Milyen klassz dolog is az, hogy már egyszerűbb formája is akad a lekvár készítésnek, mint ami az emlékeimben él kislánykoromból... vagy későbbről - gondoltam ezt, miközben tüsténkedtünk a lekvár körül a családdal.
Azonban ha a kinti tűzhelyekre gondolok a garázs előtt, az óriási üstökre, lábasokra, az órákig tartó lekvárkavargatásra a gőz felett, akkor eszembe jut, hogy a régi idők lekvárfőzésének volt valami bája, hangulata :)
Örülök, hogy részese voltam annak is.
A mai eperlekvár főzésnek is rengeteg szereplője volt ám:
Janával megvásároltuk az epret a piacon,
Én megtisztítottam, megmostam,
Jana pépesítette,
Virág és én kavartuk, üvegekbe szedtük,
Péter lezárta a befőttes üvegeket :)
és már a spájz polcain kuksiznak.
Tènyleg, foleg a szilvalekvàr volt gàz, azt òràkig kellett kavarni, ma màr kicsit konnyebb.
VálaszTörlésDe jò, hogy ennyi segitsèged van!
Pár évvel ezelőtt még a párommal együtt mi is így főztük a szilvalekvárt, mert 19 szilvafánk volt. Ezt a mennyiséget a konyhába főzni nem igen lehetett volna. Mára a fák kiöregedtek, 5 fa terem rendesen, de az már megoldható. Az íze viszont ennek az igazi.
VálaszTörlésKatica! Igen, nagy a család, csak okosan kell őket "mozgatni" :)
VálaszTörlésLonci! Egyetértek veled, nincs is jobb egy kis savanykás-édes szilvalekvárnál, aminek már szinte fekete a színe... Könnyebb dolgozni a különböző dzsemfixekkel, de azért nem érheti utol a hagyományosan készült lekvárokat...
Küldeném neked a régi képek linkjét,de nem találom a mélcímedet.Az enyém a profilomban van.:)
VálaszTörlésMammka!
VálaszTörlésAz e-mail címem: honfiv@freemail.hu
Köszi :)
Viki