Tervem, na az sok volt mára. Ünnepelni a 3 évest, bár ő reggeltől állítja, hogy most 5 és fél. Moziba menni vele, megnézni nagy fészkelődések közepette a Bogyó és Babócát, tortázni egy cukrászdában, sétálgatni, hogy az övé legyen a nap, meg persze a szüleié. De a szülei valahogy az idővel és feladatokkal hadilábon állnak.
Tegnaptól megy a meccs a munkahelyemmel, hogy hogyan mondjanak fel, rendes felmondással vagy közös megegyezéssel. Persze, tájékozódtam én ügyvédtől, hogy mire számíthatok, de folyik a próbálkozás innen is, onnan is. Lassan már nem is látom át az egészet.
Na persze, Soma is lebetegedett, kapott antibiotikumot. Bevallom, nem bántam volna, ha még kibírja az augusztust betegség nélkül, mivel 3 hét múlva kezdi az ovit (na erről azt hiszem sokat fogok írni) és borítékolom a lebetegedést akkora is.
A napok gyorsak, rohannak, újra semmi idő kézimunkázni, de és ez nagybetűs de, megvásároltam magamnak egy könyvet, amiről csupa szépet és jót olvastam kritikákban.
Így az altatások után egy kis olvasást mindig engedélyezek magamnak.
Mary Ann Shaffer és Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Fülszöveg:
"1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a csatorna-szigeteki Guernseyről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története."
