Soma kompletten a paplanját választotta erre a célra, ami azt jelenti, hogy húzza maga után a lakásban és használjuk elég sok szituációban, ha a fiam úgy kívánja. Hát ennek már 1-2 éve.
Bizonyos nehézséget jelent például a paplan huzatjának kitisztítása, mint ahogy a héten is történt:
Én: legalább fél éve nem volt kimosva a huzatod, mossuk ki anya és apa ágyneműhuzatjával, rendben?
Soma: Nem! - és már folyik a könnye.
Én: ki kell mosni, hogy szép tiszta legyen. Az erkélyen a napocska egy-két óra alatt megszárítja és már használhatod is.
Soma szipákol, de aztán a párnacsata beígérésével fellélegzünk a nehéz helyzetből.
Na a huzatok bekerülnek a mosógépbe, bár még nem indítottam el, mivel várt a párnacsata. Ugyebár.
Közben egyszer csak éktelen sírás kerekedik, Soma kiabál, hogy kéri vissza, rohan a mosógéphez, áll előtte szomorúan, potyognak a könnyek és Én, mint következetlen anyuka, na hát persze, hogy kivettem a szennyes közül és visszahúztam a paplanjára.
Na de a sztorit nem itt fejezném be!
Tudjátok mit nem szabad Soha, de Soha megcsinálni egy beteg, lázas kisgyerekkel???
...
Persze, hogy válaszolok!
Amikor látjátok, hogy öklendezik és mentenéd a kanapé huzatot, a falat, a ruhád, soha ne a kéznél levő KEDVENC paplanba hánytasd gyerekedet!
Ráadásul délután megismételve apa által is a mutatványt, amikor már az első hányás utáni mosásból épp megszáradt! Na ezt soha többé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd csak! De írhatsz a honfiv@freemail.hu-ra is!