2010. január 4., hétfő

Hogy mi a szerelem?

Nahát arról már sokan írtak, daloltak, verseltek.

Az Én verzióm:
2 tojásból készült tésztából 2 órán keresztül csipetkét készíteni a marha gulyáshoz a déli alvás idejében!!!! Mert a párom csak úgy szereti és csak a házit szereti! Tiszta őrület, hogy önként és dalolva kitaláltam, felajánlottam és megcsináltam.

Igaz, csak a jó felét, mert már a végén azt gondoltam, hogy ez középkori kínzásnak is elment volna :)

Van még valakinek ilyen tuti jó szerelem sztorija? :)

3 megjegyzés:

  1. :)))))))))))))
    Igen nekünk, csak fordított felállásban :)
    Kb. nyolc hónapja ismertük egymást Apával, s mint minden évben, a Nagyimékkal voltunk kempingezni két hetet Gárdonyban. Apát is meghívták a Nagyiék nagy örömömre. Na ott készült szintén egy gulyás, házi csipetkével 7 főre. Apa addig még sose gyártott házilag csipetkét, így felavattam :) Begyúrtam a tésztát, jó sokat, s megmutattam, hogy na akkor fogod, s csípkeded. Minél kisebb, annál jobb lesz. Ne tudd meg milyen kicsi morzsákat gyártott fél napon át. Anyumék lejöttek hozzánk látogatóba (azért is készült hét főre), s Anyum elhűlt: Ki volt az az agyament, aki ekkora csipetkéket gyártott, s ráadásul ennyit? Apa nézett nagy kerek szemekkel, hogy hajaj, valamit elrontott? Aztán fel lett világosítva, hogy jóval nagyobb szemeket is csinálhatott volna. A mai napig előkerül ez a story, s jót nevetünk, ha valamibe csipetke kell :) Jah és hozzá kell tennem, azóta nagyon ritkán sikerül csak Apát befognom csipetkézni. De akkor ott a szerelem hajtotta :) Na persze ez nem azt jelenti, hogy most nem hajtja, mert persze hogy igen, csak más formában. Végülis közel 15 év alatt már tudta bizonyítani nem egy képpen :)))

    VálaszTörlés
  2. Ez is jó csipetkés történet :)
    Hát minden tiszteletem apud igyekezete felé.
    Én megelégednék a boltban kapható leves betéttel is, bár tényleg igaz, hogy az főzés után is száraz marad a levesben :)
    Coelho Szerelem idézetei seeehol sincsenek ezekhez képest, igaz? :)

    VálaszTörlés
  3. Nekem volt egy baràtnom, aki az èjszaka kozepèn kèpes volt kikelni az àgybòl, feloltozni ès lemenni az èjjel-nappaliba, tùròt venni, ès hajnal kettoig tùròs palacsintàt sutni, mert a fèrje arra èbredt, hogy azt kivàn. Addig a fèrje megvàrta az àgyban, hogy kèszen legyenek a palacsintàk.
    Apukàm pedig, mikor mèg csak udvarolt Anyunak, megette a sult halat, amikor eloszor meghivta Anyukàm nagymamàmèkhoz bemutatni, mert nem merte megmondani, hogy nagyon ùtàlja. Soha èletèben nem ette meg tobbet.
    Szerintem ezekbol a dolgokbòl, a csigatèsztàbòl, a csipetkèbol, meg az ehhez hasonlò dolgokbòl àll ossze a szerelem.
    Itt a cimem: bathorikatalin kukac libero pont it. :-)

    VálaszTörlés

Mondd csak! De írhatsz a honfiv@freemail.hu-ra is!