Vásárolni mentem, a szemközti élelmiszer boltba. Kora délutáni órák voltak, viszonylag nyugodt időszak, vásárló alig lézengett a sorok között.
Válogatás közben felfigyeltem rá, hogy a biztonsági őrök eléggé nyilvánvalóan figyelnek, követnek egy srácot. A fiatal srác olyan 15 év körüli lehetett, magas volt, lehajtott fejjel bandukolt. A kosár tartalmából ki lehetett találni, hogy otthonra bevásárol, talán anyunak segített, a kis cetli volt az itiner.
Összeakadtam vele párszor, a mustra, a kíséret nem szűnt meg, ettől már bennem jelentkezett a gyomorszorító érzés.
A következő jelenettől pedig rossz délutánom is lett, szomorú lettem. A srác előttem fizetett a kasszánál. Két biztonsági őr fizetés után kivette a bevásárló cekkert a kezéből, flegmán kérdezgette: "mit nézegettél az édességes sorban, he?" A srác válaszolt valamit halkan, nem értettem. Kérdezgették tovább, hálaistennek nem találtak semmit nála, ami további kínos pillanatoknak adott volna alapot.
A fiú lehajtott fejjel kiment a boltból, a szemébe lógott a haja, ahogy ma divat a fiatal srácok körében.
Rosszul éreztem magam.
Nagyon erősen kívántam, hogy az én 14 éves fiam, akinek szintén szemébe lóg a haja, és még pluszként kapucnit is húz a fejére, soha, de soha ne kerüljön vádló tekintetek kereszttüzébe.
Talán új, kis égető sebbel "gazdagodott" ennek a srácnak is a lelke. Merthogy van nekik.
Szomorú.
VálaszTörlés