A cselekmény még be se fejeződött, de már mélyen a szemébe nézve próbáltam nála elérni, hogy "ugye nem fogod elmesélni senkinek", de ő már mosolygott. Így jól kielőzöm.
Ma anyák napi ünnepséget tartottak az oviban.
Az óvónénik két csoportra szedték a csoportot (szóismétlés tudom), az első megemlékezés 3/4 4-kor a második 1/4 5-kor volt meghirdetve.
Dolgozó anyukaként kértem, hogy Soma a 1/4 5-ös csoportba kerüljön. Mivel egész héten iskolában puhítom a fenekem Bp belvárosában, így is kérdéses volt, mennyire kell kiköpnöm a tüdőm, hogy odaérjek.
Persze anyuci, alias én, gondolkodott. Hosszan, mélyen, sokáig.
Terjengős kiselőadásban előadtam a páromnak, hogy kicsi csemeténk, hogyan fog lelki traumát elszenvedni, előrevetítve felnőttkori leküzdhetetlen depresszióját, amikor azt látja majd, hogy a 3/4 4-es csoporthoz már érkeznek az anyukák, készülődnek a csoporttársak, de hozzá az édesanyja (még) nem jön.
Persze egyenes ágon következett, hogy apa 3/4 3-kor feláll és otthagyja a munkahelyét, nagyon-nagyon fontos feladatait, átrohan a fővároson, lelki támogatást nyújtani egy szem fiának, amíg az egy szem anyja oda nem érkezik.
Mindent, azaz mindent megszerveztem, ünneplőt beküldtem, délután sms-eket küldözgettem, "apa ne felejtsd légyszí Somát" tartalmakkal.
Apa elindult, sőt meg is érkezett.
Én lélekszakadva beesek az oviba.
A csoportszoba előtt alig lézengenek, még tart a korábbi csoport előadása.
Párom sehol.
Fiam sehol.
Én álldogálok, kissé tanácstalanul, mi lett a szervezésemmel?
Kijön kedves óvónénink, mondja, hogy ők bizony nem tudnak nyakkendőt kötni a gyereknek, mondom "no problem", itt kellene hogy legyen életem párja.
Mondja, hogy itt is van, túl korán érkezett, behívták, hogy megnézze a korábbi csoport anyák napi műsorát!
Égni kezdett az arcom.
Kérdem, hogy "és Soma"?
"Somát a többi gyerekkel átvittük egy másik csoportszobába, hogy ne izguljanak a szüleik miatt, most készülődnek."
...
...
...
Álldogálok, várakozok.
Érzem, amit éreznem kell.
Vége az első felvonásnak.
Apa kijön. Alig néz rám.
Mondom, hogy "de nem tudtam".
Megbeszéltük, hogy nincs még egy ilyen túl aggódós anyuka, mint én.
A slusszpoén az volt, amikor a második előadás után, az óvónéni odajött a páromhoz, hogy megkérdezze, melyik csoport tetszett neki jobban?
A párom nevetett. Mondta, hogy nem gondolta, hogy ma úgy fog Anyák napi ünnepséget nézni apaként, hogy még a fia sincs a gyerekek között!
És hányszor fogja ezt még színesítve előadni???!!!
Bocs, de annyira jól leírtad,hogy itten kacarászok magamban.:))))
VálaszTörlésÉn is ilyen voltam,vagyok....Nem baj ez és igazad van,mert emlékszem,hogy valamelyik gyerekem osztályában mennyire sírt a kicsi gyerkőc,mert az édesanyja még nem érkezett meg....Inkább apa 2x,mint anya egyszer sem.Egyébként is, hadd élvezze ő is a szülőség örömeit és nehézségeit:rohanás.
Mindemellett le a kalappal előtte,hogy ezt megtette.
Azt is megértettem volna, ha az első megjegyzésben lehülyéznek :) megérdemelném azt is, de nagyon jólesik Mammka, hogy érted az egészet.
VálaszTörlésÉs amúgy igazad van, nagyon jó fej volt az apa, hogy ezt így végig csinálta, velem sem morgott és még nagyon jóképű is volt ma nekem ;)
És legalább egy szem apuka volt az előadáson? :-)))
VálaszTörlésMert nálunk csak női anyukák és nagymamák mehetnek be szigorúan...
Egyébként tényleg kerti partira való történet, de szerintem előzd meg ott is és inkább Te meséld el... ;-)
Nem, nem érdemelnéd meg,hogy lehülyézzenek! Ilyen eszedbe ne jusson! Bárcsak minden anyuka így törődne a gyermekével,ahogy Te! Igenis nagyon bennükmaradnak a rossz emlékek.
VálaszTörlésMég GYES-en voltam és az elsőszülöttem, meg az unokatesója egy oviba jártak.Meg volt beszélve,hogy aznap a sógornőm hozza el mind a két fiút. Az enyémet ottfelejtette.Akkor még nem volt se jogsim,se kocsim.Hála istennek telefon már volt.A takarítónő szólt,hogy ott van még a fiúnk.:( Úgy rohantam,mint akit üldöznek....:( A fiam a mai napig emlékszik rá, pedig 27 éves.És nem jó az emléke...
Ez egy nagyon aranyos történet, "megmosolyogtató" :)
VálaszTörlésAmúgy meg gratulálok a párodhoz,mert nem minden apuka ilyen türelmes, hogy egy előadást végignézem, nem hogy 2:)
És hogy tetszik az "új élet"?