Soma felébreszt engem a balján, apját békén hagyja a jobbján... no jó, pár hónapja már apa nincs a jobbján, amikor mi fél 7 körül felébredünk, mert apa rendes pasiként 6 körül ébred és megy dolgozóba.
Na szóval, felébredünk, kicsámpázunk a konyhába, Soma kakaót kér, én kávét kérnék, de mivel nincs kitől, így persze megcsinálom magamnak :)
Beülünk a TV, pontosabban a fránya JimJam elé és jobb esetben fél 7-től nem az Oswald megy. Ezért imádkozni is hajlandó vagyok, de nem mindig sikerül kikerülnöm.
Na de ma, gondoltam változatossá teszem a reggelemet és nem a JimJam mesecsatornán hallgatom meg a reggeli "híreket", hanem a Minimaxon! Ahol éppen Franklin egyik meseepizódját vetítették.
Nézzük, szürcsölünk, nézzük, hallgatjuk a mesét és egymás szürcsölését.
Épp a kisteknős Franklin hurcibálja a páncélján csiga barátját, megy a locsi-fecsi, amikor Soma kikerekedett szemekkel rám néz és felháborodva nekem szegezi a felismerést:
NEM IS TUDTAM, HOGY A CSIGÁK TUDNAK BESZÉLNI!
Hát Én se!
:)))
VálaszTörlésEzt élveztem. Nagyon kívancsi voltam mi lett veled a nyomasztó érzések után... és mégis elszalasztottam ezt a bejegyzésed. Ezek szerint mi van? itt vidám a hangulat!
VálaszTörlésAnna! Vidám, persze, már hogy a fenébe ne! :) Csak néha olyan küzdelmesnek élem meg az életem :) Na akkor szólj rám, hogy Hé, ülj le kicsit! :)
VálaszTörlés