Öregkor

Szombat kora délután: Péter a terepasztalánál ül, a sínek melletti kavics ágyazatot készíti. Viki (én) a kanapén ül, fali naptárt hímez, a Januárt.
A televízióban Columbo hadnagy elmés okfejtése.

Mindeközben azon gondolkodom, hogy mit fogunk mi 60 évesen csinálni a hétvégékén?








De rájöttem mi fog történni! Valószínűleg már most kódolva van a tudat alattinkban, hogy idős korunkban ilyesmire nem jut majd időnk, hiszen a négy gyerkőcünk, tizenkét unokája sok elfoglaltságot fog adni :)

Apáthy sziklánál

Elsősorban Soma miatt mentünk, egészségügyi céllal, nagyon szépen sütött a nap, volt nálunk forró tea is, elhatároztuk: máskor is!

Díjat kaptam

Nórától, művésznéven: Fűszeres Színektől
Nagyon köszönöm neki, de legfőképpen azt, hogy olvasásra érdemesnek tart!





A díj elfogadásának és tovább adományozásának van néhány feltétele:

1. Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
2. Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
3. Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
4. Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.


Még kicsikét gondolkodom a listámon, mert olyan bloggereknek szeretném a díjat adni, akiknek valóban szükségük lenne nagyobb olvasói forgalomra.

Keretezve

Múlt héten intéztem Nefertiti keretbe foglalását.
A bolt tulajdonosa azt javasolta, hogy ne kis képkeretet készíttessek, mert elrejti a munkát, összezsugorítja. Legyen csak megemelve a jelentősége.

Hallgattam rá. Ha már 1 éven át készült :) De igaza volt.



Amikor Soma felébredt a jó nagy alvásból, eltelt egy kis idő, mire felfedezte a tükör tetején. Megállt előtte és percekig nézegette. Ez is az agyam fotópapírjára égett.

Végül hörgőgörcs

Nagyon kedvesek vagytok, amiért izgultok értünk és együtt éreztek. Megpróbálom a nyafogást abbahagyni, de néha már talán nincsenek világos pillanataim.

Az éjszakánk borzasztó volt. Soma szünet nélkül, órákig köhögött. Éjjel 2-kor már az ügyelet is azt mondta, hogy ne várjunk tovább, adjuk a Rectodelt kúpot, nehogy megfulladjon, de az se segített. Hajnal 4-ig álltunk a hidegben felöltözve, aztán az ágyba betakarózva feküdtünk, végül a kimerültségtől Soma elaludt. Csak ma reggelre derült ki, hála az új doktornéninknek, hogy Somának nem kruppja, hanem hörgőgörcse volt. Ez sem kevésbé veszélyes, azonnal kezelni kell, és nem sajnálta az egy órát ránk a doktornő, hogy többször elmagyarázza, hogyan különböztethetem meg egymástól a két rohamot. Mert más azonnali beavatkozást igényel mindkettő.

Ez a történetünk. Hullák vagyunk, Péter is itthon maradt ma, támogat engem, figyel a gyerekre és próbál ő is kicsit megnyugodni.

A doktornéni mellesleg azt is javasolta, hogy ha meggyógyul ne vigyük azonnal oviba, hagyjuk kicsit talpra állni az immunrendszerét. 2-3 hét pihenést javasolt, ha megtehetjük. Mondtam: megtehetjük, munkanélküli vagyok, ez persze egy óriási lelki dráma nálam, de mégis első a fiam.

Mondja meg valaki...

1. Bárányhimlő
2. Magas láz
3. Hányás
4. Hasfájás
5. Köhögés egy-kettő
6. Orrfolyás, köhögés
7. Megállás nélküli köhögés
8. Ma éjjel talán már krupp...

Mondja meg valaki, mit tegyek? :( :( :(

Bégetünk

Hímeztem kicsit, de csak amíg Soma álmára vigyáztam.

Péntek estére bárányhimlős lett, aztán már nem tudtuk, hogy mi a helyzet, mert szombat délután, ill. este 40 fokos láza is volt.

Amikor novemberben bekerültünk a kórházba és a felvételnél kérdezgették a belgyógyászok, hogy ivott eleget? stb. akkor Péterrel néztünk egymásra és mondtuk, amire emlékeztünk nagyjából. Rájöttünk mennyire fontos ez, ezért azóta nem bízzuk magunkat a memóriánkra:



És a továbbfejlesztett verzió:



Mi így kreatívkodtunk szombaton!

Egy kis találós kérdés

A fiam az apjához: Ehetek még egy temetős pogácsát?


Mire gondolhatott Soma? :)

Gyanakvás

Karácsony előtti időszakban történt:

Vásárolni mentem, a szemközti élelmiszer boltba. Kora délutáni órák voltak, viszonylag nyugodt időszak, vásárló alig lézengett a sorok között.

Válogatás közben felfigyeltem rá, hogy a biztonsági őrök eléggé nyilvánvalóan figyelnek, követnek egy srácot. A fiatal srác olyan 15 év körüli lehetett, magas volt, lehajtott fejjel bandukolt. A kosár tartalmából ki lehetett találni, hogy otthonra bevásárol, talán anyunak segített, a kis cetli volt az itiner.

Összeakadtam vele párszor, a mustra, a kíséret nem szűnt meg, ettől már bennem jelentkezett a gyomorszorító érzés.

A következő jelenettől pedig rossz délutánom is lett, szomorú lettem. A srác előttem fizetett a kasszánál. Két biztonsági őr fizetés után kivette a bevásárló cekkert a kezéből, flegmán kérdezgette: "mit nézegettél az édességes sorban, he?" A srác válaszolt valamit halkan, nem értettem. Kérdezgették tovább, hálaistennek nem találtak semmit nála, ami további kínos pillanatoknak adott volna alapot.

A fiú lehajtott fejjel kiment a boltból, a szemébe lógott a haja, ahogy ma divat a fiatal srácok körében.

Rosszul éreztem magam.
Nagyon erősen kívántam, hogy az én 14 éves fiam, akinek szintén szemébe lóg a haja, és még pluszként kapucnit is húz a fejére, soha, de soha ne kerüljön vádló tekintetek kereszttüzébe.
Talán új, kis égető sebbel "gazdagodott" ennek a srácnak is a lelke. Merthogy van nekik.

Befejeztem Nefertitit

Egy évig volt időnk közelről megismerni egymást.

Megígértem neki, hogy szerzek neki egy társat, Panamán.

Csak egy könyvajánló

Rövid időre kukkantok csak be blogomra, ajánlani. Tegnap érdekes könyvet leltem a könyvtárban, amit félig már ki is olvastam éjjel.

Gárdos Péter: Hajnali láz

Fülszöveg:

Meghalni most?
Amikor az élet elkezdődhet végre?
Amikor a szerelem beköszönhet?
Svédország, 1945.
Országszerte koncentrációs táborokból szabadult embereket ápolnak.
A huszonöt éves Miklóst újra halálra ítélik: az orvos hat hónapot ad neki.
De Miklós élni akar.
Levelet ír 117 magyar lánynak, akik annak idején földijei voltak, s most itt vannak valamelyik rehabilitációs táborban. Feleséget keres, akivel odahaza elkezdheti az életet.

Kedves Nóra, kedves Erzsébet, kedves Lili, kedves Zsuzsa, kedves Sára, kedves Szeréna, kedves Ágnes, kedves Giza, kedves Baba, kedves Katalin...

Reggeltől estig ír - levelet, verset, cikket -, fordít, a hazai híreket lesi és várja a gyógyulást. És hamarosan rátalál az igazira.

Mint aki megtáltosodott, úgy sodorja magával a tizenkilenc éves Lilit, hogy legyőzve szorongásait és kísértő álmait, nekiinduljon ő is új életük, az igazi élet felépítésének.

A regény szerelmük szárba szökkenését meséli el, miközben az erőfeszítések, az árulások, az igaz és hamis barátságok szövevényei az olvasót is végleg magukkal ragadják.

A regény feszes mondatokban és erős képekben megírt igaz történet.