2010. január 1., péntek

Jöjjön 2010!

Új év, új kezdet. Na persze nem akarok én újat kezdeni mindenből, de változtatni jó lenne.
Párom kitalált egy játékot, vagyis nem játék ez, mert az újévi fogadalom tétel gyerekek számára megélhetőbbé tételét jelenti csak. Vagyis a nagy családunk (4 gyerkőccel) minden egyes írástudó tagja, kis fehér papirosra írta tegnap (na jó én ma), hogy min szeretne változtatni a jövő évben. Ezeket az összehajtott papírlapokat egy befőttes üvegbe zártuk és fél év múlva, pontosabban jún. 27-én kinyitjuk és fel ill. átolvassuk, kiértékeljük, kinek hogy sikerült betartani a fogadalmát.

Én 12-ig számoltam a fogadalmaimat, aztán még írtam egy oldalt. A gyerekek ki-ki rohangáltak a konyhaasztalhoz, hogy mennyit írok még a listára. Hagytam 2011-re is, de tény hogy hosszú lett. Fanyarul meg is jegyeztem, hogy csak az lesz a baj, hogy nem fogok mindegyik fogadalmamra visszaemlékezni a hosszú sora miatt :)

Arra persze kíváncsi leszek, hogy fél év múlva meddig fogjuk túrni a lakást a befőttes üveg után. Látom a jelenetet magam előtt, ahogy P. kérdezi, hogy "Viki, nem emlékszel, hogy hova tettük az üveget a fogadalmakkal?... Nem? Biztos kidobtad, mert te mindent kidobsz, kiselejtezel, ha neked nem kell.... grrr. "

A karácsony elrohant, egy-két történet nekem is van a tarsolyomban, de ezeket még érlelem, egy-két hét múlva leírom. A szilveszteri bulit most mi tartottuk, így még a 3-4 órás alvás utáni 2-3 órás takarítást pihenem most éppen, még mielőtt Gyöngyösre indulnék a nagyfiammal.

Új terveim vannak a blogommal is. Szeretnék több önálló történetet fogalmazni rólam, családomról, ami engem érdekel, arról. :) És szeretnék idézni több kedves mondatot, történetet mások tollából (persze nem más tollával ékeskedve, szigorúan megjelölve a forrást).

Az első álljon itt újévi köszöntő gyanánt:

"Hát azt képzeled, hogy akit tisztaszívű Herkuleshez, Zeuszhoz vagy akármilyen más kutyafejű vagy sasszárnyú istenhez imádkozott hittel és áhítattal, azt nem hallgattam meg?
Még keményebbet mondok, azt hiszed, törődöm azzal, hogy hisz bennem vagy sem, ha tetteit a szeretet vezeti?
Aki tisztaszívű, az az én pártfogóm és pártfogoltam.
Csak nem képzeled, hogy kényem szerint különbséget teszek ember és ember között? Mindenki maga állítja elő érdemeit és csúfságait is persze.
Hogy mi az érdem és mi a csúfság? Nem túl bonyolult, minden józan értelmű ember meg tudja ítélni, ha egy kis fáradságot szentel neki.
Önmagát pedig mindenki kénytelen megítélni, ha akarja ha nem. S mindenki igazi bírája: önmaga.
Elfogultak, önimádók, tévelygők, aranyborjú-imádók?
Akkor is van egy másodperc, egy sajgó sejtés, egy csöppnyi keserű íz, ami kikezdi a mondvacsinált örömöket, a látszatsikert, a látszatéletet.
Ez a büntetés. Súlyosabb mindennél.
...
Lehetséges, hogy az az energia, ami a szeretetünkben, jobbra való törekvésünkben, hasznos munkánkban testesül meg, az nem vész el - mint ahogy az energia nem vész el, hanem valami magasabbrendűvé alakul, egy olyan világgá, amit Isten célul tűzött maga elé. Nagyon sok szeretet, sok jó cselekedet, nagyon sok hasznos munka át fogja alakítani a világot, a mainál magasabbrendűvé.
Ez a megváltás. És aki tesz ezért a megváltásért, az részesül is belőle. Aki meg nem, az visszahullik az anyagba. Por lesz. Fény helyett."


Lázár Ervin
Napló, 1988. július 11.

Schaffer Erzsébet, Pókfonálon c. könyvéből.

Legyen ez a pakk az idei hátizsákban :)

Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!


2 megjegyzés:

  1. Nagyon jòpofa dolog ez a befottesuveges dolog a fogadalmakkal, èn biztos nem birnàm elrakni sehova, hanem elol tartanàm, ès mindig elohùznàm az èn listàmat, hogy javitgassak ès àtirogassak rajta.:-)
    Tetszik ez a fejlèc a blogodon, màr akartam mondani, csak mindig elfelejtem.
    Boldog 2010-et!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen! Én meg írni szeretnék majd neked egy privátot. Toszkánáról kérdeznélek :)
    Biztos tudsz nekem sok értékes tanácsot adni :)
    Puszi és neked is nagy BÚÉK!

    VálaszTörlés

Mondd csak! De írhatsz a honfiv@freemail.hu-ra is!