Rohanásban voltam délelőtt, és délután, természetesen Somával egyetemben.
De ezekkel a részletekkel már nem untatok senkit.
Amiért elkezdtem lejegyezni, az mégis egy édes kis, vicces történet.
Énanya kapkodok, készülök, állásinterjúra megyek. Negyedórát szántam az öltözködésre, negyedórát az arcom ráncba szedésére. Már az első öt percben felütötte fejét, az úristen semmi sem igazán jó rajtam szindróma. Az öltözködésből egy idegbeteg tükörhöz rohangálás lett. Áll-e valami egészen dekoratívan rajtam, ami nem bolyhos, nem divatja múlt, nem fekete!
Persze ilyenkor Soma (a két és fél éves) megérzi a RÉST A PAJZSON! Anya kevésbé figyel és siet.
És akkor mi történik?
Például ez:
A kiságy és a polcok plüss lakóinak átköltöztetése a fürdőkádba!
Majd:
Csúszdapark létesítése a kádban!
De mire végeztem, nem tört ki a foga, egyben maradtak a csontjai is, csak én öregedtem plusz egy évet.
És az interjú? Mesélj...
VálaszTörlésEz egy projekt támogatói munkakör lenne (nem szeretem a menedzselés szót, jobbat most meg nem tudok), specifikációk, szerződéstervezetek, árajánlatok, ügyvédi kapcsolattartás stb. napi 6 órába, nagyjából egész napos rugalmas jelenléttel, nem sok pénzért (bár még nyílt ajánlatot nem kaptam), főleg úgy, hogy még májusban kezdeni kellene és Somát valószínűleg el kellene egyszer-egyszer helyeznem valahol (magánovi, vagy bébiszitter). Szeptembertől nagyon jó lenne ez az állás, mert akkor az oviba járás (viszem-hozom) nem lenne probléma (Péter ebben nem tud közreműködni a munkája miatt, más segítségünk nem igazán van.). Szóval csak a hosszú távú céljaim miatt lenne nagyon jó.
VálaszTörlésJövő héten lesz talán konkrét válasz. :)
Szólj, ha van eredmény...
VálaszTörlés