Anyák napjára az Anyukámnak

Ezt a hímzést Anyunak készítettem kb. 2-3 évvel ezelőtt. A virágok szépek lettek, de a szél eldolgozása katasztrofális volt. Anyu ugyan megkapta szülinapjára, mint saját készítésű ajándék, de azzal a lendülettel vissza is került hozzám, hogy valamit kitaláljak vele kapcsolatban.

Most került továbbfejlesztésre anyák napja alkalmából Edige segítségével. Szegény blogtársam nagyon beteg volt, de lelkesen kombinálta a hímzésemhez a színeket és anyagokat. Én mindenképpen neszesszert szerettem volna anyunak belőle, így el is készült:






Boldog Anyák napját Anyukám!

2011 Húsvét

Bebarangoltuk Írottkő Naturpark területét.
Velemben szálltunk meg a Virágos Vendégházban, többnyire ott csak aludtunk, vagy kicsit szaladgáltunk mezítláb a friss, zöld fűben.
Kőszegen kávéztunk, teáztunk, Cákon ebédeltünk.
A maradék időben, amikor nem aludtunk vagy étkeztünk, felmásztunk Írottkőre, átnéztünk Szombathelyre, megálltunk a vízimalomnál Kőszegszerdahelyen, felkerestük Bozsokon a kastélyt.
Bámészkodtunk és ittuk a velemi levegőt.

Pár fotó rólunk:

Nem gondoltam,

, hogy áprilisban még Soma is, én is sírunk az oviban...

Három, kettő, egy.

Ma délután csupa olyan dolgot csináltam, amit már évek óta nem.
Vasárnap délután azaz a másnapi munkába készülődés rituáléját, hogy legalább jól szituált legyek.
Szóval cipő talpáról az árcímke leszedve, két pár vadiúj harisnyanadrág öblítővel átöblítve, ebéd műanyag dobozban előkészítve, fogkefe, stift, kistükör a retikülben és csak a jó ég tudja mi mindenre fordítottam ma időt és energiát, ahelyett, hogy még egy utolsó alkalommal Soma mellé dőltem volna egy kis együtt alvásra...

Négy

Elmaradtam a visszaszámlálós bejegyzésekkel, mint sok mással is.

Itt egy csontváz:




Ezeket a csontokat, mind-mind éreztem, miután felálltam a csontkovács asztaláról.
Szerintem ez egy kínzásra alkalmas módszer. Persze az anyukámnak felüdülést jelentett egy kis röhögcsélés, miközben bent ücsörgött a kezelés alatt és az arcomat nézte. A felénél kértem egy kis szünetet, hogy le tudjam törölni a könnyeimet.
Azt hiszem két fogás volt igazi gyötrés, az egyik biztosan az volt, amikor a nyakam lett kitörve (a csontkovács állította, hogy mind a hét nyakcsigolyámat megroppantotta), a másik, amikor a gerincem.

Viccet félretéve: jót tett a ropogtatás, azóta könnyebben kihúzom magam. A másik hozadéka a kezelésnek az volt, hogy közben a 62 éves öregúr adott egy kis lelki fröccsöt is, ahogy a testemre koncentrálva, rámutatott egy-két lelki problémára. Érdekes volt, kicsit bőgtem is. De azóta is eszembe jut néhány mondata.

A gyerekem betegeskedéseire szimplán csak annyit mondott bele a szemembe, hogy a gyerek mindig az anya állapotát tükrözi vissza és a kezelést ezért mindig az anyával kell kezdeni! Na bumm!