Tegnap laza napunk volt. Próbáltam kicsit helyre tenni a feladatokat, többet foglalkoztam a saját kis vállalkozásunkkal, tudtunk játszóterezni is, barátnővel dumcsizni, főzőcskézni, röhögcsélni itthon. És jó volt, nagyon!
Nem adnám ezt a nyarat semmiért, mondanám, de hát félig mégis adtam. :(
A válásom óta be van kódolva az az érzés, hogy nincs több idő a gyerekemmel lenni és tudat alatt minden cselekedetemben, percemben ott él és munkálkodik bennem Somával kapcsolatban is. Valószínűleg ezért élem meg így a gyes végét. Félek, hogy elfogy a idő.
Sérült lennék?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd csak! De írhatsz a honfiv@freemail.hu-ra is!