintva meglengette Soma felé Barbie kezét.

Párnába zárt hímzésem

2011-05-08T12:52:00.001-07:00

Utókornak

2011-05-05T11:38:00.000-07:00

Minden bizonnyal rengetegszer fogom hallani még a mai sztorit a páromtól, ahogy különböző kerti partikon elmeséli a barátainak.
A cselekmény még be se fejeződött, de már mélyen a szemébe nézve próbáltam nála elérni, hogy "ugye nem fogod elmesélni senkinek", de ő már mosolygott. Így jól kielőzöm.

Ma anyák napi ünnepséget tartottak az oviban.

Az óvónénik két csoportra szedték a csoportot (szóismétlés tudom), az első megemlékezés 3/4 4-kor a második 1/4 5-kor volt meghirdetve.

Dolgozó anyukaként kértem, hogy Soma a 1/4 5-ös csoportba kerüljön. Mivel egész héten iskolában puhítom a fenekem Bp belvárosában, így is kérdéses volt, mennyire kell kiköpnöm a tüdőm, hogy odaérjek.

Persze anyuci, alias én, gondolkodott. Hosszan, mélyen, sokáig.

Terjengős kiselőadásban előadtam a páromnak, hogy kicsi csemeténk, hogyan fog lelki traumát elszenvedni, előrevetítve felnőttkori leküzdhetetlen depresszióját, amikor azt látja majd, hogy a 3/4 4-es csoporthoz már érkeznek az anyukák, készülődnek a csoporttársak, de hozzá az édesanyja (még) nem jön.
Persze egyenes ágon következett, hogy apa 3/4 3-kor feláll és otthagyja a munkahelyét, nagyon-nagyon fontos feladatait, átrohan a fővároson, lelki támogatást nyújtani egy szem fiának, amíg az egy szem anyja oda nem érkezik.

Mindent, azaz mindent megszerveztem, ünneplőt beküldtem, délután sms-eket küldözgettem, "apa ne felejtsd légyszí Somát" tartalmakkal.

Apa elindult, sőt meg is érkezett.

Én lélekszakadva beesek az oviba.

A csoportszoba előtt alig lézengenek, még tart a korábbi csoport előadása.

Párom sehol.

Fiam sehol.

Én álldogálok, kissé tanácstalanul, mi lett a szervezésemmel?

Kijön kedves óvónénink, mondja, hogy ők bizony nem tudnak nyakkendőt kötni a gyereknek, mondom "no problem", itt kellene hogy legyen életem párja.
Mondja, hogy itt is van, túl korán érkezett, behívták, hogy megnézze a korábbi csoport anyák napi műsorát!

Égni kezdett az arcom.

Kérdem, hogy "és Soma"?

"Somát a többi gyerekkel átvittük egy másik csoportszobába, hogy ne izguljanak a szüleik miatt, most készülődnek."

...
...
...

Álldogálok, várakozok.

Érzem, amit éreznem kell.

Vége az első felvonásnak.

Apa kijön. Alig néz rám.

Mondom, hogy "de nem tudtam".

Megbeszéltük, hogy nincs még egy ilyen túl aggódós anyuka, mint én.

A slusszpoén az volt, amikor a második előadás után, az óvónéni odajött a páromhoz, hogy megkérdezze, melyik csoport tetszett neki jobban?
A párom nevetett. Mondta, hogy nem gondolta, hogy ma úgy fog Anyák napi ünnepséget nézni apaként, hogy még a fia sincs a gyerekek között!

És hányszor fogja ezt még színesítve előadni???!!!

Anyák napjára az Anyukámnak

2011-04-30T05:59:00.000-07:00

Ezt a hímzést Anyunak készítettem kb. 2-3 évvel ezelőtt. A virágok szépek lettek, de a szél eldolgozása katasztrofális volt. Anyu ugyan megkapta szülinapjára, mint saját készítésű ajándék, de azzal a lendülettel vissza is került hozzám, hogy valamit kitaláljak vele kapcsolatban.

Most került továbbfejlesztésre anyák napja alkalmából Edige segítségével. Szegény blogtársam nagyon beteg volt, de lelkesen kombinálta a hímzésemhez a színeket és anyagokat. Én mindenképpen neszesszert szerettem volna anyunak belőle, így el is készült:

Boldog Anyák napját Anyukám!

2011 Húsvét

2011-04-25T13:03:00.000-07:00

Bebarangoltuk Írottkő Naturpark területét.
Velemben szálltunk meg a Virágos Vendégházban, többnyire ott csak aludtunk, vagy kicsit szaladgáltunk mezítláb a friss, zöld fűben.
Kőszegen kávéztunk, teáztunk, Cákon ebédeltünk.
A maradék időben, amikor nem aludtunk vagy étkeztünk, felmásztunk Írottkőre, átnéztünk Szombathelyre, megálltunk a vízimalomnál Kőszegszerdahelyen, felkerestük Bozsokon a kastélyt.
Bámészkodtunk és ittuk a velemi levegőt.

Pár fotó rólunk:

Nem gondoltam,

2011-04-07T12:03:00.000-07:00

, hogy áprilisban még Soma is, én is sírunk az oviban...

Három, kettő, egy.

2011-04-03T09:07:00.000-07:00

Ma délután csupa olyan dolgot csináltam, amit már évek óta nem.
Vasárnap délután azaz a másnapi munkába készülődés rituáléját, hogy legalább jól szituált legyek.
Szóval cipő talpáról az árcímke leszedve, két pár vadiúj harisnyanadrág öblítővel átöblítve, ebéd műanyag dobozban előkészítve, fogkefe, stift, kistükör a retikülben és csak a jó ég tudja mi mindenre fordítottam ma időt és energiát, ahelyett, hogy még egy utolsó alkalommal Soma mellé dőltem volna egy kis együtt alvásra...

Négy

2011-04-01T22:05:00.001-07:00

Elmaradtam a visszaszámlálós bejegyzésekkel, mint sok mással is.

Itt egy csontváz:

Ezeket a csontokat, mind-mind éreztem, miután felálltam a csontkovács asztaláról.
Szerintem ez egy kínzásra alkalmas módszer. Persze az anyukámnak felüdülést jelentett egy kis röhögcsélés, miközben bent ücsörgött a kezelés alatt és az arcomat nézte. A felénél kértem egy kis szünetet, hogy le tudjam törölni a könnyeimet.
Azt hiszem két fogás volt igazi gyötrés, az egyik biztosan az volt, amikor a nyakam lett kitörve (a csontkovács állította, hogy mind a hét nyakcsigolyámat megroppantotta), a másik, amikor a gerincem.

Viccet félretéve: jót tett a ropogtatás, azóta könnyebben kihúzom magam. A másik hozadéka a kezelésnek az volt, hogy közben a 62 éves öregúr adott egy kis lelki fröccsöt is, ahogy a testemre koncentrálva, rámutatott egy-két lelki problémára. Érdekes volt, kicsit bőgtem is. De azóta is eszembe jut néhány mondata.

A gyerekem betegeskedéseire szimplán csak annyit mondott bele a szemembe, hogy a gyerek mindig az anya állapotát tükrözi vissza és a kezelést ezért mindig az anyával kell kezdeni! Na bumm!

Képek az Öthöz (Bükkszentkereszten)

2011-03-31T22:46:00.001-07:00

Bükkszentkereszten

Soma először látott vöröshangya bolyt, ill. a boly nyüzsgését. Néztük a szorgos munkát:

A fajátszótér kapujában:

Boldogasszony-kövénél:

Térkép a gyógyító kövekről:

Öt

2011-03-30T10:44:00.000-07:00

Van mára ötödik, nem felejtettem el. Csak a turpisság, hogy nem otthonról írom a bejegyzést.

És itt is az ötödik napra jutó bejegyzésem.

Ma hirtelen ötlettől vezérelve Bükkszentkeresztre kirándultam Somával a füves Gyuri bácsihoz. Na nem Budapestről indultunk hirtelen ötlettől vezérelve, hanem Miskolcról. Eljöttünk lelki feltöltődésre a szüleimhez.

Bükkszentkereszt, az erdő, a táj, a gyógynövényház, a gyógyfüvek, a madarak, a játszóház, a vöröshangyaboly, a Boldogasszony köve, mind, mind csodálatos volt!
Nagyon jól éreztük magunkat.
Somára ráparancsoltam, itt lélegezzen jó mélyeket.
Ő miatta kerestem fel a gyógyfüves házat is. Kaptam tanácsokat, mit tehetek Soma immunrendszerének erősítéséért.
Barátságos emberek, barátságos vidék.

Holnap hozok fotókat!

Hat

2011-03-28T23:30:00.000-07:00

Új életforma következik, vége a farmer-póló-bakancs korszaknak, jön a hivatali "jól fésült vagyok" időszak.
Remélem nem lesznek vízhólyagok tőle a lábamon.
Vajon az is beégett a fejembe, mennyire életunt, kedvetlen, szomorú és fáradt voltam a cipő vásárlása közben?

Hét

2011-03-28T04:42:00.001-07:00

Aki idejár tudja a történetünket, hogy amióta Soma ovis, szinte állandóan beteg. Ennek egyik okozója - a családunk és szerintem is - a cumizás.
Hiába főzöm baromi gyakran, van olyan időszak, hogy a reggeli kávéfőzés mellett, ez volt a másik szertartás, de hát akkor is, ki tudja már mi van a gumi belső részében.
A gyerek furfangos anyja már kezdte melegíteni a terepet, hogy majd a nyuszi hoz érte ajándékot. Sőt már az ajándék egyik felét meg is rendeltem Krizantámtól:

De életünk forgatókönyvét mi írjuk ugyebár, így tegnap az történt, hogy a Duna Plazában jártunk cipővásárlás okán. A játékbolt előtt elhaladva észleltük, sőt mi több a gyerekünk is észlelte, hogy Lego duplo vásár van.
Soma kiszúrta az egyetlen doboz Duplo sínt. Persze rögtön kérte.
A piszok anyja - tudom nem szép dolog így zsarolni - rácsapott: akkor megvehetjük, ha soha többé nincs cumi!
A gyerek forgatta a szemét, tátotta a száját, szóval gondolkodott, majd nyöszörögve beleegyezett! Kezet rá! Pénztárca elő, gondoltam jó üzlet ez 2700 Ft-ért! (Az apja ki is fejtette a három évesnek, hogy olcsón adta magát!)

Szuper volt az este mindaddig, amíg nem jött a lefekvés ideje. Mert a sín jól szuperált, de az ágyban szájba véve már nem az igazi.
Volt sírás, hüppögés, volt "soha többé nem bújok hozzád anya", aztán ebből visszakozás, kínban nevetés, aztán szipogva elalvás.

Reggel megfordult a fejemben, hogy megkérem apjukot, vigye el magával dolgozóba a cumikat: biztos, ami biztos, ne tudjam magam meggondolni, vagy a sírba tenni a könyörgéstől.

A második csörtét is megnyertem, déli alszik. Mondjuk ehhez fel kellett másznom az emeletes ágyra aludni, figyelem elterelés végett, de megérte!

És ha ez segít, hogy a gyerkőcöm ne legyen továbbra is beteges, akkor igen, ez a hetedik nap visszafelé a készülődésben :)

Nyolc

2011-03-27T07:35:00.000-07:00

A lecke ma alig haladt. A legrosszabb gondolatom, ami bennem ébredt ma az, hogy vajon az elejére emlékszem-e? De szerintem nem igazán.

Mindenesetre a munka kezdés előtti növény átültetés teljesítve és az ablakpucolással is szépen haladok.

Szerintem ez is hozzátartozik a készülődéshez.

Kilenc

2011-03-26T09:00:00.000-07:00

Visszaszámlálás indul!

9 napom maradt a munkába állásig.

Barátkozom a gondolattal.

Kis sztori: miután felhívott leendő főnököm azzal a hírrel, hogy rám esett a választása, kifejezte abbéli szándékát, hogy még mielőtt hivatalosan is az állam kötelékébe tartoznék meg kellene tanulnom egyet s mást.
Hű, de száraz, de rágós, de hosszú! Ez jutott eszembe első átfutás után.
Másodszorra már cifrább is, de a munka oltárán áldozatot kell vállalni annak, aki manapság állást szerez. Szóval hurrá optimizmus van.

Aztán meg arra is rájöttem, 2 nap híján 34 évesen, hogy olyan vagyok, mint a kamasz fiam. Tegnap este arra vetemedtem, hogy megszámoltam, hány oldal van még, elosztottam a hátralévő napok számával és megkaptam az eredményt, oldalszámot, amit kötelező jelleggel minden nap meg kell tanulnom, hogy végezzek ápr. 4-ig. :)

A fiamnak egy szót se!

Makrancos Kata

2011-03-26T08:41:00.000-07:00

Pazar előadás. Egy álom, amiből nehéz felébredni. Itt klikk.

2011-03-24T11:21:00.000-07:00

Március 17-én írtam, hogy Soma kruppos. Ma március 24-e van. A két dátum között eltelt időben sikerült kapcsolatba lépni egy profi fül-orr-gége főorvossal, dr. Ablonczy Máriának hívják és a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán dolgozik, osztályt vezet. Jó szívvel ajánlom mindenkinek. A kruppból, gégegyulladásból pipával, orvosságokkal viszonylag gyorsan kezelte a fiamat, annak ellenére, hogy a házi orvosunk, akit alapvetően kedvelünk, pénteken délelőtt széttárta a kezét, hogy már nem tud mit mondani, menjünk kórházba.
A jó hír ellenére mégsem tudom azt mondani, hogy minden szuper, mert mára a hányós hasmenős vírusba esett bele Soma, ami szintén lázzal jár.

A testvéremmel, amikor éppen nem a saját gondolatainkban fuldoklunk, átmegyünk egyfajta iróniába, mai beszélgetés töredék:
- Na mi van Somával?
- Beteg! Mondjam a többit is? Újra?
- legyintve: Nem. Inkább szólj, ha egészségesek vagytok.

Naptárban vezetem az életünket: gyógyszerek, oviba járás-nem járás, egyéb elfoglaltságok. Megnéztem idén Soma 2 és fél hetet járt óvodába.

Persze van jó hír is. Április 4-étől mehetek dolgozni, köztisztviselő leszek, adóügyekkel fogok foglalkozni. Most ugrik a majom a vízbe, ugyebár.
- Lelkileg, testileg felkészülni egy új életritmusra, a nagyobb fordulatra,
- Somát meggyógyítani, lehetőség szerint hosszú távra, na jó nem leszek telhetetlen, ha egy hónapig nem lesz beteg, már azzal is kiegyezek.
- Bébiszittert - fúj utálom ezt a szót - dadust keresni mellé, ha az előző pontban leírtak dugába dőlnek, de anyának (vagyis nekem) mégis menni kell dolgozni. Ez az egyik kiemelt feladat!

És mindeközben a fejem zakatol és nem tudok pozitív lenni, el sem tudom képzelni mikor, hogyan állunk talpra.

Megint nyavalyogtam, pedig megfogadtam, hogy kruppról, más nyavalyákról soha már. De ők nagyon ragaszkodnak hozzánk!

Bevezető a világítótoronyhoz

2011-03-24T00:06:00.000-07:00

Egy valószínűtlen rádióbeszélgetés története. A dialógust a 106-os tengerészeti vészhívó csatornán rögzítették a galíciai partoknál, 1997-ben. Állítólag.

Ez egy rádióbeszélgetés, ami gallíciaiak és északamerikaiak között valóban megtörtént, a 106-os tengerészeti vészhívó csatornán rögzítették a gallíciai partoknál, Costa de Fisterrán 1997. 10. hó 16.-án. (A beszélgetés valóban megtörtént, és eloször 2005 márciusában hozta nyilvánosságra a spanyol katonai hivatal. Minden spanyol újság leközölte, és egész Spanyolország halálra röhögte magát.)

**Gallíciaiak: (Zaj a háttérben.)**: Itt az A853 beszél Önökhöz, kérem változtasság meg a pozíciójukat 15 fokkal délre, hogy elkerüljük az ütközést! Önök egyenesen felénk tartanak, a távolság 25 tengeri mérföld.
**Amerikaiak: (Zaj a háttérben): Azt tanácsoljuk Önöknek, hogy változtasság meg a pozíciójukat 15 fokkal északra, hogy elkerüljük az ütközést!
** Gallíciaiak: Negatív válasz. Megismételjük: változtassák meg a pozíciójukat 15 fokkal délre, hogy elkerüljük az ütközést!
** Amerikaiak: (Egy másik hang): Itt az Amerikai Egyesült Államok egyik tengeri hajójának kapitánya beszél Önökhöz. Ragaszkodom hozzá, hogy azonnal változtassák meg a pozíciójukat 15 fokkal északra, hogy elkerüljük az ütközést!
**Gallíciaiak: Mi nem látjuk a kérésnek sem megvalósíthatóságát, sem szükségességét, ezért Önöknek javasoljuk a pozíciójuk 15 fokkal délre történo megváltoztatását, hogy elkerüljük az ütközést.
**Amerikaiak (nagyon izgatott, parancsoló hang): ITT RICHARD JAMES HOWARD KAPITÁNY, AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK USS LINKOLN NEVU ANYAHAJÓJÁNAK KAPITÁNYA BESZÉL, AMI A MÁSODIK LEGNAGYOBB HADIHAJÓJA AZ ÉSZAKAMERIKAI FLOTTÁNAK. KÍSÉR MINKET KÉT PÁNCÉLOS CIRKÁLÓ, HAT ROMBOLÓ, ÖT KERESZTHAJÓ, NÉGY TENGERALATTJÁRÓ ÉS TÖBB HAJÓ, AMELYEK ÁLLANDÓAN TÁMOGATNAK. A PERZSA ÖBÖLBE TARTUNK, HOGY OTT EGY KATONAI MANOVERT ELOKÉSZÍTSÜNK ÉS EGY IRAKI OFFENZÍVA ESETÉN VÉGREHAJTSUNK. ÉN NEM AJÁNLOM, ÉN MEGPARANCSOLOM ÖNNEK, HOGY VÁLTOZTASSA POZÍCIÓJÁT 15 FOKKAL ÉSZAKRA!!!! AMENNYIBEN NEM HAJTJA VÉGRE, KÉNYTELENEK LESZÜNK A SZÜKSÉGES LÉPÉSEKET MEGTENNI, HOGY BIZTOSÍTSUK AZ ANYAHAJÓ ÉS A HADERO BIZTONSÁGÁT!!! ÖNÖK TAGJAI EGY SZÖVETSÉGES ÁLLAMNAK, TAGJAI A NATONAK ÉS ÍGY ENNEK A HADERONEK!!! KÉREM AZONNAL ENGEDELMESKEDJENEK ÉS MENJENEK AZ UTUNKBÓL!!!
**Gallíciaiak: Itt Juan Manuel Salas Alcantra beszél. Mi ketten vagyunk. Velünk van a kutyánk, az ételünk, két sör és egy ember a Kanári szigetekrol, aki éppen alszik. A Cadena Dial von la Coruna adó és a 106-os tengeri vészhívó csatorna támogat. Sehova nem utazunk, a szárazföldrol beszélünk Önökhöz. Az A-853-as számú Finisterrai világítótoronyban vagyunk, a gallíciai partoknál. Halvány fingung sincs, hogy a spanyol világítótornyok rangsorában hányadikak vagyunk. És megtehetik a lépéseket, amiket szükségesnek tartanak és amelyekre vágynak, hogy a biztonságát a szaros anyahajójuknak garantálják, különösen, hogy nemsokára a gallíciai partok szikláin szét fog zúzódni, és ezen megfontolásból ki kell tartanunk amellett és szeretnénk Önöknek mégegyszer a lelkükre kötni, a legjobb, legegészségesebb és legokosabb Önöknek és embereiknek, ha pozíciójukat 15 fokkal délre megváltoztatják, hogy az ütközést elkerüljük.

Beírva a Google-be a Costa de Fisterra és az A853 szavakat, az első négy oldalon szinte csak német nyelvű fórum- és blogbejegyzéseket találunk. Az egyébként kitalált történet eredeti változata 1996-ban jelent meg először az interneten, akkor egy amerikai hajó és a kanadai hatóságok párbeszédeként. A legtöbb változatban 1995-re datált anekdota a snopes.com szerint megjelent egy 1992-es vicces meséket tartalmazó gyűjteményben is, de katonai források szerint már 30-40 éve kering. Más források szerint a történet a Reader’s Digest humoroldalán jelent meg először, de ezt sem sikerült bizonyítani. Az amerikai hadsereg a folyamatos újságírói érdeklődés könnyebb kiszolgálása érdekében saját oldalára is feltette a legenda egyik változatának cáfolatát.

(forrás: www.urbanlegends.hu)

Puszilgatás

2011-03-17T01:30:00.000-07:00

Soma betegecske, ahogy az szokott lenni egy hét oviba járás után.

Tegnap jó korán előkészültem az éjszakai virrasztásra, fürdés, tiszta ruha stb.
Ahogy Somát ápolgattam, etettem, itattam stb. sokszor volt az ölemben. Odabújt hozzám, simogatta a mellkasom, puszilgatta a vállam. Teljesen elaléltam a boldogságtól, hogy lám a gyerekem mennyire értékeli a hónapok óta tartó áldozatkész ápolást, óvó szeretgetést.
Aztán amikor a fürdőszobában este levettem a pólóm, hogy pizsomára váltsam, a kisfiam bejött hozzám, ráfeküdt a pólóra, puszilgatni kezdte... akkor már a gyanú szöget ütött a fejembe, hogy ezek a puszik nem is nekem csattannak!

Íme a pólóm:

A pólót karácsonyra kaptam Pétertől, és a szüleimet, nagyszüleimet és két fiamat ábrázolja és a puszik a szüleimnek szóltak. Hát ez van :)

Szerb Antal

2011-03-16T06:17:00.000-07:00

kimondta azt, amit szerintem mindenki sejt: a sorsunk elrendeltetett, még akkor is nehéz rajta változtatni, ha mi magunk akarjuk. Persze többet mond a könyv, mint ahogy én itt zanzásítom. Nekem a lényeg kicsit túl későn jött át, nagyon a végére tartogatta az író, de hát ő így gondolta.

Néhány kép a hosszú hétvégéről, még mielőtt Soma kruppos lett volna újra:

Visegrádi, történelmi játszótéren

Várom

2011-02-28T03:55:00.000-08:00

Mit is?
Egy mondatot, az ÉN mondatomat, valakitől, még azt sem tudom kitől.

Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor a napok, percek megszokott múlásában, hirtelen "szembejön" veled valaki, akár családtag, ismerős, vagy egy kedves idegen és mond egy mondatot, A mondatot, amitől megtorpansz, de jó érzés tölt el. Akkor megérzed, hol van a lelked és az övé.

Gondolkodtam hány ilyen mondat van az életemben, nem túl sok talán, de az utolsó kettőre emlékszem.

A legutolsó nem olyan régen jött szembe velem, a patikában vártam, hogy a megrendelt gyógyszeremet előkeresse az üvegcsék és fiolák közül a patikus. Jött a számommal, papírosommal, gyógyszeremmel és az idős hölgy rám mosolyogva (amolyan nyílt tekintettel) csak annyit mondott "de szép név: Honfi Viktória"
Aznap szépen sütött a nap. Jó illata volt a koszos városnak is. Mennyit tud jelenteni egy kis figyelem, igaz?

Az előtte lévő mondatot a nagyapám mondta, legutolsó találkozásunkkor. A gyerekekről beszélgettünk, aztán a felmenőkről, ki-kire hasonlít, mit örökölt... Lehet, hogy sokszor nem is hálás téma. Szinte félve kérdeztem meg a nagyapám, hogy Mondja! Én kire?
Rám emelte tekintetét (mert ő mindig csak maga elé nézve mesél), nagyon öregnek láttam. Hallgatott, aztán annyit mondott, ki nem mondva a mondat elejét, de értve: Kulimár fajta vagy, "...de a szíved az apádé".
Talán nem is a mondat volt jelentős, hanem az a szomorú végigmérés, aztán az ahogy rólam mondta, hogy rólam mondta. Ritkán tesz ilyet.

Várom a mondatom, lehet idegen is, csak lendítsen már rajtam. Hol van az én történetem mellékszereplője?
Ugye, ismerős ez nektek is?

Fiúk az életemből

2011-02-25T22:59:00.001-08:00

van egy ilyen című film, szeretem.

Ez jutott eszembe erre a bejegyzésre.

Itt egy fotó, ami hűen ábrázolja, Soma hogyan "használ" engem saját megnyugtatására. Na persze nekem is csuda jó. Ha már roppant nagy hiányomat érzi a fiam, akkor kiált, hogy "anyaszag", odadugja az orrát az arcomhoz és így lélegzik tovább... :) vicces, de számomra megható is.

Aztán itt van pár elkapott pillanat, ahol a fiaimmal együtt vagyunk. Biztosan ismeritek az érzést, mennyire nehéz, hogy épp akkor vágjon mindenki normális képet, amikor fényképeznek, na hát ezek ilyenek lettek, de szeretem:

Nem tudtam ellenállni

2011-02-25T22:41:00.001-08:00

ennek a mintának és egészen gyorsan haladok vele.
Igaz történt egy kis galiba, az alfabetikus sorrendet egyik este semmibe vettem. Az első sor végén felcseréltem az E és D betűket. Nézegettem mi legyen vele, de két fiú gyerekecske édes-, és másik két lány gyerekecske pótszülőjeként nem mertem vállalni a kockázatot. Tehát bontottam és újrahímeztem.

Most itt tartok és azon töröm a fejem, mi legyen a végső formációja.

Kedvenckéim

2011-02-20T08:29:00.000-08:00

Belülről megrozsdásodott kicsit néhány teatartónk. Szerintem jól néznek ki benne a virágok.

Friss családtag

2011-02-18T04:54:00.000-08:00

Picuri kislány, Dóra a keresztneve, Dórinak becézem. Február 13-án érkezett.
Testvérem kislánya.

Konfliktus előtt

2011-02-18T04:46:00.000-08:00

A mi családunk nem egyszerű, közel sem. Kevés az igazi középvonalbelinek mondható családtag, aki ide is, oda is. Viszont észrevettem, hogy Péterrel az elmúlt 1-2 évben kialakítottunk magunk között egyfajta kontroll-vonalat. Úgy értendő: ha egyikünknek baja van a családjával, mert megbántották vagy megbántódott (más a kettő) és már éppen nyitná a száját... amiből aztán ki tudja mi fejlődik, na szóval akkor vagyunk a másiknak egyfajta fék. Vagy ha úgy tetszik fulladozás közben egy lélegzetnyi levegő.
Szerintem ez csak így működhet.

Mit is írhatnék?

2011-02-18T04:33:00.000-08:00

Múlt hétvégén hazalátogattunk Miskolcra, szülővárosomba. Nagyszülőknél kezdtük a sort, írtam már néhányszor róluk. Nagyapám, Soma dédapja már kint az utcán várt minket, nem is csodálkoztam, hiszen Ők siettették a látogatást. Ki tudja mennyi még az idő?
Nagyapám ugyanis 83 éves lesz.
A szokásos hogy vagytok kérdések és válaszok után, a befűtött nappaliban előkerültek a régi Borsodi Bányász és Észak-Magyarország megőrzött, sárga újságjai. 1970-71-72-ből valók, talán egy tucat is. Olyan példányok, amelyben nagyapámról írnak, említést tesznek. Bányász volt, nagy múlttal, nagy erővel és becsülettel. Odacseppentünk abba a világba. Lefotóztam egy cikket, emlékbe magamnak.

Megkérdezte

2011-02-07T05:39:00.001-08:00

Megkérdezte, hogy hímezhet-e? Mondtam, hogy igen, kipróbálhatja. De Ő az éppen hímzett munkámra gondolt:

János-hegy

2011-02-05T05:45:00.000-08:00

Négy gyerkőccel indultunk ma túrázni a János-hegyre, az Erzsébet kilátóhoz. A Normafáig autóval mentünk, onnan viszont gyalogoltunk hóban, latyakban, sárban, vízben. Mivel 8 fok körüli volt a hőmérséklet, a meleg és szélvédett részeken erősen olvadt.
Mondhatom, mindegyik gyerkőcünkre egytől-egyig büszkék voltunk, mert mindenféle nyafogás, kifakadás nélkül felsétáltak a kilátóig. Ez olyan jó másfél órás gyaloglás volt oda és kicsivel kevesebb visszafelé. (Lefelé mindig gyorsabb.)Néhány fotó rólunk és a tájról:

Bogyó és Babóca

2011-02-03T04:02:00.000-08:00

A könyvtárból egy DVD meselemez jött haza velünk, kivételesen. Csupa nagybetűvel, kétszer aláhúzva: Ő

Péter este megkérdezte, szerintem van e élet Bartos Erika után? Enyhén cinikus volt a kérdés, igaza is van, meg nem is.
Azt válaszoltam, inkább ők, mint mondjuk a Ben 10.
Azt válaszolta, van ebben is valami, na de mégis....

Tény, hogy Anna, Peti, Gergővel kelünk és fekszünk, lassan már őket is teljes létszámba kell sorolni a családban és most még jön Bogyó és Babóca is, na de a lényeg itt Pogány Judit előadásában van! Hallgassatok bele egy-két mesébe, ha tehetitek, youtube-n fent van néhány. Dallamos, kedves, igazi gyerekecske.

Somával a Fülgyulladás rész a kedvencünk, Bagoly doktor mondatait egész nap mondogatjuk egymásnak Pogány Judit hangsúlyával:
"... tegyél a füledre meleg kölessel teli bugyrot!"
vagy
"Minden rendben. Meggyógyultál kis csiga!"

Ez utóbbi mondat mostanában a mantrám, kicsit átköltve: "Minden rendben. Meggyógyultál kis Soma!"

Öregkor

2011-01-31T03:52:00.000-08:00

Szombat kora délután: Péter a terepasztalánál ül, a sínek melletti kavics ágyazatot készíti. Viki (én) a kanapén ül, fali naptárt hímez, a Januárt.
A televízióban Columbo hadnagy elmés okfejtése.

Mindeközben azon gondolkodom, hogy mit fogunk mi 60 évesen csinálni a hétvégékén?

De rájöttem mi fog történni! Valószínűleg már most kódolva van a tudat alattinkban, hogy idős korunkban ilyesmire nem jut majd időnk, hiszen a négy gyerkőcünk, tizenkét unokája sok elfoglaltságot fog adni :)

Apáthy sziklánál

2011-01-29T03:03:00.000-08:00

Elsősorban Soma miatt mentünk, egészségügyi céllal, nagyon szépen sütött a nap, volt nálunk forró tea is, elhatároztuk: máskor is!

Díjat kaptam

2011-01-27T04:48:00.000-08:00

Nórától, művésznéven: Fűszeres Színektől
Nagyon köszönöm neki, de legfőképpen azt, hogy olvasásra érdemesnek tart!

A díj elfogadásának és tovább adományozásának van néhány feltétele:

1. Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
2. Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
3. Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
4. Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Még kicsikét gondolkodom a listámon, mert olyan bloggereknek szeretném a díjat adni, akiknek valóban szükségük lenne nagyobb olvasói forgalomra.

Keretezve

2011-01-26T09:49:00.000-08:00

Múlt héten intéztem Nefertiti keretbe foglalását.
A bolt tulajdonosa azt javasolta, hogy ne kis képkeretet készíttessek, mert elrejti a munkát, összezsugorítja. Legyen csak megemelve a jelentősége.

Hallgattam rá. Ha már 1 éven át készült :) De igaza volt.

Amikor Soma felébredt a jó nagy alvásból, eltelt egy kis idő, mire felfedezte a tükör tetején. Megállt előtte és percekig nézegette. Ez is az agyam fotópapírjára égett.

Végül hörgőgörcs

2011-01-26T06:36:00.000-08:00

Nagyon kedvesek vagytok, amiért izgultok értünk és együtt éreztek. Megpróbálom a nyafogást abbahagyni, de néha már talán nincsenek világos pillanataim.

Az éjszakánk borzasztó volt. Soma szünet nélkül, órákig köhögött. Éjjel 2-kor már az ügyelet is azt mondta, hogy ne várjunk tovább, adjuk a Rectodelt kúpot, nehogy megfulladjon, de az se segített. Hajnal 4-ig álltunk a hidegben felöltözve, aztán az ágyba betakarózva feküdtünk, végül a kimerültségtől Soma elaludt. Csak ma reggelre derült ki, hála az új doktornéninknek, hogy Somának nem kruppja, hanem hörgőgörcse volt. Ez sem kevésbé veszélyes, azonnal kezelni kell, és nem sajnálta az egy órát ránk a doktornő, hogy többször elmagyarázza, hogyan különböztethetem meg egymástól a két rohamot. Mert más azonnali beavatkozást igényel mindkettő.

Ez a történetünk. Hullák vagyunk, Péter is itthon maradt ma, támogat engem, figyel a gyerekre és próbál ő is kicsit megnyugodni.

A doktornéni mellesleg azt is javasolta, hogy ha meggyógyul ne vigyük azonnal oviba, hagyjuk kicsit talpra állni az immunrendszerét. 2-3 hét pihenést javasolt, ha megtehetjük. Mondtam: megtehetjük, munkanélküli vagyok, ez persze egy óriási lelki dráma nálam, de mégis első a fiam.

Mondja meg valaki...

2011-01-25T11:48:00.000-08:00

1. Bárányhimlő
2. Magas láz
3. Hányás
4. Hasfájás
5. Köhögés egy-kettő
6. Orrfolyás, köhögés
7. Megállás nélküli köhögés
8. Ma éjjel talán már krupp...

Mondja meg valaki, mit tegyek? :( :( :(

Bégetünk

2011-01-22T23:31:00.000-08:00

Hímeztem kicsit, de csak amíg Soma álmára vigyáztam.

Péntek estére bárányhimlős lett, aztán már nem tudtuk, hogy mi a helyzet, mert szombat délután, ill. este 40 fokos láza is volt.

Amikor novemberben bekerültünk a kórházba és a felvételnél kérdezgették a belgyógyászok, hogy ivott eleget? stb. akkor Péterrel néztünk egymásra és mondtuk, amire emlékeztünk nagyjából. Rájöttünk mennyire fontos ez, ezért azóta nem bízzuk magunkat a memóriánkra:

És a továbbfejlesztett verzió:

Mi így kreatívkodtunk szombaton!

Egy kis találós kérdés

2011-01-20T02:15:00.000-08:00

A fiam az apjához: Ehetek még egy temetős pogácsát?

Mire gondolhatott Soma? :)

Gyanakvás

2011-01-18T05:46:00.000-08:00

Karácsony előtti időszakban történt:

Vásárolni mentem, a szemközti élelmiszer boltba. Kora délutáni órák voltak, viszonylag nyugodt időszak, vásárló alig lézengett a sorok között.

Válogatás közben felfigyeltem rá, hogy a biztonsági őrök eléggé nyilvánvalóan figyelnek, követnek egy srácot. A fiatal srác olyan 15 év körüli lehetett, magas volt, lehajtott fejjel bandukolt. A kosár tartalmából ki lehetett találni, hogy otthonra bevásárol, talán anyunak segített, a kis cetli volt az itiner.

Összeakadtam vele párszor, a mustra, a kíséret nem szűnt meg, ettől már bennem jelentkezett a gyomorszorító érzés.

A következő jelenettől pedig rossz délutánom is lett, szomorú lettem. A srác előttem fizetett a kasszánál. Két biztonsági őr fizetés után kivette a bevásárló cekkert a kezéből, flegmán kérdezgette: "mit nézegettél az édességes sorban, he?" A srác válaszolt valamit halkan, nem értettem. Kérdezgették tovább, hálaistennek nem találtak semmit nála, ami további kínos pillanatoknak adott volna alapot.

A fiú lehajtott fejjel kiment a boltból, a szemébe lógott a haja, ahogy ma divat a fiatal srácok körében.

Rosszul éreztem magam.
Nagyon erősen kívántam, hogy az én 14 éves fiam, akinek szintén szemébe lóg a haja, és még pluszként kapucnit is húz a fejére, soha, de soha ne kerüljön vádló tekintetek kereszttüzébe.
Talán új, kis égető sebbel "gazdagodott" ennek a srácnak is a lelke. Merthogy van nekik.

Befejeztem Nefertitit

2011-01-11T09:30:00.001-08:00

Egy évig volt időnk közelről megismerni egymást.

Megígértem neki, hogy szerzek neki egy társat, Panamán.

Csak egy könyvajánló

2011-01-07T01:54:00.000-08:00

Rövid időre kukkantok csak be blogomra, ajánlani. Tegnap érdekes könyvet leltem a könyvtárban, amit félig már ki is olvastam éjjel.

Gárdos Péter: Hajnali láz

Fülszöveg:

Meghalni most?
Amikor az élet elkezdődhet végre?
Amikor a szerelem beköszönhet?
Svédország, 1945.
Országszerte koncentrációs táborokból szabadult embereket ápolnak.
A huszonöt éves Miklóst újra halálra ítélik: az orvos hat hónapot ad neki.
De Miklós élni akar.
Levelet ír 117 magyar lánynak, akik annak idején földijei voltak, s most itt vannak valamelyik rehabilitációs táborban. Feleséget keres, akivel odahaza elkezdheti az életet.

Kedves Nóra, kedves Erzsébet, kedves Lili, kedves Zsuzsa, kedves Sára, kedves Szeréna, kedves Ágnes, kedves Giza, kedves Baba, kedves Katalin...

Reggeltől estig ír - levelet, verset, cikket -, fordít, a hazai híreket lesi és várja a gyógyulást. És hamarosan rátalál az igazira.

Mint aki megtáltosodott, úgy sodorja magával a tizenkilenc éves Lilit, hogy legyőzve szorongásait és kísértő álmait, nekiinduljon ő is új életük, az igazi élet felépítésének.

A regény szerelmük szárba szökkenését meséli el, miközben az erőfeszítések, az árulások, az igaz és hamis barátságok szövevényei az olvasót is végleg magukkal ragadják.

A regény feszes mondatokban és erős képekben megírt igaz történet.

Boldog Karácsonyt!

2010-12-23T05:06:00.000-08:00

A konyha ablak párkánya, mármint a fotón.

Voltak reggelek, amikor a konyhában a kávét és kakaót készítve azon morgolódtam, miért kell ennek a becsületben megácsolódott párkánynak mindig így kinéznie: tele rakosgatva különböző tárgyakkal, nagy össze-visszaságban?

Sok reggelem ráment, hogy megszokjam ilyenek vagyunk, mint a párkányunk. Nem rendetlenek, hanem színesek. Ki-ki hozzáteszi a magáét az életünkhöz, ott hagyjuk orrunk előtt, ami épp kedves és látni szeretnénk. (Nemcsak füzetmániánk van, hanem tárgymániánk is, mindhármunknak.)

Aztán az érzés átlényegült: békés együttélés a párkányon. Legyen ilyen a karácsonyom is. Ezt kívánom.

Diós kifli

2010-12-21T10:51:00.000-08:00

Én magam sem értem, de tovatűnnek a karácsonyi készülődés nyomai. Már mézeskalácsunk sincs. Utánpótlásként készültek a vaníliás, diós kiflik. Egyszerű és nagyszerű recept, omlós a tésztája.

(28 deka liszt, 20 deka vaj, 5 deka porcukor, 10 deka darált dió, 1 tojás sárgája, vaníliás porcukor. Szárazanyag és nem száraz anyag összegyúrása, 30 perc pihentetése, ceruzavékonyságúra sodrása, 5 centisre vágása, kifli forma alakítása, sütése, forrón hempergetése)

A díszeket a kikában vásároltuk, a héten már féláron akciózzák a karácsonyi holmikat. Ott szermányoltuk a templomot és a szívecskét. Tavaly úgy is 1 perc alatt 3 darab fenyődíszt tört el Soma, én meg csak álltam és mint bálám szamara néztem, mint egy lassított felvétel... olyan voltam :)

Befejeztem a bactus sálat, fotót majd később mutatok. Inkább őszi színeket idéz, mint télit.
Elolvastam Polcz Alaine Karácsonyi utazását. Egy erdélyi utazás ill. temetés története a nagy hidegben. Lekötött, de nem tudok lélekemelőn írni róla. Az írónő hangja hiányzott. Mikor hallgatom, mintha a tengerparton ülnék és nézném a hullámokat, az pont olyan. Már megszereztem az Asszony a fronton c. hangoskönyvét.
Tegnap Somával színházban is voltam, Kippkopp és Tipptoppot ismertük meg, mondhatom, hogy életnagyságban :)
És persze van orrfolyás, köhécs-köhécs, de szerintem ezt iskolás korig nem hagyjuk már el.

Finn diós kalács és Bzmot

2010-12-15T12:49:00.000-08:00

Az a jó abban, hogy itthon vagyok, hogy van olyasmire is időm, mint két diós kalácsot megsütni. Egyet csomagolok a holnapi ovis karácsonyi ünnepségre is.
Van idő kartondobozból mozdonyt varázsolni.
Van idő cirógatni, megölelni, rámordulni, hozzásimulni, édesgetni, nagyon nevetni, parancsolni és kérni, újra-újra átkarolni.

Ma minden voltam: a tavasz, a nyár, az ősz és a tél egyszerre.

Ma már elfogott egy rövid időre az a hangulat is, hogy de jó lesz az évet lezárni, új tervekkel talpra állni, ott hagyni 2010-ben a kétséget, a rosszkedvet és fáradtságot. Remélem minden nap jobban és jobban eljátszik majd velem ez a gondolat.

Könyv

2010-12-08T05:35:00.000-08:00

Meghatározó számomra, mármint a könyv. Régebben bőszen vásároltam is, a barátnőm egyszer megjegyezte lelkesen, hogy olyan jó könyveink vannak a házi könyvtárunkban. És büszke voltam.
Az elmúlt években kevesebbet vásárolok, a könyvtár adta lehetőségeket jobban ki tudom használni, mióta itthon vagyok. Mégis valamiért úgy alakult, hogy decemberben sok könyvesboltban ücsörgős olvasgatással ajándékozom meg magam és vásárolok is.
Tegnap Polcz Alaine: Egész lényeddel c. könyvéért mentem, nem kaptam. De hazajött velem a Karácsonyi utazás.
Ti is érzitek milyen jó ránézni egy-egy új könyvre az éjjeli szekrényeteken? Nekem kismadár verdes a mellkasomban olyankor :)

Amikor Péterrel a megismerkedés fázisában voltunk és valamiért megharagudtam, esetleg sértődtem, puffogtam sokat. Meghallgatva a történetet, a végén mindig megkérdezte: "Hol fáj ez neked? Mutasd meg!" Jaj, ezt is csak szekírozásnak vettem.
Azóta viszont nevetve mutatom a mellkasom, rögtön, mielőtt kérdezné és mondom: Itt fáj, a lelkem! És mosolygunk.

Na hát így van ez, ha örül a lelkem, akkor is :)

(És egy kép: Soma új hóbortja a harisnyanadrágra húzott rövidnadrág! És elhiszitek, hogy beteg? Tegnap átlagon felüli volt a mozgásigénye.)

Mézeskalács

2010-12-07T06:46:00.000-08:00

Decemberben szinte az egész hónap az adventi készülődésről szól, van amikor csak gondolatban. Tegnap viszont mézeskalácsot sütöttünk Somával. Érdekelte, hogyan készül, a díszítésben is segített.

Ma délelőtt kisétáltunk a Fő téren felállított Betlehemhez. A jászol előtt álldogált egy idős bácsi. Megzavarhattuk, mert ahogy közeledtünk, gyorsan keresztet vetett, ránk pillantott, aztán elsétált. Meg kellett volna fognom a kezét.

Nehéz állapot

2010-12-06T05:40:00.000-08:00

December van. Az az időszak, amikor mindenki arra vágyik, legyen végre megnyugvás, csend, figyelés, befelé-kifelé egyaránt.

Valamiért nem enged el engem a görcsösség, a tökéletesség utáni vágy.

Párom ma finoman figyelmeztetett: "lépj ki az ördögi körből, adj engedélyt magadnak arra, hogy a világ nem fog megállni, ha te kevesebbet hajtod magad és Soma sem attól fog meggyógyulni, ha minden erődet az idegességre pazarlod..."

Olyan nehéz nyitott elmével létezni akkor, amikor bánt az állástalanság, hogy Soma alig jár oviba, mert mindig beteg, amikor mindjárt itt a karácsony és annyi mindent jó lenne még addig megcsinálni...

Minden nap eszembe jut, ma talán le tudok úgy feküdni aludni, hogy marad utánunk egy kis rendetlenség valahol a lakásban, talán ma ... lehet másképp összerakva a kép, mint amilyenre nevelődtem.

Hát majd meglátjuk.

A szabolcsi töltött káposzta és én

2010-11-26T07:08:00.000-08:00

Nem vagyok gyakorlott káposzta töltésileg. Néha készítettem, szerintem véletlenül eltaláltam, és azóta az a tudatom alakult ki, hogy TUDOK töltött káposztát főzni.

Na de most szabolcsit akartam, én, mint borsodi, szabolcsi ősökkel rendelkezve, az anyatejjel szívtam magamba e tudományt. Na jó, az anyu volt, aki anyatejjel ill. helyette. De menni fog ez.

Délelőtt bevásároltam hozzá, amit fejből emlékezetből tudtam, hogy szükséges. Persze vettem savanyú káposztát is és füstölt oldalast is, ami nem kell hozzá, de ez mellékes.
Paradicsomlevet pedig nem, ami viszont szükséges a szabolcsihoz. De ez is mellékes.

Gersli volt itthon, de maradtam a rizsnél. Ráfogtam a gyerekekre, hogy gerslivel nem ennék meg.

Szóval savanyú káposzta a fazék alján, füstölt oldalasnak megágyazva, édes káposztába töltve, paradicsompüré a töltelékbe belekeverve.

Hogy hívják azt a káposztát, ami nem szabolcsi???

Főleg, ha keresztezve van a kettő???

Mert én most ilyet tudok (bár még fő, így lehet, hogy a végén kiderül: ilyet se).

Ajándékok

2010-11-23T12:07:00.000-08:00

Mindig erős az elhatározás, hogy november végéig befejezem én a karácsonyi ajándékok vadászatát, ha addig élek is, aztán meg a szándékot kevesebb eredmény kíséri.

Persze mindig igyekszem valahogyan bebizonyítani, hogy idén majd sikerül a terv, aztán kifulladok abban, hogy legalább a vásárlást elkezdtem.

Egyik kedvenc blogomon találtam egy igazi ajándéknak valót. Amikor megláttam a kis zsákokat ill. az ötletet, sorra jutottak eszembe a barátnők, sógornő, óvónénik ... ki mindenkinek lehet mutatós, de költségkímélő meglepetés. (Heni lécí, ne olvass tovább!) Ma két zsákot össze is állítottam, szerintem ők az óvónénik kezébe kerülnek majd :)

A zsákocskák Zazáleától származnak, ő keze munkáját dicsérik!
Köszönöm neki itt is a helyes ötletet!

Sakkozni az idővel

2010-11-19T02:47:00.000-08:00

Haladok-haladok Nefertitivel, egyik rémálmom, hogy karácsonyra se fejezem be :)

Reggel próbálom eltervezni, hogy mindenre jut majd egy kis idő, de a nap végére valami mindig elmarad.

Mert angolozni kell, hogy kapjak állást és állást kell keresni, hogy kapjak állást :)

De azért megmutatom a művemet.

Elég rossz minőségű fotót sikerült készítenem, torzítottak a színek.

Viszont most nagyon lelkes vagyok, barátnőm munkát kapott több hónapos keresgélés után. Egyszer biztosan nekem is terem babér :)

ELTŰNT MÁRTA

2010-11-16T11:43:00.000-08:00

Nagyon-nagyon szomorú vagyok, szeretném, ha "visszajönne"

"Zsibbadt

2010-11-15T08:10:00.000-08:00

voltam; néztem a gallyakat a folyosóablakból. Az egyik fán madarak ültek, s azon gondolkoztam, mért nem száll el ez a madár, ha amaz igen, mért van, hogy némelyik itt marad, ázik-fázik... Nagyon szeretem a madarakat."

(Szabó Magda: Álarcosbál)

Kiállítások, vásárok, fesztiválok

2010-11-13T05:42:00.000-08:00

A Petőfi Csarnokban Kézműves kiállítás és vásár van ezen a hétvégén.
A kedves kis csuhé babás ajtódíszt ott vásároltam:

Sajnos nagy volt a tömeg és a fiaim sem tolerálták a tumultust, így csak végigszaladtunk rajta.

Párom pedig beugrott a lányaival a vasútbörze után egy perui fesztiválra a XIII. ker. József Attila Művelődési Házba. Ott pedig még 11 órakor nem kezdődött el a buli. Mindenesetre kaptam egy vásárfiát :)

Igazán vastag kerámia, ami nálunk faliképként szolgál a bejárati ajtónál.

Megjöttek

2010-11-12T12:24:00.001-08:00

Megjöttek a testvérek! 4 hete nem láttuk őket a betegség ill. kórházban tartózkodás miatt. Már nagyon-nagyon hiányoztak és a jelek szerint mi is. A párom iker lánykái az ajtón belépve a karomba szaladtak. Pedig a kiskamaszok néha köszönni is alig-alig :)

No a gyerekszoba új bútora, a galériás ágy is próbára bocsáttatott. A két fiamat nem lehet leszedni róla.

És nem tudtam megállni, hogy este 7-kor ne dagasszak be egy tepsi túrós buktát nekik...

(teli szájjal beszélnek, nem tanultak jó modort, látszik a bukta is :) )

Jól van!

2010-11-11T05:38:00.000-08:00

Ül a toaletten, lógázza a lábát.
Kérdi: haragszol még rám?
Én: Igen, mert nem fogadsz szót nekem.
Ő: De már fogad szóttam!

Graphománia

2010-11-09T06:10:00.000-08:00

Meguntam a gyerekszoba átalakítás nyomán kialakult kaotikus helyzetet és megkíséreltem uralni a káoszt. Így került sor a dolgozószobára, ahol jelen pillanatban a gyerekszoba egy részét (is) tároljuk az új bútorzat felállításáig (ami sose érkezik el).

De hogy a lényegre térjek: kipakoltam a szekreterem fiókját, ahol a párom és az én füzeteim laknak. Mivel sok mindent lejegyzetelünk kell a füzet! Péternek is, nekem is. Ha lehet mondani Péter még finnyásabb, na jó finomítok, inkább kényesebb arra, hogy milyen is az a füzet (ez a szokás kezd rám is rám ragadni). Mindez rendben is volna, mondom én, és elismerem: füzetekre szükségünk van. Na de hogy percileg 9 db legyen két embernél forgalomban, az talán túlzás. Nyolcat számoltam a szekreterben és egy, amit anyutól kaptam, a táskámban van, mert általában jön velem mindenhova.

Mondom én, hogy graphománok vagyunk.

Könyvtárban voltunk trillárom

2010-11-08T11:59:00.000-08:00

Egy esti séta és buszozás keretén belül eljutottunk Somával a könyvtárba.
Kicsit csendes volt, hallgatagon nézelődött az út során.
Én is csendes voltam, féltettem a vírusoktól, baciktól, felülfertőzéstől, percenként kérdeztem meg tőle, hogy fázik-e, jól van-e.

Azonban a könyvtárban jobbnál jobb és szebbnél szebb könyveket találtunk és hoztunk haza ideiglenes tulajdonként.

Arra gondoltam, hogy ezt a választékot szívesen megmutatom:

1. G. Szász Ilona: A mindentvarró tű

Tartalom: Valamikor régen, dédanyáink idejében, a Borostyán utca egyik színes házában élt Málika, a híres varrókisasszony. Ruhaszalonja tele volt titokzatos gombokkal, fényes varrótűkkel, színes cérnákkal, gyöngyökkel és szalagokkal. Málika varrta a legszebb báli ruhákat kerek e világon! Segítője is akadt, Cérnácska Szabócska személyében, aki beleszeretett a lányba, és egy szép napon megkérte a kezét. Málika szíves-örömest mondott volna igent, de szavát adta édesapjának, hogy csak annak a felesége lesz, aki elhozza neki a Mindentvarró Tűt. Vajon sikerül-e Cérnácska Szabócskának megtalálnia ezt a különleges varróeszközt? Számos veszedelem, megpróbáltatás és küzdelem árán el tudja-e hozni szerelmének a kért ajándékot? És egyáltalán: mire való a Mindentvarró Tű, és miért olyan fontos Málikának?

2. Toy Story 3. (szerintem nem kell senkinek sem bemutatni)

Tartalom: Eljött hát ez a pillanat is: Andy nagyfiú lett, egyetemre megy. S vajon mi lesz a játékai sorsa? Egy félreértés következtében adományként az oviba kerülnek, ahol megrázó élményekben lesz részük. A menekülés csak a szemetesen keresztül vezet… a szeméttelepre. Sok veszedelem és izgalmas kaland után sikerül visszajutniuk Andyhez. S bár a padlás csendes, nyugalmas hely, egy kedves kislány, aki szépen bánik a játékokkal mégis csak jobb társaság.

3. Thomas, a hős

Thomas nagyon igyekszik segíteni mindenkinek, mégis hibát hibára halmoz. Vajon sikerül-e hőssé válnia?

Az "Együtt olvasni jó!" sorozat könyvei kiválóan alkalmasak arra, hogy a gyermek egy felnőtt segítségével és bátorításával gyakorolhassa az olvasást, egymás mellett ülve, együtt olvasva a könyvet.

4. Számolj Thomasszal!

És persze anyának is hoztunk olvasnivalót, Szabó Magdától az Álarcosbált.

Remélem más anyukának, nagymamának is tudtam ajánlani egy-két remek könyvet a család apraja számára.

Lizzie Kate SAL 2011

2010-11-08T06:48:00.000-08:00

Veronikánál lehet jelentkezni a 2011-es SAL-ra. Kukkantsatok be hozzá, ha érdekel Titeket!

Tündérkés adventi koszorú

2010-11-07T01:45:00.000-07:00

Tegnap megvásároltam az Éva Advent különszámot. Érdekes díszítési ötletek vannak benne, receptek, hasznos tanácsok, minden, amit ilyenkor egy hasonló témájú képes magazinba beletesznek a szerkesztők.

Néhány tetszetős írást, cikket, képet megmutatok majd.

Elsőként itt van ez a tünkérkés adventi koszorú, bár nekem problémát jelentene mohát találni jártamban, keltemben, de feltételezem kiváltható egyéb karácsonyi alappal is.

Ide klikkelhetsz, ha kíváncsi vagy az elkészítés werkfilmjére.

Hazajöttünk

2010-11-06T11:21:00.000-07:00

Tegnap délután kiengedték Somát és vele minket is a kórházból.
Hallgatagságom oka ez volt.
Hétfőtől belevetem magam a teendőkbe, sok minden elmaradt és sok minden van tervbe véve.
Addig pedig még van két teljes éjszaka, hogy kialudjuk párommal a kórházi földön alvások, nem evések, nem ivások, aggódások gyötrelmeit.

Kedves Érdeklődők, ne haragudjatok, amiért elmaradtam a csere-berékkel és e-mailekkel. Jövő héten mindent bepótolok!

Rámolás

2010-10-24T07:12:00.000-07:00

közben Soma felfedezte az asztalon hagyott festéket...

Délután meg azt kántálta: "tavasz, mint a róka - tavasz, mint a róka"
Figyelmeztettem, hogy ez így nem értelmes és inkább a tavasz, ravasz, de azt felelte, hogy az óvónéni nem ezt mondta!!!

Ma JÓ napom volt!

2010-10-19T12:50:00.000-07:00

Egészen délután 5 óráig, aztán valahogy egyre lejjebb és lejjebb került ez a mérce.

Nagyjából úgy ért véget, hogy szokásos telefonbeszélgetéseink záróakkordjaként a nagy fiammal (14) ezek hangzottak el:

Elmeséli a kézi edzést, az iskolát, a délutánt, hogy fáradt, persze ezeket is harapófogóval kihúzva a gyernőttből.
Aztán mondom én: "ma Soma volt végre oviban, én pedig dolgozni."

Utána néma a vonal. Nincs kérdés, nincs válasz reagálás, egy hümmögés, vagy hápogás. Semmi. Mondom én aztán, hogy azok, akik tanulnak egy kis illemet, megkérdeznék, hogy "és fáradt vagy?" vagy "jól telt a napod?"

De erre érkezik válasz, naná! "de nekem senki sem tanított illemet" - pimaszul, fricskázva, szájalva és még megannyi jelzőt tudnék mondani.

Kamasz. Persze, hogy az.

Nem válaszoltam, Jó éjszakát kívántam. Holnap újra próbálkozom.

Gyerekszoba átalakítás

2010-10-18T11:13:00.001-07:00

Inkább muszájból, mint lelkesedésből kezdtünk ma hozzá a gyerekszoba átalakításához.
Az idő megy, a gyerkőcök nőnek, a szoba egyre kisebb, a játékhalmok szaporodnak. Még karácsony előtt véghez akarjuk vinni a nagy gyerekszoba átalakítást, hogy legyen hely az ünnepek alatt hozzánk bekopogtató ajándékoknak ;)

(Számomra az egyik legkeservesebb pillanat ünnepek után az, amikor helyet kell keresgélni az újonnan érkező autóknak, vonatoknak, babáknak. )

Csere-bere blogba tettem fel néhány dolgot, és érzem, lesz folytatás!

Mikve

2010-10-16T22:52:00.000-07:00

Hétfőn a Pesti Színházban láttam a Mikvét, felejthetetlen szereposztásban. Kovács Patrícia alakítása volt az egyik kedvencem. Aki teheti, nézze meg a darabot.

Hadar Galron sok humorral fűszerezett, megrendítően szép története egy női fürdőben játszódik, egy mikvében. A mikve rituális fürdő, ahol havonta egyszer az asszonyok megmerítkeznek, hogy megtisztuljanak, és újra érintkezhessenek férjükkel. A dráma szereplői különböző életkorú nők, akiket vallási szabályok kötnek, és különféle társadalmi és családi szerepekben egy férfiuralta világban küzdenek elfogadásukért, szabadságukért, jogaikért, s ha kell lázadnak is. Hadar Galron kortárs izraeli drámaíró 2004-ben írta a Mikvét, melyet azóta a világ számos pontján bemutattak. A magyarországi ősbemutatót Michal Docekal a prágai Nemzeti Színház igazgatója rendezi.

Gödör

2010-10-09T13:41:00.000-07:00

igazán tegnap éreztem először, hogy már csúszom... a gödör alja felé tartok, szerintem mostanra le is értem. Gubbasztok benne, nézek felfelé, iiiszonyat messze van a gödör széle. Gondolom egyszer csak kimászom.

Tegnap elkezdtem olvasni Paul Young regényét, A viskó címűt. Lehet, hogy most nem ez passzol legjobban a lelkiállapotomhoz. Olvasom, olvasom, olyan érzésem van tőle, mint amikor állok a metrómegállóban és érzem, hogy kezd fújni a szél, aztán egyre nagyobb és nagyobb a huzat, aztán hirtelen robajjal beér a szerelvény. Na ha kicsit még tovább olvasom, ez engem így fog elütni.

Aztán meg itt van három film, amit letöltöttem:
1. Álom luxuskivitelben
2. Római vakáció
3. Találd ki, ki jön ma vacsorára
Ígéretesek, fantasztikus színésznőkkel, színészekkel. Kicsit büszke is vagyok erre a felsorolásra. De hát hiába.
Tegnap esti terveim és elképzeléseim szerint már régen ezeket kellene néznem, vastag plédbe csavarodva. De most erre is nehéz rávennem magam.

Hát ennyi van velem.

Csak úgy

2010-10-01T11:50:00.001-07:00

Megjöttek a gyerekek. Hát sikere van a táblának, mit tagadjam.
A lányok nagyon lelkesek. Péter meg is kérdezte egy idő után:
Itt fogtok állni a tábla előtt egész hétvégén?

A másik dolog, amit mutatni szerettem volna egy érme.
Miután elolvastam Szabó Magda: Születésnap c. regényét és mindenkivel megbeszéltem ezt a környezetemben, egy-egy részletbe jobban bele is ástuk magunkat anyuval, apuval. Például beszéltünk a tantuszról, hogy én már nem láttam, talán a Péter még igen. És erre egyik este, pénztárcát kerestünk Soma vásározásához. Régit, amit már nem használunk, nem sajnálnánk, persze előkerült sok-sok régi pénzérme is és köztük ez:

Hát apukám, anyukám most már én is láttam, sőt mi több, részben tulajdonosa is vagyok két darabnak :)

Titkok

2010-09-26T08:50:00.001-07:00

Várom őket, jöjjenek már. Soma is kérdezgeti, mikor?

Készítettem egy kis meglepetést jövő hétvégére. A gyerekszobába tettük a falra. Egy egyszerű parafatábla, készítettem rá pár színes őszi falevelet. Két cicát is. Soma ráismert bajusz nélkül is. Ez már felér egy dicsérettel :) Sanszos volt, hogy rájön-e mi az, amit kivágtam.

Mit fognak rejteni a borítékok???

Egymásnak írt kis csacskaságokat?

Vagy suttogó titkokat?

Gyerekek kíváncsiságát?

Soma azt kérte, írjam rá egy papírra, hogy nem akar holnap menni oviba és tegyem a borítékba...

Mindenkiben ott csücsül egy kis Illés Bori

2010-09-26T04:29:00.001-07:00

Mennyire-mennyire más volt olvasni Szabó Magda: Születésnapját, mint az előző bejegyzésben véleményezett regényt!

Hűséges útitársam volt mindenhol, lakásajtón nem léptem ki anélkül, hogy ne lett volna a malaclopó fekete táskában. Végeztem is vele néhány nap alatt.

Hiszem, hogy ez a könyv a lelkünk üdvösségéért íródott. Mély meghajlás Szabó Magda írónő előtt és mennyire aktuális ma is minden sora.
Az utolsó 50 oldal olvasása közben töménytelen mennyiségű könnyet elsírtam: szépen felsorakoztak életem szereplői is a leírt gondolatok mögött. Anya, apa, a fiaim.
Drága fiaim: várom és félem a felnőtté éréseteket.

Becsületből

2010-09-24T10:30:00.000-07:00

Becsületből olvastam végig a Nesze neked Terézanyut!

Rácz Zsuzsa első kötete tetszett, szórakoztatott. Örültem a második kötet megjelenésének. Gondoltam végre a frissebb generációból is kivált, kifejlődött egy hungarikum! Egy magyar írónő, fiatalkori problémákról mesél.

A film kicsit más epizódokat emelt ki, más hangulat és érzelem világba helyezte Kéki Kata történetét, de a színésznőink jobban karakteresítették a szereplőket, másképp él most bennem az első kötetből forgatott film.

Emiatt a második kötet olvasása közben, hol Rácz Zsuzsát, hol Hámori Gabit képzeltem Kéki Kata helyére.

Azt kell mondanom, nem lett jó a folytatás. Ha Rácz Zsuzsa erre téved, pirulva kérek elnézést, ezért a sorért, hiszen rengeteget dolgozhatott vele, de ezt a munkát érezni is rajta. Nem mesél, inkább katalogizál, sorba veszi élete nehéz szakaszának gondjait, bánatait. Boncolgatja a szingli életmódot, amit nem tudtam eldönteni, hogy végülis örömmel éli meg, vagy síratja. Vágyik is a nagybetűs férfi, férj után, meg nem is. Érezteti, hogy az apukája miatt mély lelki sebeket szerzett, aztán kissé elvarratlan lett ez a szál, hiányzik a konklúzió.

Ráadásul ahhoz képest egy elég terjedelmes regényről van szó, mégis a hozzá menjek és szüljek e gyereket kérdéskört, amire gyakorlatilag a közel 400 oldal épül, az utolsó másfél oldalon, sután lezárja, ill. lefuttatja a szálat.

És ha Zsuzsa erre téved: a következő könyvét is el fogom olvasni, várom, írjon csak, szükség van rá, de legyen kicsit Janikovszky-s, Szabó Magdás, mesélős, lelket megérintős, olyan, hogy nagyokat kelljen pislognom a metrón olvasva, nehogy észre vegye a szemben ülő néni vagy bácsi, hogy szépet, jót olvastam...

Újabb esti beszélgetés

2010-09-17T13:52:00.000-07:00

Szerencsére van egy jó szokásunk, na ez így persze nem igaz, mert sok jóóóó szokásunk van. Az estéinkre odafigyelünk.
Reggel, amikor ébredezem, várom, hogy lecsöpögjön a kávé, arra gondolok, de várom az estét :) Miért?

Mert akkor altatunk, odabújunk, vakírgásszuk, csiklandozzuk, simogatjuk, duruzsolunk, dunduru lábujjakat morzsolgatunk és persze, mivel nagypofájúaknak tartanak minket... mi is magunkat... beszélgettünk.

Tegnap este kicsit modern stílusban, ne akadjatok fent a szülők megszólításán, a végén van a vicc:

Apa: Ki apa csaja Soma?
Soma: Anya!
Apa: És ki anya pasija?
Soma: ÉN!

Hát tudja :)

Segíts Daninak!

2010-09-17T13:28:00.000-07:00

Kezdeményezés és összefogás egy nagyon beteg kisfiúért, Daniért!
Ha teheted, te is segíts neki és családjának, akár egy-egy apró játékkal, ruhácskával, könyvvel, vagy ajánld fel árverésre saját készítésű kézműves tárgyadat....

Itt olvashattok a gyáli család történetéről.

Pizsiben

2010-09-12T00:13:00.000-07:00

Hajnalka kedves képeket készített az óvodába, én pedig hímeztem egyet belőle. A kedvencemet, a pizsis, térdepelő kisfiút, aki a maciját szorongatja.

Nem tudom még, hogy mire fogom felhasználni. Talán Soma óvodájába viszem be, faliképnek. Vagy valami hasonló.

Funkcióját tekintve, ahonnan indult, oda érkezik, igaz? :)

80 kert nyomában a Föld körül

2010-09-03T23:18:00.000-07:00

Ha jól emlékszem ez volt a címe annak az M1-en futó műsornak, amelybe teljesen véletlenül botlottam.

Miután reggel hazaértem oviból és zavart a csend itthon, bekapcsoltam a TV-t, csak úgy, amolyan háttérzajnak.

Félig-meddig ott ragadtam a képernyő előtt. Furcsa is volt, hogy délelőtt nem mesét nézek, de vissza a mondanivalómhoz.

3-4 kert bemutatását néztem, hallgattam végig, többek között Monet kertjét is láttam Giverny-ben, amelyet egy Claude Monet alapítvány tart életben. A kert maga érdekesen hatott, elsőre egy kevésbé megtervezett, átgondolt kertnek tűnt, óriási kavalkádként hatott a különböző méretű és színű növény, de a kalauz, Monty Don rávilágított néhány lényeges momentumra.

Monet számtalan képet festett a kertjében a kertjéről, vagy csak egy szegletéről. Különösen kedvelt témája volt a tavirózsa.

Az alapítvány vezetője és a kert igazgatója elmesélte, hogy szinte megszállottként festette Monet ezeket a festményeket. Hogy minél több festményen tudjon megörökíteni kedvező fényhatásokat, Monet a kert mellett is megvásárolt egy óriási területet és előfordult, hogy 50 festményt festett egy időben.

Az igazgatónő elmondta, hogy már hajnalok hajnalán sorban állnak az érdeklődők a kert bejárata előtt. A sok-sok kertész, aki rendbe tartja a kertet, csak a hajnali órákban tud dolgozni, de olyan nagy a nyomás a látogatók felől, hogy szinte mindennapos, hogy ha egy növény nincs jó állapotban, egyszerűen kihúzzák és gyorsan odaültetnek egy másikat, egy szebbet, amely a harmonikusabb látványt szolgálja.

Keressetek rá a google-ban a festményeire, tényleg megdöbbentő számú festménye található ebben a témában.

Nem böngésztem át a TV műsort, de tudja valaki, hogy ez a sorozat rendszeresen fut e a csatornán? Vagy megszerezhető valahonnan? Nagyon érdekelne.

Nem hiszem, hogy tetőpontra értünk.

2010-09-03T05:06:00.000-07:00

3 nap oviba járás mérlege:

1. nap: Egy fél délelőtt után villámként csapott bele a felismerés, hogy anya nincs ott és ez a kőkemény ovis élet, negyedóra sírás (óvónénik elmondása szerint)

2. nap: Reggel gond nélkül átlépte egyedül a küszöböt, ami félsiker! Napközben Somától hallották többször a "jaj, anya! jaj, anya!" sóhajtásokat, nyögéseket. (óvónénik elmondása szerint)

3. nap: Első reggel, hogy apa nem jött velünk, nyomatékot adni az élet rendjének. Be is vált jóslatom: már az ovi felé vezető úton szörnyű sírásba kezdett (még nincs többes szám). Aztán jött a csita-effektus, nem tudtam padlóra állítani a kicsit, nem tudtam átöltöztetni, váltócipőt adni, mert csak sírt és vaskarokkal ölelt. A hatás nem maradt el, a gyerekek látva Soma kiborulását, sorra sírva fakadtak. Amikor eljöttem azt hiszem Somához még hárman csatlakoztak. Az óvónő lépett közben, finoman megkérdezte, hogy elszántam-e magam? Mi a túrót lehet erre válaszolni, csak bólintottam, aztán lefeszítette rólam.
Innentől jogos a többesszám.
Sírva jöttem haza.

Nehéz nap

2010-09-01T01:00:00.000-07:00

Volt ovi előtti utolsó együtt töltött nap, amit persze felmagasztaltam, elképzeltem, hogy milyen klasszul is kell telnie, de persze ember tervez, ... Soma végez.

Az álomszerű szeretetteljes, jókedvű, játékos, összesimulós nap helyett, egy "nem akarom" nap lett belőle.

A csúcs az volt, amikor délután éppen rakodtam a váltóruhákat, tisztasági csomagot stb. és a kockavár jelet rajzolgattam a Soma dolgaiba. A fiam ekkor megkérdezte, hogy " Miért rajzolsz a ruhámra?"
Mire én azt feleltem, hogy "így fogja megismerni az óvónéni az ovis ruháidat"
Erre ő váll rándítva elintézte a dolgot: " nem fogja megismerni, nem lesz ovis cuccom, mert kidobom a kukába" (mindeközben rám se nézett)

Most pedig percenként nézem a mobiltelefonom, mert az volt a dadussal az egyezség, hogy ha nagyon sír, felhívnak, hogy menjek érte :(

Nagyok lettünk!

Hát telhetne

2010-08-12T04:45:00.000-07:00

nyugodtabban ez a nap, Somám 3. születésnapja!
Tervem, na az sok volt mára. Ünnepelni a 3 évest, bár ő reggeltől állítja, hogy most 5 és fél. Moziba menni vele, megnézni nagy fészkelődések közepette a Bogyó és Babócát, tortázni egy cukrászdában, sétálgatni, hogy az övé legyen a nap, meg persze a szüleié. De a szülei valahogy az idővel és feladatokkal hadilábon állnak.

Tegnaptól megy a meccs a munkahelyemmel, hogy hogyan mondjanak fel, rendes felmondással vagy közös megegyezéssel. Persze, tájékozódtam én ügyvédtől, hogy mire számíthatok, de folyik a próbálkozás innen is, onnan is. Lassan már nem is látom át az egészet.

Na persze, Soma is lebetegedett, kapott antibiotikumot. Bevallom, nem bántam volna, ha még kibírja az augusztust betegség nélkül, mivel 3 hét múlva kezdi az ovit (na erről azt hiszem sokat fogok írni) és borítékolom a lebetegedést akkora is.

A napok gyorsak, rohannak, újra semmi idő kézimunkázni, de és ez nagybetűs de, megvásároltam magamnak egy könyvet, amiről csupa szépet és jót olvastam kritikákban.

Így az altatások után egy kis olvasást mindig engedélyezek magamnak.

Mary Ann Shaffer és Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Fülszöveg:
"1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a csatorna-szigeteki Guernseyről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története."

Mostanában

2010-08-04T06:21:00.000-07:00

Nem voltunk itthon.

Herceghalmon nyaraltunk az Abacus hotelben. Számomra - akinek rend és tisztaság mániája van - nagyra értékelt, hogy az amúgy 1-2 éves hotelben az ágynemű még mindig hófehér és ropogós, hogy a legkisebb zeg-zúgban is porszívóznak (láttam is, nem volt rest egyetlen tisztaságért felelős hölgy sem négykézláb csúszni-mászni a portalanítás kedvéért) és hogy egyetlen üvegfelületen sem találtam maszatot!

Készítettem néhány fotót, ezek a kedvencek:

Esett, de legalább kicsit lehűlt a levegő.

Somkának különös szokása akadt: a legkülönfélébb és oda nem illő tárgyakat viszi magával aludni, be is takarja őket. Az utazóágyban a fogkefe volt a partnere, na meg Manócska. Múlt héten itthon volt, hogy a szedőkanalak voltak betakargatva a kiságyban.

Amióta Soma és a vasútmánia megérkezett hozzánk, kevés vagy egyáltalán nincs olyan nyaralás, hogy az éppen aktuális nyaralóhelyen ki ne mennénk a helyi vasútállomásra. Ez számomra őrület, de a család kedvéért, ugye?!
Szóval botladoztunk a herceghalmi sínek között is :)

Lassúság

2010-07-30T04:07:00.000-07:00

Eljött a lelassulás ideje, végre.

Csak azt csinálom, amihez kedvem van. Lazulok, Somázom, kötögetek, olvasgatok és néha főzök, mosok, vasalok :)

Most sok mondanivalóm nincs, inkább csak gyűjtöm a hangulatokat :)

A lakógyűlés

2010-07-22T04:47:00.000-07:00

Tegnapi sztori:

Már egy hete hirdeti a bejárati ajtóra tett hírmondó, hogy szerda este lakógyűlést tart a mi házsorunk, mivel a jelenleg több ezer lakást gardírozó xy lakásszövetkezet munkáját - enyhén szólva - nem tartjuk eredményesnek és szeretnénk elindítani a szövetkezetből való kiválást és társasházzá átlényegülést.

Na szóval, Péter is hazaért a hirdetett időpontra, merthogy sulykoltam, ott kell lennünk, de legalábbis én szeretnék elmenni és meghallgatni a tájékoztatót.

Péter nyöszörgött valamit, hogy őt nem érdekli és kedve sincs.
Elkezdtem öltözködni, hogy indulok, de Soma jönni akart velem. Mondtam: "vagy jön apa is, vagy itthon kell maradnod." Így apa összeszedelődzködött és elindultunk.

Már a lépcsőházban morgott a két fogsora között, hogy mennyire nincs kedve, nem érdekli.
Szeretem, amikor ezt csinálja. (A szeretem cinikusan olvasandó)

Lent gyülekeztek a házsor lakói, Péter tovább boldogított, félhangosan tett egy-két kínos megjegyzést. Oda is szóltam finoman asszem, hogy inkább menjen. De maradt.

Elkezdődött a beszámoló, hogy miért is jöttünk össze, mi lenne a cél, mik a feladatok... közben eleredt az eső, benyomorogtunk egy lépcsőházba.

Ott már gyanús volt, hogy Péter leszakadt kissé tőlünk és középre helyezkedett.

Aztán hangosan, érthetően kérdéseket tett fel, igyekezett tisztázni a várható lépéseket.

Aztán tovább beszélt.

Fél óra elteltével ki kellett jönnünk a fiammal a lépcsőházból, mert Soma szomjas lett, de amikor 10 perc múlva visszaértünk, még mindig apánk hangját hallottuk.

Már be se mentünk, gondoltam sok szerepem nem lehet.

Egy óra elteltével Soma már nagyon unta, így hazasétáltunk.

Apa negyedóra múlva megérkezett.

Bejelentette, hogy ő lett a házban a "valaki", vagyis funkciót vállalt.

Intézkedik majd, aláírásokat, meghatalmazásokat gyűjt, egyeztet ügyvéddel, szövetkezettel stb.

Ilyen (is) az én pasim. :)

Játék

2010-07-18T12:59:00.001-07:00

Kedves blogtársak! Sosem indítottam játékot, amióta létezik a blogom a blogszférában. De kaptam egy kedves invitálást Fűszeres Nórától, miszerint osszak meg veletek hét tulajdonságot magamról.
Ilyen felkérést már kaptam és adtam, aztán eszembe jutott, mennyien nem szeretik ezeket a díjakat és jött egy ötlet.
Nem önálló ötlet, egy országos magazinban láttam ilyet, de arra gondoltam elterjeszthetnénk ezt a blogosok között is, mint játékot, betekintős játékot.

A szabályok:
Ha van kedved fogalmazd meg, mit üzennél a 16 éves önmagadnak!
Akárhány sor lehet, akárhány mondanivalóval. Add tovább jelleggel működne a játék. Nem akartam előírni, hogy hány embernek kell tovább adni, de tudom, hogy azonnal meg is halna a játék, ha nem írok rendes szabályokat, szóval legyen 5 személy.

Akkor most cintányér csattogás, dobpergés és elkezdem.

Mit üzennék a 16 éves önmagamnak?

Kedves Viki!

Tudom, mennyire bizonytalan vagy és fogalmad sincs, hogy kire hallgass, kinek a tanácsát fogadd meg... egy biztos, az enyémet mindenképp :)

A szüleid azért (is) vannak, hogy terelgessenek. Fogadd el néha javaslatukat, hidd el, könnyebbek lennének a kamasz évek. Így is lesz elég csata, amit meg kell vívnod!
Játssz, beszélgess többet a testvéreddel, mert hamarosan eljön az idő, amikor évekig alig-alig látjátok majd egymást.
Ne hidd, hogy annyira egyértelmű ez a továbbtanulás dolog. Azt gondolom, hogy a gyors döntéseidet a bizonytalanság érzésének elkerülése hozza. Ez az élet minden területén igaz rád.
Ne fecséreld el a drága idődet a pasidra. Igaza van a környezetednek, elég lusta, léhűtő fajta.
A balett nagyon rendben van, folytasd, talán mégis az lehetne az igazi hivatásod (ezt már nem tudjuk meg).
Kerüld a felületességet, koncentrálj jobban, mi érdekel, mire vágysz. Éld át jobban az életkorodból adódó eseményeket, lehetőségeket.
Szélesítsd az olvasmányaid körét (hagyd a szerelmes ponyvát), tanulj többet az élet minden területéről, nemsokára nem lesz már időd rá.
Kezdj el írni! Hátha!

Akiknek tovább adom:
Egy nagycsaládos anya
Fűszeres színek
Katica
Jandó
Timtom

Nagyon izgulok! Remélem jó játék lesz!

Elkészült a sál

2010-07-16T23:24:00.000-07:00

már régen, de semmi ingerenciám sincs arra, hogy magamra tekerjem.
Ezért csak egy abszolút bénácska fotót töltök fel róla, ami a fotelben készült, és sem a színét nem adja vissza (ami padlizsán), sem a mintáját (ami legyező).

15 dkg fonalból készült, amit a Barka fonalnál vásároltam a Gilicéből. Klassz, könnyű kis fonal.

Ma, ha lesz kedvem elvonszolni magam a kézimunkaboltba, beszerzek harisnyakötőtűt, nehogy lemaradjak a kötősuliban a körbekötés mutatványáról :)

A szülinapos

2010-07-16T23:20:00.000-07:00

Nálunk július - augusztusban nagyon sok az ünnepelt.

Múlt héten a nagyfiamat köszöntöttük. Születésnapja volt, betöltötte a 13.-at!

Istenke éltesse!

Az anya meg a cumi

2010-07-15T07:12:00.000-07:00

egy esti beszélgetés Apa és Soma között, már a hálószobában.

Apa: Soma döntsd el, vagy itt alszol anya mellett a nagyágyban, de akkor nem adok cumit, vagy kapsz cumit és kimész a kiságyba?!

Soma: .... (tűnődik)

Apa: Akkor mi lesz?

Soma: .... (nagyon gondolkodik mit válasszon, semmit nem szól)

Apa: .... noszogatja, taszítgatja

Soma elindul a kiságyba, szájában a cumi.

Soma a kiságyból: Anya megtennéd, hogy bejössz hozzám a kiságyba?

Szeretem

2010-07-09T04:24:00.000-07:00

keresni, kutatni, honnan származom, honnan jövök.

Antikváriumban találtam Miskolcról egy 1962 (!)-es kiadású, textilkötéses (!!), egy gyönyörű írással személyes megjegyzést tartalmazó kötetet (!!!).

Akkor íródott a könyv, amikor még a szüleim is kisgyerekek voltak. Műnyomó papíros (!!!!), megsárgult lapos, csupa régi fotót felvonultató történelem.

Kakaós

2010-07-04T05:07:00.000-07:00

Szépnek szép, de vajon az íze milyen???

Még nem kóstoltam meg, várok, hogy ne égesse meg a számat.

Életem első kakaós csigája, a receptet Limara pékségéből választottam.

Néma ajkak - beszédes lelkek

2010-07-03T11:30:00.000-07:00

Ma végre sikerült tartalmas programot szerveznünk. El is mentünk messzire, ha nem is a falu végére, de Komáromba, ahol körbejártuk a monostori erődöt, aztán hirtelen ötlettel vezérelve letértünk az autópályáról Oroszlány felé és megkerestük a majkpusztai remetelakásokat.

A fotókat most erről az elvarázsolt, csendes, békés helyről fogok mutatni.

A szerzetesek némaságot fogadtak, nem beszélhettek, csak imádkozhattak, azt is magukban a cellaházuk falai között ill. a templomban. Egymással ill. emberekkel kommunikálni nem lehetett, kivéve egy évben két alkalommal: húsvétkor és karácsonykor, 3-3 napig.
Az élelmet is egy falon átforgatható tálcán kapták meg a szerzetesek a szolgáktól, a vizet, tűzifát pedig az ajtójuk elé helyezték. Nem igazán végeztek egyéb tevékenységet az imádkozáson kívül, inkább csak gyógyfüveket termesztettek a házhoz tartozó kiskertben, amivel magukat gyógyították. Ha nagyon nagy bajuk volt pl.: betegség, akkor kitettek egy gyertyát a házuk ablakába és elvitték őket az ispotályos házba.
Fehér szerzetesrendi csuhát viseltek és saját életmódjuknak, saját akaratukból választották a néma rendet. Ha egy idő után úgy érezték, hogy ez nem nekik való, szabadon távozhattak, esetleg más feladatot ellátó tisztséget tölthettek be a szerzetesrendben.
Hithű katolikusok voltak.
Magyarországon "csak" 12 évig működött a kamalduli szerzetesrend, II. József záratta be a helyet, mivel teljesen értelmetlennek találta a működésüket.
Lengyelországban a mai napig (400 éves múlttal) működik a kamalduli rend, erről a kolostorban fotókiállítást is láthattunk. Sajnos azokat a fotókat nem fényképeztem le, de egyik-másik kép nagyon megható volt számomra.

Én mondom...

2010-07-02T03:54:00.000-07:00

kellene egy olyan rendőrségi honlap, ahol utána lehetne nézni, hogy akkor most bemért a traffipax vagy sem???

Hazaérsz az útról, aztán bekapcsolod a netet, egy-két klikkelés, rendszám beüt és már látod is, hogy baj van-e, mekkora baj van és kezdj-e izgulni, netalán rendőr ismerősöket keresni.

Én már ezeken túl vagyok (rendőr ismerősöm nincs), most már stagnált az állandó kérdés a fejemben és azt képzelgem, hogy 1-2 hét múlva nyitom a borítékot és imádkozom a nullák miatt, mármint hogy mennyi...

Pedig csak felgyorsultam a hídról lefelé jövet a lendülettől. És talán nem is olyan sokkal mehettem több, mint 50 :(

Napmadár

2010-07-02T03:42:00.000-07:00

Vattacukor színű az új fonalam, de a neve nem ezt tükrözi, ugyanis Napmadárnak hívják. Már várom, hogy befejezzem a sálamat és belekezdhessek ebbe a "jesszusom, de vékony vagy" fonalba, ami 100% gyapjú. Szóval be kell szereznem hozzá egy 2-es vagy 3-as esetleg 2,5-es kötőtűt.
Titkot árulok el: nekem egyetlen egy kötőtűm van! Azt is anyutól kaptam, az övé volt, bár az átadás utáni tulajdonviszonyokat nem tisztáztuk :)

Az is eszembe jutott, hogy hétvégén ki kellene szaladni a bolhára, és onnan vásárolni néhányat. Egyetlen lehetséges akadálya lehet ennek az eseménynek, az pedig a hőség!

Van az úgy...

2010-07-01T06:38:00.001-07:00

hogy kinéz az ember lánya egy darabot holnapra, de akit invitál, az:
1. nem válaszol,
2. más időpont lenne jó,
3. nyaral,
4. elfoglalt,
5. szülő látogatáson van,
6. nem elérhető.
Igen, kb. 6 barátnővel próbálkoztam és senki, de senki nem csapott le a lehetőségre, ahogy azt indítványoztam, kapcsolódjunk ki és csináljunk egy lányos estét!

Hát szomorú vagyok!

De felvidíthatnátok. Ha hallottatok vagy tudomásotok van érdekes programról pl.: közös kötés, hímzés, foltvarrás, akármi, ami témához kapcsolódik és holnap este van és Bp és vonzáskörzete, akkor írjatok lécííí!
Vágyom a lelki feltöltődést!

Már egy órája

2010-06-29T11:58:00.000-07:00

játszik rendületlenül.

A történet csak annyi, hogy Somának hétvégén lesz a neve napja. A családot már szépen megkértem, hogy idén inkább olyan játékokkal lepjék meg a majdnem háromévest, ami leginkább nem vonat.
Mivel Péter ma hamar hazaért, feldobtam az ötletet, hogy menjünk el együtt a Gulliver játék áruházba és Soma hadd válasszon kedvére egy ajándékot.
Így tettünk, gond nélkül vette az akadályt, nem volt lázadás, hogy miért csak egyet stb. Szinte már az elején bekerült a kosárba három autó és ezek közül választott a nézelődés végén egyet, a kedvencet.
Hazahoztuk, kibontottuk, ennek bő egy órája. Azóta nem hall, nem éhes, nem kér inni sem, nem beszél, ha beszél, csak odáig jut, hogy "anyaaa...", de sohase fejezi be a mondatot :)

Mi meg csak nézzük, csodáljuk a gyermeki létet. Ez most nagyon jó!

Málna

2010-06-28T04:16:00.001-07:00

A fene se érti, miért olyan nosztalgikus nekem egy lekvár főzés?!

Átválogatom a frissen vásárolt málnát, nézem a kis málna színű, málna szemeket és azon gondolkodom, hogy a mi családunkban nem sok málna lekvár lett eltéve télire. Feltételezem a málna temérdek magja miatt. Én is morfondírozom rendesen, miután már sorakoznak az asztalon a málnalekvárral megtöltött üvegek, és látom, hogy az üvegfalához tapadnak a magok, hogy vajon kinek lesz kedvence?
Magam nem vagyok válogatós, na de a gyerekek kritikusak.

Visszatérve a lekvár kavirgálás közbeni gondolatokhoz, volt most is egy-két emlékkép:
Amikor anyuék vagy nagyiék a házi szörpöt feleresztették szódával!!! És egyre nőtt rajta a rózsaszín hab! Hogy azt mennyire imádtam! :) Még a szóda folyt a szifonból, de már ki is kaptuk a kezükből a poharat, hogy jó habosan lehessen meginni az epret vagy a meggyet.
Aztán eszembe jutott a málnakehely is, amivel mindig anyu lepett meg minket, ha belvárosi sétára indultunk vele otthon, Miskolcon. A régi úttörő áruház mellett volt egy békebeli bisztró, vagy étkezde, nem is tudom, hogy minek hívták. A régi hűtőpultokban sorakoztak a tejszínhabos gyümölcskelyhek, és alig vártuk, hogy az alumínium tálcákon odavihessük az ülőkékre! Jaj, de jó volt!

A lekvárfőzés előtt kiválogatott szemekre tejszínhabot tettem. Ez volt a fizetségem magamnak, de azok az ízek már utánozhatatlanok...

Utolsó gombolyag

2010-06-26T23:58:00.000-07:00

Az utolsó (harmadik) gombolyagot kezdem a sálamhoz.

Rájöttem, hogy nem szeretem a körkötőtűt, csiklandoz kötés közben. :)

Soma takaró

2010-06-17T02:20:00.000-07:00

Soma nem az a gyerek, aki "rongyiként" textilpelenkát, textilzsebkendőt, vagy kispárnahuzatot morzsolgatna az orra alatt elalváshoz vagy megnyugtatásképpen. Nem, Ő nem!

Soma kompletten a paplanját választotta erre a célra, ami azt jelenti, hogy húzza maga után a lakásban és használjuk elég sok szituációban, ha a fiam úgy kívánja. Hát ennek már 1-2 éve.
Bizonyos nehézséget jelent például a paplan huzatjának kitisztítása, mint ahogy a héten is történt:

Én: legalább fél éve nem volt kimosva a huzatod, mossuk ki anya és apa ágyneműhuzatjával, rendben?
Soma: Nem! - és már folyik a könnye.
Én: ki kell mosni, hogy szép tiszta legyen. Az erkélyen a napocska egy-két óra alatt megszárítja és már használhatod is.
Soma szipákol, de aztán a párnacsata beígérésével fellélegzünk a nehéz helyzetből.
Na a huzatok bekerülnek a mosógépbe, bár még nem indítottam el, mivel várt a párnacsata. Ugyebár.
Közben egyszer csak éktelen sírás kerekedik, Soma kiabál, hogy kéri vissza, rohan a mosógéphez, áll előtte szomorúan, potyognak a könnyek és Én, mint következetlen anyuka, na hát persze, hogy kivettem a szennyes közül és visszahúztam a paplanjára.

Na de a sztorit nem itt fejezném be!

Tudjátok mit nem szabad Soha, de Soha megcsinálni egy beteg, lázas kisgyerekkel???

...

Persze, hogy válaszolok!
Amikor látjátok, hogy öklendezik és mentenéd a kanapé huzatot, a falat, a ruhád, soha ne a kéznél levő KEDVENC paplanba hánytasd gyerekedet!
Ráadásul délután megismételve apa által is a mutatványt, amikor már az első hányás utáni mosásból épp megszáradt! Na ezt soha többé!

A jel

2010-06-15T11:39:00.000-07:00

Annyira szomorú és csalódott vagyok!

Soma ma nagyon beteg lett. Hajnaltól szinte alig van egy-két láztalan óránk és nem simán egy 38 fokos lázzal van dolgunk, hanem olyannal, ami 39 és 40 fok közé áll be órákig. Legalábbis nekem óráknak tűnnek.
A Nurofen gyakorlatilag nem csillapítja, a hűtőfürdő is csak annyira elég, hogy kicsit mérsékelje aztán egy óra múlva újra 39 felett jár már a hőmérséklete. Nem eszik, alig iszik, nem sétál, nem kacarászik. Fekszik, húzza az ágy. Délelőtt a doktornénink megvizsgálta, de semmit nem talált. Nem piros a torka, nem megy a hasa, nem gyulladt a füle, semmi és Soma sem panaszkodik fájdalomra, csak sírdogál hosszú perceken keresztül, amikor újra ilyen iszonyú magas a láza. És vacog!

Az egész napos megpróbáltatásokat megszakítottam az első óvodai szülői értekezlettel. Bevallom azok közé az anyukák közé tartozom, akik várták. Fejben készültem rá, úgy gondoltam, olyan jó lesz újra átélni az óvodai, majd iskolai eseményeket a kisfiammal.
Aztán az óvodai jel kiválasztásáig minden rendben is volt, de utána nagyon elszomorodtam, csalódtam.
Akik olvassák a blogomat, tudják, hogy Somi őrülten rajong a mozdonyokért. Már nagyon izgultam, hogy hátha lesz mozdony jel, amit esetleg kiválaszthatok neki és akkor mekkora nagy lesz majd a boldogság!
Jött is a pillanat, a kedves leendő óvó nénik szóltak, hogy oda lehet fáradni az asztalhoz és lehet jeleket választani. A 25 anyuka egy emberként vetette rá a jelek kupacára magát (ha nem lettem volna én is köztük, valószínűleg most röhögnék az egészen, annyira viccesnek is tűnhet), elkezdtem nézni jobbról a sort, volt ott mindenféle megszokott jelecske: napocska, szőlő, levél, kifli, dominó, aztán már majdnem a sor végén megláttam a mozdonyt! Mozdult is a kezem, de kb. 3-4 cm-re az érintésétől egy másik anyuka szó szerint elkapta előlem, odavetett egy bocs-t és leült vissza a helyére. :( Nem fogjátok elhinni, de annyira rosszul esett, hogy ilyen volt az anyuka, hogy ilyen bamba, lassú, ostoba, rossz anyuka voltam én, hogy majdnem sírva fakadtam. Ráadásul már akkor inkább választhattam volna a hajót, de én nem tudom miért, bár magyarázatot biztos tudnék adni, a kockavárat választottam.
Aminek senki sem örült, sem apa, sem soma, és végképp nem anya.

És most itt egy óriási kudarcélmény, az első óvodai élményem. Mondhatom, szép évnek nézek elébe. :( :( :(

Ócska kockavár!

Kultúrház

2010-06-14T11:53:00.000-07:00

Tegnap este, de már nyugodtan mondhatom azt is, hogy éjjel, Péterrel ott ragadtunk a TV előtt. Két riport miatt megérte feláldozni az alvásidőt.

Az első filmecske Szántó Piroska Kossuth-díjas festőművésznőről és férjéről Vass István Kossuth-díjas költőről szólt. Zanzásítva bemutatták életét, munkásságát és a Várkert rakpart alatt található Szántó Piroska emlékszobát, amelyet lakásukból alakítottak ki a családtagok, közeli barátok, gondozva, féltve őrizve a hagyatékot. Bemutattak korabeli fotókat, filmbejátszásokkal színesítették a riportot, maga a festőnő is megszólalt többször és azt éreztem szégyellve magam, hogy ha nem maradok ott a kanapén, akkor nem is tudtam volna, hogy élt egy ilyen nagy volumenű magyar nő.

A második filmecske pedig egy nemrég - talán a könyvhéten - megrendezett szóvásárról szólt! Iszonyúan érdekes kezdeményezés volt, sajnálom, hogy nem hallottam róla korábban, akkor én is részt vehettem volna a licitáláson, vásáron.
Kortárs magyar költők, írók adták el papír lapokra írt egyszerűbb és összetettebb szavaikat, amelyeket saját műveikből ollóztak ki, vagy mert nekik épp az tetszett a csengésük miatt.
Az akció elnevezése a "Vegyél egy jó szót" volt és egy szót három darab konzervért lehetett megvásárolni (az összetettebbeket drágábban). Nagyon-nagyon szimpatikus volt, hogy a Hajléktalan óvodát támogatták a konzervekkel ill. a begyűjtött pénzzel.

Néhány szó a szóvásárból:
dallamkürt idő hullámgalopp szeretlek tulipáncsokor Hold röntgentehénke kígyó árnyék meteor cérnakolbász apaföld macska hang életpongyolaság álom elefántcsont tűz csicsonka föld küllőgyöngy hangya zsötem parázs ártér prizma boglya hús ó vanília uborka édeserdély alma nő kóboráram pillepalack velőrózsa törtaranyhal tollhiba…

Nekem az életpongyolaság, az álom és a parázs lett volna megvásárolandó ...

Kartonpapír és fehér, fekete tinta

2010-06-11T12:34:00.000-07:00

Pirosepernél láttam egy kedves ötletet: mindenféle kartonra festeget, rajzolgat, én meg kedvet kaptam.
Azóta mindenféle helyről kerülnek elém a kartonok pl.: szétvagdostam egy tortadobozt, kiürítettem a bonbonos dobozok alját, és nem dobtam ki a harisnyadoboz merevítőlapját sem, hogy legyen mire rajzolni mondjuk egy nyuszit, aki éppen útra készül.

Jó kis technika ez, jóformán semmit sem kellett hozzá beszerezni, kivéve egy fehér tollat. A kartonokat pedig újrahasznosíthatom. Ha már ez volt az egyik újévi fogadalmam. Tényleg! Mindjárt itt van a jún. 30-a, amikor kinyitjuk a befőttesüveget!

Somával volt egy pillanat, ami a lelkem fotópapírjára vésődött.
Teregettem az erkélyen reggel, amikor Soma bejött a szobába, nem vett észre, megállt a komódnál és a kis nohab mozdonyát igazgatta egy sínre, miközben beszélgetett talán a vonattal. A ruha meg is állt a kezemben, csak néztem csendben, hogy teszi a dolgát a fiam. Aztán megérezhette, mert felnézett, észrevett, szégyenlősen elmosolyodott, összemosolyogtunk és olyan szívből jöttek a mosolyok!

Jaj úgy élvezem én a strandot!

2010-06-10T11:11:00.000-07:00

Ez a mondat erős túlzás lenne, de jól éreztük magunkat Somival. Főleg amikor már kiürült a gyerekmedence és anya-halacskásat játszottunk :)
A nap végén viszont eggyel kevesebb törölköző jött velünk haza.

Nem tudom mire vélni

2010-06-10T03:29:00.000-07:00

gyerekem ezen esti akcióját és ő sem avatott be a részletekbe.

Tegnap laza napunk volt. Próbáltam kicsit helyre tenni a feladatokat, többet foglalkoztam a saját kis vállalkozásunkkal, tudtunk játszóterezni is, barátnővel dumcsizni, főzőcskézni, röhögcsélni itthon. És jó volt, nagyon!

Nem adnám ezt a nyarat semmiért, mondanám, de hát félig mégis adtam. :(

A válásom óta be van kódolva az az érzés, hogy nincs több idő a gyerekemmel lenni és tudat alatt minden cselekedetemben, percemben ott él és munkálkodik bennem Somával kapcsolatban is. Valószínűleg ezért élem meg így a gyes végét. Félek, hogy elfogy a idő.
Sérült lennék?

Keresztelői kendő

2010-06-09T06:32:00.000-07:00

Babits Mihály: A jó hír

Mikor megszólalt éjjel a telefon,
az álmok zsúfolt hadseregein
zavar futott át, nem lehetett tudni,
mi történt a különös mezõkön? Villám
ütött-e le? tengerek áradtak
s megbokrosodtak a paripák, fények
hintáztak szerte, óriás fálánkszok
hátráltak, tűntek, itt-ott valami
iszonyú lövedék szórta föl a földet és
emberi tagokat szökõkút módra, s ilyen
kutaktól bugyborgott a csatatér.
A vitézek fejeiket keresték
és lovaik sörényébe csimpaszkodtak.
Hullámzott a sötétség, mindenfelé
betört az ijedt valóság, a szoba
hidege, az ablak keresztje, forogva
mint egy roppant Kapisztrán kezében,
kimutatott a megfagyott téli
utakra ahol soványan integettek a fák.
A holdvilág a tócsa jegén
úgy villogott mint az ezüstkanál
melyet az ómód hipnotizőr
kábítva tart a beteg elé.
Néhány kövér rémmé bugyolált
alak bandukolt lámpással, farkasok
vonítottak messzi a pusztán.
Hideg volt, szörnyű józan és hideg
s az alvó vacogott amint kikelt az ágyból
félig már ébren, fejéből jobbra és balra
az álmok apadó tengerei
húzódtak vissza a rejtelmes szögletekbe.
Úgy ment, imbolygott mint fehér kísértet,
fölkapta a kagylót, beleszólt rémült hangon,
s a messzeségből világos zengéssel
csapott vissza kitáruló
fülébe a hír: “Megszületett a gyermek!”

A jégkrém csudajó!

2010-06-08T14:09:00.000-07:00

Nagyot biciklizni a nyári napsütésben, a Duna sodrását figyelni szomorkásan, majd csokis jégkrémet nyalogatni egy fa alatt, teljes érzelmi kavargás!

Soma dobási technikáját még megmutatom, én rengeteget nevettem rajta: