Szülinap

A nagyfiam, Jana, ma fél háromkor lesz 12. éves!

Itt ülök a képernyő előtt és azon töprengek melyik verziót írjam: a jókedvűt, a sírósat, a vicceset, az emlékezőst?

Nem akarok senkit sem szomorkodós hangulatba ejteni, és azt sem tartanám jónak, ha sajnálnátok, de azért írom, ami ma eszembejutott:

- Milyen lila volt a bőre, amikor a hasamra tették úgy, ahogy meglátta a napvilágot! És nem sírt fel azonnal, csak nyöszörgött. Mennyi különböző érzés suhant át akkor rajtam!
- Ma meg már 39-es cipőt hord és a foci a mindene!
- Szegénykémnek jó kis szülinapi ajándék lesz, ha csütörtökön végre leveszik a gipszet a karjáról.
- 7. éve nem tölti velem ezt a napot (már szinte teljesen hozzá tudtam szokni)... azóta nem élek velük, mármint a volt férjemmel és Janácskával... mint ahogy azóta Szent Este se vagyunk soha együtt, mert az apáé... (most szomorú és cinikus jelet írnék)
(Manapság már csuklás nélkül hallgatják végig az emberek, hogy gyerekelhelyezési perben az anya is veszthet, anélkül, hogy valaha ivott volna, drogozott volna, gyereket bántott volna stb. merthogy kérem, velem ez történt)
- Ma bográcsoznak a nagyiéknál (ex szülei) és biztosan jól fogja érezni magát.
- Jaj, el ne felejtsem felhívni pontban fél 3-kor!
- És milyen sok pótcselekvés volt ma, el se hinnétek. Főzelékeket főztem, rögtön kettőt. Zöldbabot és sóskát. Aztán vettem sok-sok gyümölcsöt a piacon és tettem el málnát télire, meg aztán főztem őszibarack lekvárt is.
Elfáradtam, azt hiszem.

ISTEN ÉLTESSEN!