Ez jutott eszembe erre a bejegyzésre.
Itt egy fotó, ami hűen ábrázolja, Soma hogyan "használ" engem saját megnyugtatására. Na persze nekem is csuda jó. Ha már roppant nagy hiányomat érzi a fiam, akkor kiált, hogy "anyaszag", odadugja az orrát az arcomhoz és így lélegzik tovább... :) vicces, de számomra megható is.
Aztán itt van pár elkapott pillanat, ahol a fiaimmal együtt vagyunk. Biztosan ismeritek az érzést, mennyire nehéz, hogy épp akkor vágjon mindenki normális képet, amikor fényképeznek, na hát ezek ilyenek lettek, de szeretem:
Szerintem tökéletesen sikerültek ezek a fotók. Nagyon helyesek vagytok.
VálaszTörlésNóra, te mindig olyan kedves írsz nekem. Köszi most is!
VálaszTörlésNagyon szép a családod,édesek vagytok együtt:)
VálaszTörlésRemélem jól vagytok.
Jaj de régen jártál erre Hajnalka! És a blogodon is sajnos. Miért nem írsz?
VálaszTörlésKöszönöm a soraidat, sajnos most nem vagyunk annyira jól. A februári itthoni pihenő után, holnap vittem volna Somát oviba újra, de ma virradóra kruppos lett, újra. Már nem is írok olyanokat, hogy elkeseredtem.
Sajnálom a picit, jobbulást szegénykének.
VálaszTörlésHát a blog...mindig eltervezem, hogy ide ülök a gép elé, aztán nem sikerül:( DE, szerencsére most elért egy "kreatív vihar",és alkotok. Talán hamarosan sikerül jelentkeznem a blogon is. Amúgy mindig figyelemmel kísérem a blogokat, így a Tied is:)
Minden jót és egészséget Nektek!