Egészen délután 5 óráig, aztán valahogy egyre lejjebb és lejjebb került ez a mérce.
Nagyjából úgy ért véget, hogy szokásos telefonbeszélgetéseink záróakkordjaként a nagy fiammal (14) ezek hangzottak el:
Elmeséli a kézi edzést, az iskolát, a délutánt, hogy fáradt, persze ezeket is harapófogóval kihúzva a gyernőttből.
Aztán mondom én: "ma Soma volt végre oviban, én pedig dolgozni."
Utána néma a vonal. Nincs kérdés, nincs válasz reagálás, egy hümmögés, vagy hápogás. Semmi. Mondom én aztán, hogy azok, akik tanulnak egy kis illemet, megkérdeznék, hogy "és fáradt vagy?" vagy "jól telt a napod?"
De erre érkezik válasz, naná! "de nekem senki sem tanított illemet" - pimaszul, fricskázva, szájalva és még megannyi jelzőt tudnék mondani.
Kamasz. Persze, hogy az.
Nem válaszoltam, Jó éjszakát kívántam. Holnap újra próbálkozom.
Kedves Honfiviki!
VálaszTörlésIrtam valaszt a bejegyzesben a blogomon megjegyzesben.
ajaj, előre reszketek... még van 6 év a nagyobbiknak a 14-ig...
VálaszTörlés