2011. április 30., szombat

Anyák napjára az Anyukámnak

Ezt a hímzést Anyunak készítettem kb. 2-3 évvel ezelőtt. A virágok szépek lettek, de a szél eldolgozása katasztrofális volt. Anyu ugyan megkapta szülinapjára, mint saját készítésű ajándék, de azzal a lendülettel vissza is került hozzám, hogy valamit kitaláljak vele kapcsolatban.

Most került továbbfejlesztésre anyák napja alkalmából Edige segítségével. Szegény blogtársam nagyon beteg volt, de lelkesen kombinálta a hímzésemhez a színeket és anyagokat. Én mindenképpen neszesszert szerettem volna anyunak belőle, így el is készült:






Boldog Anyák napját Anyukám!


2011. április 25., hétfő

2011 Húsvét



Bebarangoltuk Írottkő Naturpark területét.
Velemben szálltunk meg a Virágos Vendégházban, többnyire ott csak aludtunk, vagy kicsit szaladgáltunk mezítláb a friss, zöld fűben.
Kőszegen kávéztunk, teáztunk, Cákon ebédeltünk.
A maradék időben, amikor nem aludtunk vagy étkeztünk, felmásztunk Írottkőre, átnéztünk Szombathelyre, megálltunk a vízimalomnál Kőszegszerdahelyen, felkerestük Bozsokon a kastélyt.
Bámészkodtunk és ittuk a velemi levegőt.

Pár fotó rólunk:





2011. április 7., csütörtök

Nem gondoltam,

, hogy áprilisban még Soma is, én is sírunk az oviban...


2011. április 3., vasárnap

Három, kettő, egy.

Ma délután csupa olyan dolgot csináltam, amit már évek óta nem.
Vasárnap délután azaz a másnapi munkába készülődés rituáléját, hogy legalább jól szituált legyek.
Szóval cipő talpáról az árcímke leszedve, két pár vadiúj harisnyanadrág öblítővel átöblítve, ebéd műanyag dobozban előkészítve, fogkefe, stift, kistükör a retikülben és csak a jó ég tudja mi mindenre fordítottam ma időt és energiát, ahelyett, hogy még egy utolsó alkalommal Soma mellé dőltem volna egy kis együtt alvásra...


2011. április 1., péntek

Négy

Elmaradtam a visszaszámlálós bejegyzésekkel, mint sok mással is.

Itt egy csontváz:




Ezeket a csontokat, mind-mind éreztem, miután felálltam a csontkovács asztaláról.
Szerintem ez egy kínzásra alkalmas módszer. Persze az anyukámnak felüdülést jelentett egy kis röhögcsélés, miközben bent ücsörgött a kezelés alatt és az arcomat nézte. A felénél kértem egy kis szünetet, hogy le tudjam törölni a könnyeimet.
Azt hiszem két fogás volt igazi gyötrés, az egyik biztosan az volt, amikor a nyakam lett kitörve (a csontkovács állította, hogy mind a hét nyakcsigolyámat megroppantotta), a másik, amikor a gerincem.

Viccet félretéve: jót tett a ropogtatás, azóta könnyebben kihúzom magam. A másik hozadéka a kezelésnek az volt, hogy közben a 62 éves öregúr adott egy kis lelki fröccsöt is, ahogy a testemre koncentrálva, rámutatott egy-két lelki problémára. Érdekes volt, kicsit bőgtem is. De azóta is eszembe jut néhány mondata.

A gyerekem betegeskedéseire szimplán csak annyit mondott bele a szemembe, hogy a gyerek mindig az anya állapotát tükrözi vissza és a kezelést ezért mindig az anyával kell kezdeni! Na bumm!