2010. július 30., péntek

Lassúság



Eljött a lelassulás ideje, végre.

Csak azt csinálom, amihez kedvem van. Lazulok, Somázom, kötögetek, olvasgatok és néha főzök, mosok, vasalok :)

Most sok mondanivalóm nincs, inkább csak gyűjtöm a hangulatokat :)

2010. július 22., csütörtök

A lakógyűlés

Tegnapi sztori:

Már egy hete hirdeti a bejárati ajtóra tett hírmondó, hogy szerda este lakógyűlést tart a mi házsorunk, mivel a jelenleg több ezer lakást gardírozó xy lakásszövetkezet munkáját - enyhén szólva - nem tartjuk eredményesnek és szeretnénk elindítani a szövetkezetből való kiválást és társasházzá átlényegülést.

Na szóval, Péter is hazaért a hirdetett időpontra, merthogy sulykoltam, ott kell lennünk, de legalábbis én szeretnék elmenni és meghallgatni a tájékoztatót.

Péter nyöszörgött valamit, hogy őt nem érdekli és kedve sincs.
Elkezdtem öltözködni, hogy indulok, de Soma jönni akart velem. Mondtam: "vagy jön apa is, vagy itthon kell maradnod." Így apa összeszedelődzködött és elindultunk.

Már a lépcsőházban morgott a két fogsora között, hogy mennyire nincs kedve, nem érdekli.
Szeretem, amikor ezt csinálja. (A szeretem cinikusan olvasandó)

Lent gyülekeztek a házsor lakói, Péter tovább boldogított, félhangosan tett egy-két kínos megjegyzést. Oda is szóltam finoman asszem, hogy inkább menjen. De maradt.

Elkezdődött a beszámoló, hogy miért is jöttünk össze, mi lenne a cél, mik a feladatok... közben eleredt az eső, benyomorogtunk egy lépcsőházba.

Ott már gyanús volt, hogy Péter leszakadt kissé tőlünk és középre helyezkedett.

Aztán hangosan, érthetően kérdéseket tett fel, igyekezett tisztázni a várható lépéseket.

Aztán tovább beszélt.

Fél óra elteltével ki kellett jönnünk a fiammal a lépcsőházból, mert Soma szomjas lett, de amikor 10 perc múlva visszaértünk, még mindig apánk hangját hallottuk.

Már be se mentünk, gondoltam sok szerepem nem lehet.

Egy óra elteltével Soma már nagyon unta, így hazasétáltunk.

Apa negyedóra múlva megérkezett.

Bejelentette, hogy ő lett a házban a "valaki", vagyis funkciót vállalt.

Intézkedik majd, aláírásokat, meghatalmazásokat gyűjt, egyeztet ügyvéddel, szövetkezettel stb.

Ilyen (is) az én pasim. :)


2010. július 18., vasárnap

Játék

Kedves blogtársak! Sosem indítottam játékot, amióta létezik a blogom a blogszférában. De kaptam egy kedves invitálást Fűszeres Nórától, miszerint osszak meg veletek hét tulajdonságot magamról.
Ilyen felkérést már kaptam és adtam, aztán eszembe jutott, mennyien nem szeretik ezeket a díjakat és jött egy ötlet.
Nem önálló ötlet, egy országos magazinban láttam ilyet, de arra gondoltam elterjeszthetnénk ezt a blogosok között is, mint játékot, betekintős játékot.

A szabályok:
Ha van kedved fogalmazd meg, mit üzennél a 16 éves önmagadnak!
Akárhány sor lehet, akárhány mondanivalóval. Add tovább jelleggel működne a játék. Nem akartam előírni, hogy hány embernek kell tovább adni, de tudom, hogy azonnal meg is halna a játék, ha nem írok rendes szabályokat, szóval legyen 5 személy.



Akkor most cintányér csattogás, dobpergés és elkezdem.


Mit üzennék a 16 éves önmagamnak?


Kedves Viki!

Tudom, mennyire bizonytalan vagy és fogalmad sincs, hogy kire hallgass, kinek a tanácsát fogadd meg... egy biztos, az enyémet mindenképp :)

A szüleid azért (is) vannak, hogy terelgessenek. Fogadd el néha javaslatukat, hidd el, könnyebbek lennének a kamasz évek. Így is lesz elég csata, amit meg kell vívnod!
Játssz, beszélgess többet a testvéreddel, mert hamarosan eljön az idő, amikor évekig alig-alig látjátok majd egymást.
Ne hidd, hogy annyira egyértelmű ez a továbbtanulás dolog. Azt gondolom, hogy a gyors döntéseidet a bizonytalanság érzésének elkerülése hozza. Ez az élet minden területén igaz rád.
Ne fecséreld el a drága idődet a pasidra. Igaza van a környezetednek, elég lusta, léhűtő fajta.
A balett nagyon rendben van, folytasd, talán mégis az lehetne az igazi hivatásod (ezt már nem tudjuk meg).
Kerüld a felületességet, koncentrálj jobban, mi érdekel, mire vágysz. Éld át jobban az életkorodból adódó eseményeket, lehetőségeket.
Szélesítsd az olvasmányaid körét (hagyd a szerelmes ponyvát), tanulj többet az élet minden területéről, nemsokára nem lesz már időd rá.
Kezdj el írni! Hátha!


Akiknek tovább adom:
Egy nagycsaládos anya
Fűszeres színek
Katica
Jandó
Timtom

Nagyon izgulok! Remélem jó játék lesz!



2010. július 16., péntek

Elkészült a sál

már régen, de semmi ingerenciám sincs arra, hogy magamra tekerjem.
Ezért csak egy abszolút bénácska fotót töltök fel róla, ami a fotelben készült, és sem a színét nem adja vissza (ami padlizsán), sem a mintáját (ami legyező).

15 dkg fonalból készült, amit a Barka fonalnál vásároltam a Gilicéből. Klassz, könnyű kis fonal.



Ma, ha lesz kedvem elvonszolni magam a kézimunkaboltba, beszerzek harisnyakötőtűt, nehogy lemaradjak a kötősuliban a körbekötés mutatványáról :)

A szülinapos

Nálunk július - augusztusban nagyon sok az ünnepelt.

Múlt héten a nagyfiamat köszöntöttük. Születésnapja volt, betöltötte a 13.-at!

Istenke éltesse!



2010. július 15., csütörtök

Az anya meg a cumi

egy esti beszélgetés Apa és Soma között, már a hálószobában.

Apa: Soma döntsd el, vagy itt alszol anya mellett a nagyágyban, de akkor nem adok cumit, vagy kapsz cumit és kimész a kiságyba?!

Soma: .... (tűnődik)

Apa: Akkor mi lesz?

Soma: .... (nagyon gondolkodik mit válasszon, semmit nem szól)

Apa: .... noszogatja, taszítgatja

Soma elindul a kiságyba, szájában a cumi.

Soma a kiságyból: Anya megtennéd, hogy bejössz hozzám a kiságyba?


2010. július 9., péntek

Szeretem

keresni, kutatni, honnan származom, honnan jövök.

Antikváriumban találtam Miskolcról egy 1962 (!)-es kiadású, textilkötéses (!!), egy gyönyörű írással személyes megjegyzést tartalmazó kötetet (!!!).

Akkor íródott a könyv, amikor még a szüleim is kisgyerekek voltak. Műnyomó papíros (!!!!), megsárgult lapos, csupa régi fotót felvonultató történelem.








2010. július 4., vasárnap

Kakaós

Szépnek szép, de vajon az íze milyen???

Még nem kóstoltam meg, várok, hogy ne égesse meg a számat.

Életem első kakaós csigája, a receptet Limara pékségéből választottam.



2010. július 3., szombat

Néma ajkak - beszédes lelkek

Ma végre sikerült tartalmas programot szerveznünk. El is mentünk messzire, ha nem is a falu végére, de Komáromba, ahol körbejártuk a monostori erődöt, aztán hirtelen ötlettel vezérelve letértünk az autópályáról Oroszlány felé és megkerestük a majkpusztai remetelakásokat.

A fotókat most erről az elvarázsolt, csendes, békés helyről fogok mutatni.



A szerzetesek némaságot fogadtak, nem beszélhettek, csak imádkozhattak, azt is magukban a cellaházuk falai között ill. a templomban. Egymással ill. emberekkel kommunikálni nem lehetett, kivéve egy évben két alkalommal: húsvétkor és karácsonykor, 3-3 napig.
Az élelmet is egy falon átforgatható tálcán kapták meg a szerzetesek a szolgáktól, a vizet, tűzifát pedig az ajtójuk elé helyezték. Nem igazán végeztek egyéb tevékenységet az imádkozáson kívül, inkább csak gyógyfüveket termesztettek a házhoz tartozó kiskertben, amivel magukat gyógyították. Ha nagyon nagy bajuk volt pl.: betegség, akkor kitettek egy gyertyát a házuk ablakába és elvitték őket az ispotályos házba.
Fehér szerzetesrendi csuhát viseltek és saját életmódjuknak, saját akaratukból választották a néma rendet. Ha egy idő után úgy érezték, hogy ez nem nekik való, szabadon távozhattak, esetleg más feladatot ellátó tisztséget tölthettek be a szerzetesrendben.
Hithű katolikusok voltak.
Magyarországon "csak" 12 évig működött a kamalduli szerzetesrend, II. József záratta be a helyet, mivel teljesen értelmetlennek találta a működésüket.
Lengyelországban a mai napig (400 éves múlttal) működik a kamalduli rend, erről a kolostorban fotókiállítást is láthattunk. Sajnos azokat a fotókat nem fényképeztem le, de egyik-másik kép nagyon megható volt számomra.


2010. július 2., péntek

Én mondom...

kellene egy olyan rendőrségi honlap, ahol utána lehetne nézni, hogy akkor most bemért a traffipax vagy sem???

Hazaérsz az útról, aztán bekapcsolod a netet, egy-két klikkelés, rendszám beüt és már látod is, hogy baj van-e, mekkora baj van és kezdj-e izgulni, netalán rendőr ismerősöket keresni.

Én már ezeken túl vagyok (rendőr ismerősöm nincs), most már stagnált az állandó kérdés a fejemben és azt képzelgem, hogy 1-2 hét múlva nyitom a borítékot és imádkozom a nullák miatt, mármint hogy mennyi...

Pedig csak felgyorsultam a hídról lefelé jövet a lendülettől. És talán nem is olyan sokkal mehettem több, mint 50 :(

Napmadár

Vattacukor színű az új fonalam, de a neve nem ezt tükrözi, ugyanis Napmadárnak hívják. Már várom, hogy befejezzem a sálamat és belekezdhessek ebbe a "jesszusom, de vékony vagy" fonalba, ami 100% gyapjú. Szóval be kell szereznem hozzá egy 2-es vagy 3-as esetleg 2,5-es kötőtűt.
Titkot árulok el: nekem egyetlen egy kötőtűm van! Azt is anyutól kaptam, az övé volt, bár az átadás utáni tulajdonviszonyokat nem tisztáztuk :)



Az is eszembe jutott, hogy hétvégén ki kellene szaladni a bolhára, és onnan vásárolni néhányat. Egyetlen lehetséges akadálya lehet ennek az eseménynek, az pedig a hőség!

2010. július 1., csütörtök

Van az úgy...

hogy kinéz az ember lánya egy darabot holnapra, de akit invitál, az:
1. nem válaszol,
2. más időpont lenne jó,
3. nyaral,
4. elfoglalt,
5. szülő látogatáson van,
6. nem elérhető.
Igen, kb. 6 barátnővel próbálkoztam és senki, de senki nem csapott le a lehetőségre, ahogy azt indítványoztam, kapcsolódjunk ki és csináljunk egy lányos estét!

Hát szomorú vagyok!

De felvidíthatnátok. Ha hallottatok vagy tudomásotok van érdekes programról pl.: közös kötés, hímzés, foltvarrás, akármi, ami témához kapcsolódik és holnap este van és Bp és vonzáskörzete, akkor írjatok lécííí!
Vágyom a lelki feltöltődést!