2010. június 15., kedd

A jel

Annyira szomorú és csalódott vagyok!

Soma ma nagyon beteg lett. Hajnaltól szinte alig van egy-két láztalan óránk és nem simán egy 38 fokos lázzal van dolgunk, hanem olyannal, ami 39 és 40 fok közé áll be órákig. Legalábbis nekem óráknak tűnnek.
A Nurofen gyakorlatilag nem csillapítja, a hűtőfürdő is csak annyira elég, hogy kicsit mérsékelje aztán egy óra múlva újra 39 felett jár már a hőmérséklete. Nem eszik, alig iszik, nem sétál, nem kacarászik. Fekszik, húzza az ágy. Délelőtt a doktornénink megvizsgálta, de semmit nem talált. Nem piros a torka, nem megy a hasa, nem gyulladt a füle, semmi és Soma sem panaszkodik fájdalomra, csak sírdogál hosszú perceken keresztül, amikor újra ilyen iszonyú magas a láza. És vacog!

Az egész napos megpróbáltatásokat megszakítottam az első óvodai szülői értekezlettel. Bevallom azok közé az anyukák közé tartozom, akik várták. Fejben készültem rá, úgy gondoltam, olyan jó lesz újra átélni az óvodai, majd iskolai eseményeket a kisfiammal.
Aztán az óvodai jel kiválasztásáig minden rendben is volt, de utána nagyon elszomorodtam, csalódtam.
Akik olvassák a blogomat, tudják, hogy Somi őrülten rajong a mozdonyokért. Már nagyon izgultam, hogy hátha lesz mozdony jel, amit esetleg kiválaszthatok neki és akkor mekkora nagy lesz majd a boldogság!
Jött is a pillanat, a kedves leendő óvó nénik szóltak, hogy oda lehet fáradni az asztalhoz és lehet jeleket választani. A 25 anyuka egy emberként vetette rá a jelek kupacára magát (ha nem lettem volna én is köztük, valószínűleg most röhögnék az egészen, annyira viccesnek is tűnhet), elkezdtem nézni jobbról a sort, volt ott mindenféle megszokott jelecske: napocska, szőlő, levél, kifli, dominó, aztán már majdnem a sor végén megláttam a mozdonyt! Mozdult is a kezem, de kb. 3-4 cm-re az érintésétől egy másik anyuka szó szerint elkapta előlem, odavetett egy bocs-t és leült vissza a helyére. :( Nem fogjátok elhinni, de annyira rosszul esett, hogy ilyen volt az anyuka, hogy ilyen bamba, lassú, ostoba, rossz anyuka voltam én, hogy majdnem sírva fakadtam. Ráadásul már akkor inkább választhattam volna a hajót, de én nem tudom miért, bár magyarázatot biztos tudnék adni, a kockavárat választottam.
Aminek senki sem örült, sem apa, sem soma, és végképp nem anya.

És most itt egy óriási kudarcélmény, az első óvodai élményem. Mondhatom, szép évnek nézek elébe. :( :( :(

Ócska kockavár!

8 megjegyzés:

  1. Drága Viki! Az óvodai jelen ne szomorkodj, nekünk sem az lett egyik sem, amit szerettünk volna, és hidd el, nem befolyásol végül semmit. Szép lassan én is feldolgoztam, hogy elhappolták előlem a vágyott jelet, és rájöttem, balgaság ezen szomorkodni.
    Doktornénitek nem mondta, hogy a gyerekeknél nagyon gyakran előfordul az úgynevezett "háromnapos láz", ami semmi más kísérőtünettel nem jár, csak iszonyúan lázas a gyerek, egy-kettő-három napig maximum, aztán úgy elmegy, ahogy jött. Nurofen helyett próbáld ki a gyógyszertárban vény nélkül kapható Mexalen kúpot, nálunk a kicsinél nagyon sokat segített. Remélem, hamar túl lesztek rajta! Jobbulást!

    VálaszTörlés
  2. Szegény kicsi Soma! Nagyon gondolok rá, rátok. Remélem hamar jobban lesz. Sok erőt.
    Az óvodai jelen meg ne keseredj el. Ha Soma jobban lesz, biztos ezt is is sokkal jobb színben fogod látni. Én is sokszor azt hiszem, hogy mindennek oka van, meg hogy jel(a férjem mindig "haragszik" is rám ezért), de aztén kiderül, hogy mégse. A kockavár legalább egyedibb, mint amozdony, és könnyebb is lesz lerajzolni, vagy hímezni, ha majd kell. Nálunk annak idején nem is lehetett választani, pedig én szívet szerettem volna, így első nap jól kiosztottam akié a szív lett. :) Még mindig emlékszem erre. Mégis nagyon szerettem az óvodát. :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon kedvesek vagytok, hogy támogattok lelkileg egy kicsikét. Sokat számít nekem!

    Igen, nekem is az volt a második gondolatom - miután elcsaklizták a mozdonyt -, hogy könnyen hímezhető jelet és mégis valamilyen egyedit válasszak.
    Éjjel el is terveztem, hogy a nyáron készítek egy-két kockaváras tárgyat, legalább szokjuk a jelrendszert! :)

    Soma éjjel sem volt láztalan, talán egy órát se. Most reggel jobb a helyzet, nagyon jó lenne, ha már ma nem szökne 39 fölé a láza.

    A Mexalen kúpról nem hallottam még. Köszi, hogy felhívtad rá a figyelmem, tanultam újra valamit és utána fogok nézni a dolognak. Most éjjel átálltunk a Panadol szirupra és a Belladonna homeo-bogyóra.

    Köszönöm a jókívánságokat mindkettőtöknek!

    VálaszTörlés
  4. Remélem, már jobban van a kisfiad?!

    VálaszTörlés
  5. Szegèny Soma! Jobbulàst neki!

    VálaszTörlés
  6. Javul? Gyógyul?
    Lehet, hogy a jelválasztás mögötti aggodalmadban a betegség is benne volt, a mozdonnyal javíthattál volna Somán- ezt gondolhattad, így duplán rosszul esett. Nem rajtad múlt, nem vagy sem bamba, sem lassú, sem ostoba. Anya vagy, s éppen ez kell, semmi más.

    VálaszTörlés
  7. Nagyon kedvesek vagytok mindannyian, hogy figyeltek rám/ránk és aggódtok!

    Igen, a láz szempontjából ma jobb volt. Csak kétszer kellett lázcsillapítót adnom Somának, viszont reggel elkezdett panaszkodni, hogy nagyon csíp bent a szájában valami. Hívtam a doktornénit, mondta, hogy menjünk be soron kívül. Megnézte és állítólag a vírusfertőzés, ami itt Újpesten most járványszerűen söpör végig a kisgyerekeken ugyanezekkel a tünetekkel, szóval a vírus a szájüregben jön ki, azaz tele van aftával Soma szájpadja is.

    Képzelhetitek, ettől szinte végképp nem eszik, nem iszik semmit. Ha mégis, akkor sírva, annyira fáj neki.

    Küzdünk a kiszáradás ellen egyelőre.

    VálaszTörlés
  8. Jajh!
    Szegénykéim!
    Gyors jobbulást kívánok Somának!
    Kívülről most azt írom, hogy ne búslakodj az ovisjel miatt, de tudom, már most, pedig még van egy évünk Danival, hogy ha nem sikerül a kisautó, akkor én is igen csak morcos leszek (na jó lehet vonat is :D)
    Kitartás!!!

    VálaszTörlés

Mondd csak! De írhatsz a honfiv@freemail.hu-ra is!