Boldog Karácsonyt!

A konyha ablak párkánya, mármint a fotón.

Voltak reggelek, amikor a konyhában a kávét és kakaót készítve azon morgolódtam, miért kell ennek a becsületben megácsolódott párkánynak mindig így kinéznie: tele rakosgatva különböző tárgyakkal, nagy össze-visszaságban?

Sok reggelem ráment, hogy megszokjam ilyenek vagyunk, mint a párkányunk. Nem rendetlenek, hanem színesek. Ki-ki hozzáteszi a magáét az életünkhöz, ott hagyjuk orrunk előtt, ami épp kedves és látni szeretnénk. (Nemcsak füzetmániánk van, hanem tárgymániánk is, mindhármunknak.)

Aztán az érzés átlényegült: békés együttélés a párkányon. Legyen ilyen a karácsonyom is. Ezt kívánom.

Diós kifli

Én magam sem értem, de tovatűnnek a karácsonyi készülődés nyomai. Már mézeskalácsunk sincs. Utánpótlásként készültek a vaníliás, diós kiflik. Egyszerű és nagyszerű recept, omlós a tésztája.




(28 deka liszt, 20 deka vaj, 5 deka porcukor, 10 deka darált dió, 1 tojás sárgája, vaníliás porcukor. Szárazanyag és nem száraz anyag összegyúrása, 30 perc pihentetése, ceruzavékonyságúra sodrása, 5 centisre vágása, kifli forma alakítása, sütése, forrón hempergetése)

A díszeket a kikában vásároltuk, a héten már féláron akciózzák a karácsonyi holmikat. Ott szermányoltuk a templomot és a szívecskét. Tavaly úgy is 1 perc alatt 3 darab fenyődíszt tört el Soma, én meg csak álltam és mint bálám szamara néztem, mint egy lassított felvétel... olyan voltam :)

Befejeztem a bactus sálat, fotót majd később mutatok. Inkább őszi színeket idéz, mint télit.
Elolvastam Polcz Alaine Karácsonyi utazását. Egy erdélyi utazás ill. temetés története a nagy hidegben. Lekötött, de nem tudok lélekemelőn írni róla. Az írónő hangja hiányzott. Mikor hallgatom, mintha a tengerparton ülnék és nézném a hullámokat, az pont olyan. Már megszereztem az Asszony a fronton c. hangoskönyvét.
Tegnap Somával színházban is voltam, Kippkopp és Tipptoppot ismertük meg, mondhatom, hogy életnagyságban :)
És persze van orrfolyás, köhécs-köhécs, de szerintem ezt iskolás korig nem hagyjuk már el.

Finn diós kalács és Bzmot

Az a jó abban, hogy itthon vagyok, hogy van olyasmire is időm, mint két diós kalácsot megsütni. Egyet csomagolok a holnapi ovis karácsonyi ünnepségre is.
Van idő kartondobozból mozdonyt varázsolni.
Van idő cirógatni, megölelni, rámordulni, hozzásimulni, édesgetni, nagyon nevetni, parancsolni és kérni, újra-újra átkarolni.

Ma minden voltam: a tavasz, a nyár, az ősz és a tél egyszerre.











Ma már elfogott egy rövid időre az a hangulat is, hogy de jó lesz az évet lezárni, új tervekkel talpra állni, ott hagyni 2010-ben a kétséget, a rosszkedvet és fáradtságot. Remélem minden nap jobban és jobban eljátszik majd velem ez a gondolat.

Könyv

Meghatározó számomra, mármint a könyv. Régebben bőszen vásároltam is, a barátnőm egyszer megjegyezte lelkesen, hogy olyan jó könyveink vannak a házi könyvtárunkban. És büszke voltam.
Az elmúlt években kevesebbet vásárolok, a könyvtár adta lehetőségeket jobban ki tudom használni, mióta itthon vagyok. Mégis valamiért úgy alakult, hogy decemberben sok könyvesboltban ücsörgős olvasgatással ajándékozom meg magam és vásárolok is.
Tegnap Polcz Alaine: Egész lényeddel c. könyvéért mentem, nem kaptam. De hazajött velem a Karácsonyi utazás.
Ti is érzitek milyen jó ránézni egy-egy új könyvre az éjjeli szekrényeteken? Nekem kismadár verdes a mellkasomban olyankor :)

Amikor Péterrel a megismerkedés fázisában voltunk és valamiért megharagudtam, esetleg sértődtem, puffogtam sokat. Meghallgatva a történetet, a végén mindig megkérdezte: "Hol fáj ez neked? Mutasd meg!" Jaj, ezt is csak szekírozásnak vettem.
Azóta viszont nevetve mutatom a mellkasom, rögtön, mielőtt kérdezné és mondom: Itt fáj, a lelkem! És mosolygunk.

Na hát így van ez, ha örül a lelkem, akkor is :)




(És egy kép: Soma új hóbortja a harisnyanadrágra húzott rövidnadrág! És elhiszitek, hogy beteg? Tegnap átlagon felüli volt a mozgásigénye.)

Mézeskalács

Decemberben szinte az egész hónap az adventi készülődésről szól, van amikor csak gondolatban. Tegnap viszont mézeskalácsot sütöttünk Somával. Érdekelte, hogyan készül, a díszítésben is segített.

Ma délelőtt kisétáltunk a Fő téren felállított Betlehemhez. A jászol előtt álldogált egy idős bácsi. Megzavarhattuk, mert ahogy közeledtünk, gyorsan keresztet vetett, ránk pillantott, aztán elsétált. Meg kellett volna fognom a kezét.

Nehéz állapot

December van. Az az időszak, amikor mindenki arra vágyik, legyen végre megnyugvás, csend, figyelés, befelé-kifelé egyaránt.

Valamiért nem enged el engem a görcsösség, a tökéletesség utáni vágy.

Párom ma finoman figyelmeztetett: "lépj ki az ördögi körből, adj engedélyt magadnak arra, hogy a világ nem fog megállni, ha te kevesebbet hajtod magad és Soma sem attól fog meggyógyulni, ha minden erődet az idegességre pazarlod..."

Olyan nehéz nyitott elmével létezni akkor, amikor bánt az állástalanság, hogy Soma alig jár oviba, mert mindig beteg, amikor mindjárt itt a karácsony és annyi mindent jó lenne még addig megcsinálni...

Minden nap eszembe jut, ma talán le tudok úgy feküdni aludni, hogy marad utánunk egy kis rendetlenség valahol a lakásban, talán ma ... lehet másképp összerakva a kép, mint amilyenre nevelődtem.

Hát majd meglátjuk.

A szabolcsi töltött káposzta és én

Nem vagyok gyakorlott káposzta töltésileg. Néha készítettem, szerintem véletlenül eltaláltam, és azóta az a tudatom alakult ki, hogy TUDOK töltött káposztát főzni.

Na de most szabolcsit akartam, én, mint borsodi, szabolcsi ősökkel rendelkezve, az anyatejjel szívtam magamba e tudományt. Na jó, az anyu volt, aki anyatejjel ill. helyette. De menni fog ez.

Délelőtt bevásároltam hozzá, amit fejből emlékezetből tudtam, hogy szükséges. Persze vettem savanyú káposztát is és füstölt oldalast is, ami nem kell hozzá, de ez mellékes.
Paradicsomlevet pedig nem, ami viszont szükséges a szabolcsihoz. De ez is mellékes.

Gersli volt itthon, de maradtam a rizsnél. Ráfogtam a gyerekekre, hogy gerslivel nem ennék meg.

Szóval savanyú káposzta a fazék alján, füstölt oldalasnak megágyazva, édes káposztába töltve, paradicsompüré a töltelékbe belekeverve.

Hogy hívják azt a káposztát, ami nem szabolcsi???

Főleg, ha keresztezve van a kettő???

Mert én most ilyet tudok (bár még fő, így lehet, hogy a végén kiderül: ilyet se).

Ajándékok

Mindig erős az elhatározás, hogy november végéig befejezem én a karácsonyi ajándékok vadászatát, ha addig élek is, aztán meg a szándékot kevesebb eredmény kíséri.

Persze mindig igyekszem valahogyan bebizonyítani, hogy idén majd sikerül a terv, aztán kifulladok abban, hogy legalább a vásárlást elkezdtem.

Egyik kedvenc blogomon találtam egy igazi ajándéknak valót. Amikor megláttam a kis zsákokat ill. az ötletet, sorra jutottak eszembe a barátnők, sógornő, óvónénik ... ki mindenkinek lehet mutatós, de költségkímélő meglepetés. (Heni lécí, ne olvass tovább!) Ma két zsákot össze is állítottam, szerintem ők az óvónénik kezébe kerülnek majd :)





A zsákocskák Zazáleától származnak, ő keze munkáját dicsérik!
Köszönöm neki itt is a helyes ötletet!

Sakkozni az idővel

Haladok-haladok Nefertitivel, egyik rémálmom, hogy karácsonyra se fejezem be :)

Reggel próbálom eltervezni, hogy mindenre jut majd egy kis idő, de a nap végére valami mindig elmarad.

Mert angolozni kell, hogy kapjak állást és állást kell keresni, hogy kapjak állást :)

De azért megmutatom a művemet.



Elég rossz minőségű fotót sikerült készítenem, torzítottak a színek.

Viszont most nagyon lelkes vagyok, barátnőm munkát kapott több hónapos keresgélés után. Egyszer biztosan nekem is terem babér :)

ELTŰNT MÁRTA

Nagyon-nagyon szomorú vagyok, szeretném, ha "visszajönne"

"Zsibbadt

voltam; néztem a gallyakat a folyosóablakból. Az egyik fán madarak ültek, s azon gondolkoztam, mért nem száll el ez a madár, ha amaz igen, mért van, hogy némelyik itt marad, ázik-fázik... Nagyon szeretem a madarakat."


(Szabó Magda: Álarcosbál)

Kiállítások, vásárok, fesztiválok

A Petőfi Csarnokban Kézműves kiállítás és vásár van ezen a hétvégén.
A kedves kis csuhé babás ajtódíszt ott vásároltam:



Sajnos nagy volt a tömeg és a fiaim sem tolerálták a tumultust, így csak végigszaladtunk rajta.


Párom pedig beugrott a lányaival a vasútbörze után egy perui fesztiválra a XIII. ker. József Attila Művelődési Házba. Ott pedig még 11 órakor nem kezdődött el a buli. Mindenesetre kaptam egy vásárfiát :)





Igazán vastag kerámia, ami nálunk faliképként szolgál a bejárati ajtónál.

Megjöttek

Megjöttek a testvérek! 4 hete nem láttuk őket a betegség ill. kórházban tartózkodás miatt. Már nagyon-nagyon hiányoztak és a jelek szerint mi is. A párom iker lánykái az ajtón belépve a karomba szaladtak. Pedig a kiskamaszok néha köszönni is alig-alig :)

No a gyerekszoba új bútora, a galériás ágy is próbára bocsáttatott. A két fiamat nem lehet leszedni róla.

És nem tudtam megállni, hogy este 7-kor ne dagasszak be egy tepsi túrós buktát nekik...





(teli szájjal beszélnek, nem tanultak jó modort, látszik a bukta is :) )

Jól van!

Ül a toaletten, lógázza a lábát.
Kérdi: haragszol még rám?
Én: Igen, mert nem fogadsz szót nekem.
Ő: De már fogad szóttam!

Graphománia

Meguntam a gyerekszoba átalakítás nyomán kialakult kaotikus helyzetet és megkíséreltem uralni a káoszt. Így került sor a dolgozószobára, ahol jelen pillanatban a gyerekszoba egy részét (is) tároljuk az új bútorzat felállításáig (ami sose érkezik el).

De hogy a lényegre térjek: kipakoltam a szekreterem fiókját, ahol a párom és az én füzeteim laknak. Mivel sok mindent lejegyzetelünk kell a füzet! Péternek is, nekem is. Ha lehet mondani Péter még finnyásabb, na jó finomítok, inkább kényesebb arra, hogy milyen is az a füzet (ez a szokás kezd rám is rám ragadni). Mindez rendben is volna, mondom én, és elismerem: füzetekre szükségünk van. Na de hogy percileg 9 db legyen két embernél forgalomban, az talán túlzás. Nyolcat számoltam a szekreterben és egy, amit anyutól kaptam, a táskámban van, mert általában jön velem mindenhova.

Mondom én, hogy graphománok vagyunk.

Könyvtárban voltunk trillárom

Egy esti séta és buszozás keretén belül eljutottunk Somával a könyvtárba.
Kicsit csendes volt, hallgatagon nézelődött az út során.
Én is csendes voltam, féltettem a vírusoktól, baciktól, felülfertőzéstől, percenként kérdeztem meg tőle, hogy fázik-e, jól van-e.

Azonban a könyvtárban jobbnál jobb és szebbnél szebb könyveket találtunk és hoztunk haza ideiglenes tulajdonként.

Arra gondoltam, hogy ezt a választékot szívesen megmutatom:


1. G. Szász Ilona: A mindentvarró tű



Tartalom: Valamikor régen, dédanyáink idejében, a Borostyán utca egyik színes házában élt Málika, a híres varrókisasszony. Ruhaszalonja tele volt titokzatos gombokkal, fényes varrótűkkel, színes cérnákkal, gyöngyökkel és szalagokkal. Málika varrta a legszebb báli ruhákat kerek e világon! Segítője is akadt, Cérnácska Szabócska személyében, aki beleszeretett a lányba, és egy szép napon megkérte a kezét. Málika szíves-örömest mondott volna igent, de szavát adta édesapjának, hogy csak annak a felesége lesz, aki elhozza neki a Mindentvarró Tűt. Vajon sikerül-e Cérnácska Szabócskának megtalálnia ezt a különleges varróeszközt? Számos veszedelem, megpróbáltatás és küzdelem árán el tudja-e hozni szerelmének a kért ajándékot? És egyáltalán: mire való a Mindentvarró Tű, és miért olyan fontos Málikának?


2. Toy Story 3. (szerintem nem kell senkinek sem bemutatni)



Tartalom: Eljött hát ez a pillanat is: Andy nagyfiú lett, egyetemre megy. S vajon mi lesz a játékai sorsa? Egy félreértés következtében adományként az oviba kerülnek, ahol megrázó élményekben lesz részük. A menekülés csak a szemetesen keresztül vezet… a szeméttelepre. Sok veszedelem és izgalmas kaland után sikerül visszajutniuk Andyhez. S bár a padlás csendes, nyugalmas hely, egy kedves kislány, aki szépen bánik a játékokkal mégis csak jobb társaság.


3. Thomas, a hős



Thomas nagyon igyekszik segíteni mindenkinek, mégis hibát hibára halmoz. Vajon sikerül-e hőssé válnia?

Az "Együtt olvasni jó!" sorozat könyvei kiválóan alkalmasak arra, hogy a gyermek egy felnőtt segítségével és bátorításával gyakorolhassa az olvasást, egymás mellett ülve, együtt olvasva a könyvet.

4. Számolj Thomasszal!

És persze anyának is hoztunk olvasnivalót, Szabó Magdától az Álarcosbált.

Remélem más anyukának, nagymamának is tudtam ajánlani egy-két remek könyvet a család apraja számára.

Lizzie Kate SAL 2011

Veronikánál lehet jelentkezni a 2011-es SAL-ra. Kukkantsatok be hozzá, ha érdekel Titeket!

Tündérkés adventi koszorú

Tegnap megvásároltam az Éva Advent különszámot. Érdekes díszítési ötletek vannak benne, receptek, hasznos tanácsok, minden, amit ilyenkor egy hasonló témájú képes magazinba beletesznek a szerkesztők.

Néhány tetszetős írást, cikket, képet megmutatok majd.

Elsőként itt van ez a tünkérkés adventi koszorú, bár nekem problémát jelentene mohát találni jártamban, keltemben, de feltételezem kiváltható egyéb karácsonyi alappal is.



Ide klikkelhetsz, ha kíváncsi vagy az elkészítés werkfilmjére.

Hazajöttünk

Tegnap délután kiengedték Somát és vele minket is a kórházból.
Hallgatagságom oka ez volt.
Hétfőtől belevetem magam a teendőkbe, sok minden elmaradt és sok minden van tervbe véve.
Addig pedig még van két teljes éjszaka, hogy kialudjuk párommal a kórházi földön alvások, nem evések, nem ivások, aggódások gyötrelmeit.

Kedves Érdeklődők, ne haragudjatok, amiért elmaradtam a csere-berékkel és e-mailekkel. Jövő héten mindent bepótolok!

Rámolás

közben Soma felfedezte az asztalon hagyott festéket...







Délután meg azt kántálta: "tavasz, mint a róka - tavasz, mint a róka"
Figyelmeztettem, hogy ez így nem értelmes és inkább a tavasz, ravasz, de azt felelte, hogy az óvónéni nem ezt mondta!!!

Ma JÓ napom volt!

Egészen délután 5 óráig, aztán valahogy egyre lejjebb és lejjebb került ez a mérce.

Nagyjából úgy ért véget, hogy szokásos telefonbeszélgetéseink záróakkordjaként a nagy fiammal (14) ezek hangzottak el:

Elmeséli a kézi edzést, az iskolát, a délutánt, hogy fáradt, persze ezeket is harapófogóval kihúzva a gyernőttből.
Aztán mondom én: "ma Soma volt végre oviban, én pedig dolgozni."

Utána néma a vonal. Nincs kérdés, nincs válasz reagálás, egy hümmögés, vagy hápogás. Semmi. Mondom én aztán, hogy azok, akik tanulnak egy kis illemet, megkérdeznék, hogy "és fáradt vagy?" vagy "jól telt a napod?"

De erre érkezik válasz, naná! "de nekem senki sem tanított illemet" - pimaszul, fricskázva, szájalva és még megannyi jelzőt tudnék mondani.

Kamasz. Persze, hogy az.

Nem válaszoltam, Jó éjszakát kívántam. Holnap újra próbálkozom.

Gyerekszoba átalakítás

Inkább muszájból, mint lelkesedésből kezdtünk ma hozzá a gyerekszoba átalakításához.
Az idő megy, a gyerkőcök nőnek, a szoba egyre kisebb, a játékhalmok szaporodnak. Még karácsony előtt véghez akarjuk vinni a nagy gyerekszoba átalakítást, hogy legyen hely az ünnepek alatt hozzánk bekopogtató ajándékoknak ;)

(Számomra az egyik legkeservesebb pillanat ünnepek után az, amikor helyet kell keresgélni az újonnan érkező autóknak, vonatoknak, babáknak. )

Csere-bere blogba tettem fel néhány dolgot, és érzem, lesz folytatás!

Mikve

Hétfőn a Pesti Színházban láttam a Mikvét, felejthetetlen szereposztásban. Kovács Patrícia alakítása volt az egyik kedvencem. Aki teheti, nézze meg a darabot.



Hadar Galron sok humorral fűszerezett, megrendítően szép története egy női fürdőben játszódik, egy mikvében. A mikve rituális fürdő, ahol havonta egyszer az asszonyok megmerítkeznek, hogy megtisztuljanak, és újra érintkezhessenek férjükkel. A dráma szereplői különböző életkorú nők, akiket vallási szabályok kötnek, és különféle társadalmi és családi szerepekben egy férfiuralta világban küzdenek elfogadásukért, szabadságukért, jogaikért, s ha kell lázadnak is. Hadar Galron kortárs izraeli drámaíró 2004-ben írta a Mikvét, melyet azóta a világ számos pontján bemutattak. A magyarországi ősbemutatót Michal Docekal a prágai Nemzeti Színház igazgatója rendezi.

Gödör

igazán tegnap éreztem először, hogy már csúszom... a gödör alja felé tartok, szerintem mostanra le is értem. Gubbasztok benne, nézek felfelé, iiiszonyat messze van a gödör széle. Gondolom egyszer csak kimászom.

Tegnap elkezdtem olvasni Paul Young regényét, A viskó címűt. Lehet, hogy most nem ez passzol legjobban a lelkiállapotomhoz. Olvasom, olvasom, olyan érzésem van tőle, mint amikor állok a metrómegállóban és érzem, hogy kezd fújni a szél, aztán egyre nagyobb és nagyobb a huzat, aztán hirtelen robajjal beér a szerelvény. Na ha kicsit még tovább olvasom, ez engem így fog elütni.

Aztán meg itt van három film, amit letöltöttem:
1. Álom luxuskivitelben
2. Római vakáció
3. Találd ki, ki jön ma vacsorára
Ígéretesek, fantasztikus színésznőkkel, színészekkel. Kicsit büszke is vagyok erre a felsorolásra. De hát hiába.
Tegnap esti terveim és elképzeléseim szerint már régen ezeket kellene néznem, vastag plédbe csavarodva. De most erre is nehéz rávennem magam.

Hát ennyi van velem.

Csak úgy

Megjöttek a gyerekek. Hát sikere van a táblának, mit tagadjam.
A lányok nagyon lelkesek. Péter meg is kérdezte egy idő után:
Itt fogtok állni a tábla előtt egész hétvégén?




A másik dolog, amit mutatni szerettem volna egy érme.
Miután elolvastam Szabó Magda: Születésnap c. regényét és mindenkivel megbeszéltem ezt a környezetemben, egy-egy részletbe jobban bele is ástuk magunkat anyuval, apuval. Például beszéltünk a tantuszról, hogy én már nem láttam, talán a Péter még igen. És erre egyik este, pénztárcát kerestünk Soma vásározásához. Régit, amit már nem használunk, nem sajnálnánk, persze előkerült sok-sok régi pénzérme is és köztük ez:



Hát apukám, anyukám most már én is láttam, sőt mi több, részben tulajdonosa is vagyok két darabnak :)