Néma ajkak - beszédes lelkek

Ma végre sikerült tartalmas programot szerveznünk. El is mentünk messzire, ha nem is a falu végére, de Komáromba, ahol körbejártuk a monostori erődöt, aztán hirtelen ötlettel vezérelve letértünk az autópályáról Oroszlány felé és megkerestük a majkpusztai remetelakásokat.

A fotókat most erről az elvarázsolt, csendes, békés helyről fogok mutatni.



A szerzetesek némaságot fogadtak, nem beszélhettek, csak imádkozhattak, azt is magukban a cellaházuk falai között ill. a templomban. Egymással ill. emberekkel kommunikálni nem lehetett, kivéve egy évben két alkalommal: húsvétkor és karácsonykor, 3-3 napig.
Az élelmet is egy falon átforgatható tálcán kapták meg a szerzetesek a szolgáktól, a vizet, tűzifát pedig az ajtójuk elé helyezték. Nem igazán végeztek egyéb tevékenységet az imádkozáson kívül, inkább csak gyógyfüveket termesztettek a házhoz tartozó kiskertben, amivel magukat gyógyították. Ha nagyon nagy bajuk volt pl.: betegség, akkor kitettek egy gyertyát a házuk ablakába és elvitték őket az ispotályos házba.
Fehér szerzetesrendi csuhát viseltek és saját életmódjuknak, saját akaratukból választották a néma rendet. Ha egy idő után úgy érezték, hogy ez nem nekik való, szabadon távozhattak, esetleg más feladatot ellátó tisztséget tölthettek be a szerzetesrendben.
Hithű katolikusok voltak.
Magyarországon "csak" 12 évig működött a kamalduli szerzetesrend, II. József záratta be a helyet, mivel teljesen értelmetlennek találta a működésüket.
Lengyelországban a mai napig (400 éves múlttal) működik a kamalduli rend, erről a kolostorban fotókiállítást is láthattunk. Sajnos azokat a fotókat nem fényképeztem le, de egyik-másik kép nagyon megható volt számomra.