Piros-fehér-zöld

Délelőtt kokárdákat készítettünk. Nem sikerültek túl szépen, de kísérletnek elmegy kategória.
Sominak nagyon tetszik a madaras kézimunka ollóm és ma megkaphatta, miközben anyagoztunk. Kis fecliket vagdosott vele papírból és egyre ügyesebben használja, mármint az ollót.
Tegnap ugyancsak papírból és hurkapálcikából magyar zászlót készítettünk. Az is jó móka volt, de a kokárdázást jobban élvezte. Persze, ha kétéves gyerek lennék, én is ezt élveztem volna jobban. Nincs is jobb egy kisasztalra szórni anyu összes gombostűjét... Aztán papírokba szúrkálni őket. Persze közben felvette a rezzenéstelenül, nem figyelek anya mondandójára arcot, mivel engem közben a frász kerülgetett a gombostűk miatt. Én sem értem, hogy nem szúrja meg egyetlen egy sem. Tavasszal kétszer fordult elő, hogy törökülésben ülve a padlón az ölébe borította a fent említett doboz gombostűket. Engem a miniinfarktusok kerülgettek, ő meg nagy nyugalommal, cumizva, szedegette ki a nadrágjából a tűket. Apropó lehet hogy fakír lesz?

Tegnapi aranyköpés:
Vendégek voltak nálunk, keresztelőruhákat nézegetni. Előre megbeszéltem a kétévessel, hogy próbáljon illedelmesen viselkedni, azaz ne szakítson mindenkit félbe a mondandójával, ne ugráljon a ruhákon (volt már olyan esetünk is) stb.
Szentül megígérte, hogy jó lesz.
És egy szavam sem lehet, mert a kiemelt példák egyikét sem csinálta. Viszont! Kitalálta, hogy megágyaz a nappaliban, amíg bemutatózunk. Ott mellettünk! Leszedte a kanapéról a díszpárnákat, a háttámlát, lefeküdt a padlóra, fogta a kanapé elejét és kérni kezdett, hogy hozzam a lábát, mert akkor kinyílik az ágy!!!
Próbáltam moderáltan rászólni a kétévesre, hogy próbálja abbahagyni, amit csinál. Gondolta, akkor odajön hozzánk. Álldigált mellettünk, nézte a nénit, bácsit, aztán megszólalt: ez neked nem tetszik!
Na de nem ez volt a csúcs. Hanem, amikor elmentek a vendégek.
Nem kiabáltam, de szigorúan ránéztem, kijelentettem, hogy ezért meg azért haragszom rá és látványosan kivonultam a szobából. Ő meg utánam trappolt, megállt az ajtóban és azt mondta:
- Nyugodj meg kérlek! És ne haragudj rám!


A mai kokárdakészítés közben Mazsola és Tádé dvd-t néztünk, vagyis inkább hallgattunk. Épp Mazsola barátairól volt szó. Kérdeztem tőle, hogy neked ki a legjobb barátod? És erre azt felelte, hogy: ANYA!

:)