A lakógyűlés

Tegnapi sztori:

Már egy hete hirdeti a bejárati ajtóra tett hírmondó, hogy szerda este lakógyűlést tart a mi házsorunk, mivel a jelenleg több ezer lakást gardírozó xy lakásszövetkezet munkáját - enyhén szólva - nem tartjuk eredményesnek és szeretnénk elindítani a szövetkezetből való kiválást és társasházzá átlényegülést.

Na szóval, Péter is hazaért a hirdetett időpontra, merthogy sulykoltam, ott kell lennünk, de legalábbis én szeretnék elmenni és meghallgatni a tájékoztatót.

Péter nyöszörgött valamit, hogy őt nem érdekli és kedve sincs.
Elkezdtem öltözködni, hogy indulok, de Soma jönni akart velem. Mondtam: "vagy jön apa is, vagy itthon kell maradnod." Így apa összeszedelődzködött és elindultunk.

Már a lépcsőházban morgott a két fogsora között, hogy mennyire nincs kedve, nem érdekli.
Szeretem, amikor ezt csinálja. (A szeretem cinikusan olvasandó)

Lent gyülekeztek a házsor lakói, Péter tovább boldogított, félhangosan tett egy-két kínos megjegyzést. Oda is szóltam finoman asszem, hogy inkább menjen. De maradt.

Elkezdődött a beszámoló, hogy miért is jöttünk össze, mi lenne a cél, mik a feladatok... közben eleredt az eső, benyomorogtunk egy lépcsőházba.

Ott már gyanús volt, hogy Péter leszakadt kissé tőlünk és középre helyezkedett.

Aztán hangosan, érthetően kérdéseket tett fel, igyekezett tisztázni a várható lépéseket.

Aztán tovább beszélt.

Fél óra elteltével ki kellett jönnünk a fiammal a lépcsőházból, mert Soma szomjas lett, de amikor 10 perc múlva visszaértünk, még mindig apánk hangját hallottuk.

Már be se mentünk, gondoltam sok szerepem nem lehet.

Egy óra elteltével Soma már nagyon unta, így hazasétáltunk.

Apa negyedóra múlva megérkezett.

Bejelentette, hogy ő lett a házban a "valaki", vagyis funkciót vállalt.

Intézkedik majd, aláírásokat, meghatalmazásokat gyűjt, egyeztet ügyvéddel, szövetkezettel stb.

Ilyen (is) az én pasim. :)