Találtam egy versikét

Mivel a héten a déli alvásidőkben a keresztelés honlapunkra írok érdekességeket és tervezgetem az új kollekciónkat, így elég sok mindent láttam, hallottam a témakörben, ami nekem is újdonságnak számít. Találtam egy névadói versikét, amit valószínűleg a XVII. század végén vagy a XVIII. század elején írhattak a szerzők.
Nagyon helyes versike.

NÉVADÓ

Megszületett a hugicám;
Majd’ elsőnek én láttam ám.
Mikor a dada behozta
Újszülött lányát, a papa
Drága szeme hogy ragyogott!
Nevet neki én adhatok;
A papa rögtön megígérte:
Hamar meg lesz keresztelve.

Töprengek is, hogy mi tetszik,
Júlia, Lujza vagy a Sári.
Anna, Mária, túl gyakori,
A Johanna meg komor neki;
A Janka kedvesebb név már;
De volt egy Jankánk – Mennybe szállt.
A Rebekára azt mondanák:
Itt jön a kis kvéker leány.
Az Edit csinos, mégis szebben
Fest réges-régi könyvekben.
A Heléna nem divatos ma
S régimódi a Blanka.
S az összes közül nem tetszik
Egyik sem úgy, mint a Margit.
Az Emília finom, tiszta,
S ez hogy tetszik: Karolina?
Jaj, már nem is tudom én,
Mi lenne a legjobb név?
Egészen belázasodtam;
S ha a név, mit választottam
Illetlen, méltatlan volna?
Hadd adjon neki nevet a papa. (Charles és Mary Lamb)

Veronak készül

Holnap Veronika nap lesz és a barátnőmmel - akit Veronikának hívnak - találkozunk ez alkalomból, hogy egy kávé mellett kicsit elbeszélgessünk. Régen találkoztunk.
Visszük a gyerkőcöket is ;) szóval már előre látom a szitut. Próbálunk majd beszélgetni, de inkább a gyerekekkel fogunk foglalkozni :) És ez így lesz jól.

Ma kigondoltam, hogy egy kis ékszertartó erszénykét fogok neki készíteni, ehhez hímeztem ki és gyöngyöztem be az anyagot, ami napszövet. Holnap beszegem a széleket, összevarrom, egy húzós megkötőt terveztem rá, de a béléssel is kacérkodom, mivel úgy lenne igazán szép, ha belülről nem látszanának a hímzés öltései.

A fotó elég pocsék, de már nem tudtam jobbat kicsikarni magamból, se a gépecskémből.

Nehéz hetünk volt vagy még van.

Péternek rengeteg a gondja a munkahelyén. Nagyjából és egészében a létért küzd nap, mint nap, ami látom, érzem, minden energiáját felemészti... itthonra, estére már szinte semmi sem marad. Nehéz neki és nehéz nekem hátországként türelmes, elfogadó, megértő társnak lenni. Mit szépítsem: fel is csattantam néha a héten.

Ha a hét nagyon-nagyon klassz történéseit, pillanatait kellene összeszednem akkor:

1. Esett a hó, így Somával sokat havaztunk. Havat lapátoltunk a házunk előtti járdán társadalmi és önkéntes munkaként, hóbabát készítettünk, hógolyóztunk és sétáltunk nagyokat. Mondtam már, hogy a fiam nem szereti a kesztyűt? És erre ezen a héten döbbentem rá. Csak kicsit ciki, hogy lent sétálgatunk, az anyja kezén (én!) vastag kesztyű, az övé meg pirosra fázva. Akárhányszor anyukák közelébe értünk, vadul elkezdtem lobogtatni a kesztyűjét és hangosan megkérdeztem, hogy nem fázik a kezed, kéred már a kesztyűdet? És ő kitartóan nemet válaszolt. Csak akkor volt hajlandó kesztyűt húzni, amikor pléddel kibéleltük a hintát és hintázott. Mert ugye a lánc, amibe kapaszkodni kellett, nagyon hideg volt.

2. Somával rengeteget beszélgetünk! Jobbnál jobb mondatai vannak és olyan kedves, barátságos! Most délután amikor hazaértünk, ill. a ház előtt parkoltunk, kivettem az üléséből, előremászott az anyósülésre és persze újra összetiporta a táskámat. Rámordultam, mert már nem ez az első eset, és ő csak nézett rám és annyit mondott a végén, hogy Szeretlek! És odadugta az orrát az arcomhoz. Hát én ezt nem fogom idegekkel és szívvel bírni, az tuti!

3. Beváltottam, levásároltam az alexandra könyvutalványomat, amit tesóméktól kaptam karira. Na és mit választottam? Mit? 1,2,3, senki többet, hát elárulom: a Szívek szállodája 2. évad DVD-t. Igen, igen, értelmetlennek tűnhet sok ember számára, de higgyjétek el, cseppet sem az. Kikapcsol, megnyugtat, és sokat nevetek közben. Na meg a főszereplők ruháinak, hajviseletének, cipőinek, kiegészítőinek mustrája sem elhanyagolható tényező!

4. Könyveket rendeltem, amik meg is érkeztek.
Ezt és ezt:





Közeledik a tavasz és szeretnék felkészülni a keresztelő, elsőáldozó szezonra. A honlapot szeretném felfrissíteni és bizony fájt a fogam egy-két szép és témához passzoló idézetre, ötletre.
Pazar mind a kettő kiadvány, de inkább csak azoknak ajánlom, akik érdekeltek a témában.

5. Ja igen, el ne felejtsem: megsütöttem Nóra ischlerjét! Egyszerű és nagyszerű, bár nekem ez is kicsit szárazra sikeredett - ez csak az én bénaságomra utal és a süti értékéből semmit sem von le - na de nem fog megmaradni. Ma amúgy is érkezik a sisere had (hogy kell ezt leírni, mert aláhúzza a helyesírás ellenőrző??? ), holnap pedig pótszilveszteri bulit tartunk a családnak, így lehet, hogy reggel még egy tepsivel sütök.

Hogy mi a szerelem?

Nahát arról már sokan írtak, daloltak, verseltek.

Az Én verzióm:
2 tojásból készült tésztából 2 órán keresztül csipetkét készíteni a marha gulyáshoz a déli alvás idejében!!!! Mert a párom csak úgy szereti és csak a házit szereti! Tiszta őrület, hogy önként és dalolva kitaláltam, felajánlottam és megcsináltam.

Igaz, csak a jó felét, mert már a végén azt gondoltam, hogy ez középkori kínzásnak is elment volna :)

Van még valakinek ilyen tuti jó szerelem sztorija? :)

Súgd meg...

Egy négyéves, érzékeny, minden idegszálával figyelő, gazdagon fantáziáló kislányról, Liliről mesélt az édesanyja.
Azon a nyáron kisöccse született, Dani.
Amikor hazahozták a kórházból, Lili azt kérte, először hadd beszéljen vele ő. Kettesben.
Bevitték az ötnapos Danit a szobába, letették egy öblös fotelbe. Ekkor Lili odament hozzá, körbenézett, hogy valóban egyedül vannak-e, a füléhez hajolt és ezt mondta:
- Súgd meg nekem, milyen a Jóisten... Elfelejtettem...

Schaffer Erzsébet tollából.

Változás Soma életében

Szilveszter reggelére "eltűnt" Soma csőrös pohara (értsd: cumisüveg után átmeneti megoldásként kitalált csőrszerű itatóval rendelkező pohár). Persze a sztori nem éppen vidáman kezdődött.
30-án - amikor a kis család kiegészült nagy családdá, készülve a szilveszteri ereszd el a hajam miatt - este Soma már végképp nem bírt magával. A kétévesem már délutánra eléggé felhúzott, mivel délben cenzúrázta életünkből az alvást. Aztán amikor már 3 körül nagyon álmos volt, de még mindig nem lehetett vízszintes testhelyzetbe hozni, gondoltam lemegyek vele sétálni. Először "jó anya" aztán meg mire felöltöztem már " ne menjüüüünk" volt. Na itt feladtam egy rövid időre, mivel 1. amúgy sem voltam humoros formában 2. indulnom kellett Gyöngyösre.

Na de estére Soma kedélye cseppet sem változott: jókedvű volt, de fáradt. Így folyton rohant, szaladt, cseppet sem sétált, vagy baktatott és mindeközben nyakló nélkül itta, sőt vedelte a szörpöt a csőrös hülyeségből (amit már baromira utáltunk). Aztán következett 1 óra ágyon ugrálás a nagyobb tesók örömére. Nem fogjátok elhinni, de minden egyes ugrásnál hallottam, hogy zubog a szörp a gyerekem hasában! Persze vacsizni is alig, alig akart, de azért rádumáltunk egy pár virslit. De persze tovább ivott és ugrált. 9 körül meguntam és nagyágyba (nem kiságyba) parancsoltam. Akkor kakaót kért, meg mesét. Ezen is túl voltunk, de amint vége lett a mesének, felállt és tovább ugrált. Akkor már szikrát szórtak a szemeim és éreztem, hogy nem leszek szelíd, türelmes anyuka, ha kitörök. És így is volt!

10-kor megunva az altatási mizériát a fenyegetésemet (hogy kiságyba teszem, ha nem fekszik le) beváltottam és nagy sírás, kiabálás után következett a rácsos ágy. Ekkor öklendezni kezdett. Mondtam neki, hogy ha hányni mer (szégyen nem szégyen) isten bizony borzasztó dolgot teszek (vagyis veréssel fenyegettem meg a kétévesemet (arcpirulás)). Ott hagytam, de csak a konyhába mentem a cumisüveggel és csőrös pohárral, na de amikor visszaértem, már csak négykézláb állt a kiságyban a hányása felett. Őrizte a virsliket és a liter folyadékot.
Háááát, nem mondom, hogy anyai mintaképként reagáltam.
Csupán pedagógia célzattal rácsaptam a pelusos fenekére is, cserében a hányásért.
Szóval 10-kor ágyhúzás, virslidarabok leszedegetése az ágyneműről, mosógép indítás, átöltözés stb. És akkor apa is érezte már, hogy nekem jobb nem a közelembe engedni a kétévest.
Inkább beültem az ikrekhez beszélgetni, csendesen, az ágy szélén és vicces kisállat történetekkel enyhítették a feszültségemet.
(Mire jó a nagy család? :) )

Na de másnap reggel a csőrös pohár eltűnt. Anya kezei által.
Érdekes volt, hogy Soma érezhette, hogy az előző este mély nyomot hagyott az anyjában, mert egészen délig nem kért inni. (Vajon miért?)

Kicsit nehezen ment, de ma volt a harmadik napunk, hogy jól nevelt kisfiúként üvegpohárból iszik. Persze vérszemet kaptam és folyt. köv. a cumival :)

Ma estefelé rajzolgattunk a kisasztalnál, amikor rámnézett és azt kérdezte:
"Hova tűnt az üvegem anya? Kidobtad a kukába ügevemet anya?" (Az ügevem nem elgépelés :) )


És ma volt még egy nagyon kedves mondata. Épp délben altattam, de mivel jó nagyot sétáltunk ma a maci parkban (ismét), és elfáradtunk, nem akaródzott most mesélni. Forgolódott, mint egy sajtkukac, volt rengeteg "bújjunk össze, bújjunk össze!", amikor felült és azt mondta: "Olvassunk anya olvasást!" és persze nem tudtam ellenállni :) mert ez egy hatalmas szerelem a részemről :)

Jöjjön 2010!

Új év, új kezdet. Na persze nem akarok én újat kezdeni mindenből, de változtatni jó lenne.
Párom kitalált egy játékot, vagyis nem játék ez, mert az újévi fogadalom tétel gyerekek számára megélhetőbbé tételét jelenti csak. Vagyis a nagy családunk (4 gyerkőccel) minden egyes írástudó tagja, kis fehér papirosra írta tegnap (na jó én ma), hogy min szeretne változtatni a jövő évben. Ezeket az összehajtott papírlapokat egy befőttes üvegbe zártuk és fél év múlva, pontosabban jún. 27-én kinyitjuk és fel ill. átolvassuk, kiértékeljük, kinek hogy sikerült betartani a fogadalmát.

Én 12-ig számoltam a fogadalmaimat, aztán még írtam egy oldalt. A gyerekek ki-ki rohangáltak a konyhaasztalhoz, hogy mennyit írok még a listára. Hagytam 2011-re is, de tény hogy hosszú lett. Fanyarul meg is jegyeztem, hogy csak az lesz a baj, hogy nem fogok mindegyik fogadalmamra visszaemlékezni a hosszú sora miatt :)

Arra persze kíváncsi leszek, hogy fél év múlva meddig fogjuk túrni a lakást a befőttes üveg után. Látom a jelenetet magam előtt, ahogy P. kérdezi, hogy "Viki, nem emlékszel, hogy hova tettük az üveget a fogadalmakkal?... Nem? Biztos kidobtad, mert te mindent kidobsz, kiselejtezel, ha neked nem kell.... grrr. "

A karácsony elrohant, egy-két történet nekem is van a tarsolyomban, de ezeket még érlelem, egy-két hét múlva leírom. A szilveszteri bulit most mi tartottuk, így még a 3-4 órás alvás utáni 2-3 órás takarítást pihenem most éppen, még mielőtt Gyöngyösre indulnék a nagyfiammal.

Új terveim vannak a blogommal is. Szeretnék több önálló történetet fogalmazni rólam, családomról, ami engem érdekel, arról. :) És szeretnék idézni több kedves mondatot, történetet mások tollából (persze nem más tollával ékeskedve, szigorúan megjelölve a forrást).

Az első álljon itt újévi köszöntő gyanánt:

"Hát azt képzeled, hogy akit tisztaszívű Herkuleshez, Zeuszhoz vagy akármilyen más kutyafejű vagy sasszárnyú istenhez imádkozott hittel és áhítattal, azt nem hallgattam meg?
Még keményebbet mondok, azt hiszed, törődöm azzal, hogy hisz bennem vagy sem, ha tetteit a szeretet vezeti?
Aki tisztaszívű, az az én pártfogóm és pártfogoltam.
Csak nem képzeled, hogy kényem szerint különbséget teszek ember és ember között? Mindenki maga állítja elő érdemeit és csúfságait is persze.
Hogy mi az érdem és mi a csúfság? Nem túl bonyolult, minden józan értelmű ember meg tudja ítélni, ha egy kis fáradságot szentel neki.
Önmagát pedig mindenki kénytelen megítélni, ha akarja ha nem. S mindenki igazi bírája: önmaga.
Elfogultak, önimádók, tévelygők, aranyborjú-imádók?
Akkor is van egy másodperc, egy sajgó sejtés, egy csöppnyi keserű íz, ami kikezdi a mondvacsinált örömöket, a látszatsikert, a látszatéletet.
Ez a büntetés. Súlyosabb mindennél.
...
Lehetséges, hogy az az energia, ami a szeretetünkben, jobbra való törekvésünkben, hasznos munkánkban testesül meg, az nem vész el - mint ahogy az energia nem vész el, hanem valami magasabbrendűvé alakul, egy olyan világgá, amit Isten célul tűzött maga elé. Nagyon sok szeretet, sok jó cselekedet, nagyon sok hasznos munka át fogja alakítani a világot, a mainál magasabbrendűvé.
Ez a megváltás. És aki tesz ezért a megváltásért, az részesül is belőle. Aki meg nem, az visszahullik az anyagba. Por lesz. Fény helyett."


Lázár Ervin
Napló, 1988. július 11.

Schaffer Erzsébet, Pókfonálon c. könyvéből.

Legyen ez a pakk az idei hátizsákban :)

Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!