Díjat kaptam, avagy 7 dolog rólam.

Jandó gondolt rám és nekem adományozott egy díjat. Nagyon köszönöm neki, főleg a kíváncsiságát, merthogy a díj elnyeréséért cserébe 7 dolgot kell mondanom magamról. Amikor elolvastam a bejegyzésében, hogy miről van itt nagyban szó, hát azt gondoltam, hogy biztosan nem fogok olyasmiket leírni, hogy 39-es lábam van. Aztán 2 napot ültem a hét fő bűnömön :) Nem tudom eszembe jut e most iziben 7 érdekes dolog rólam, olyan érdekes, ami másnak is érdekes, de megpróbálkozom vele:

1. Reggel kinyitom a szemem, magamhoz térek, és miután megállapítom, hogy a mellettem vagy velem egy szobában alvók ébren vannak e már, a második gondolatom, hogy "megyek kávét készíteni"! Imádom a kávét! De változott a kávé fogyasztási szokásom, fiatal lány koromban inkább a nescafé ill. 3 in 1-ért rajongtam. Most felnőttként :) az őrölt kávé kis tejjel is álmaim ne továbbja lehet. Egy nap háromnál többet próbálok nem inni, de Soma születése előtt, amikor aktívan dolgoztam a Zalakerámiánál, volt hogy a napi ötöt se éreztem elégnek.

2. Nagyon szeretem a hosszú ujjú pólókat, felsőket, de igazán csak akkor, ha rálóg a kézfejemre az ujja, vagyis tényleg hosszú! Ez valami mánia lehet.

3. Nyáron hosszú hajat hordok, télen rövidebbre vágatom. Határozottan követem ezt a tendenciát az öltözködésben is. Hőségben nadrágot, fagyban szoknyát.

4. Ha már nagyon elegem van, arról álmodozom, hogy jövőre elutazok Péterrel Toscana-ba! Szeretnék. Nagyon.

5. Megkeseríti az életem az állandó hátfájásom. Sportolnom kellene, vagy legalábbis rendszeresen mozogni, de ha van egy kis időm, inkább varrogatok, hímezgetek.

6. Milyen más minden karácsony mióta döntésképes felnőtt lettem! Sokat készülök az ünnepekre, tervezgetem, díszítek, sütök, bevásárolok, csomagolok, de a végére vagy kipukkad a lufi, vagy rossz az időzítés. Soma óta mindig azt gondolom ezekben a napokban, hogy van remény, hogy igazán szép legyen. A negatív csúcs azt hiszem az volt, amikor kb. 4 éve Péterrel úgy töltöttük itthon a szent estét, hogy a konyhában keresztrejtvényt fejtettünk és legbelül teljesen szétestünk a gyerekeink hiánya miatt :(

7. Nagyon szeretem a családom. Messze élünk egymástól, legalábbis relatív messze, de amikor csak tehetem rájuk csörgök, beszélünk néha pár percet (szerintem sokszor unnak már :) ja igen, apa néha elszólja magát, hogy kacsap*csa vagyok :) ) és van amikor hosszú pletyi folyik. :) Remélem a jövő év mindenki számára pozitívan fog kezdődni.

Íme itt a díj:



Én az összes olvasómnak szeretném továbbadni a díjat és leellenőrzöm ám, hogy megírjátok e a 7 jellempontot magatokról!!! :)

Ra-ra-ravioli

Nagy pelyhekben esik a hó. Aztán máskor meg már nem is hóesés, hanem hóvihar.
Ma ki se dugtuk az orrunkat Somával a friss levegőre a torokgyulladása miatt és szó, mi szó, ma én is jobban köhögök. Így leginkább főzőcskézéssel telt a nap.
Ma kipróbáltam egy új receptet is, aminek a neve: Ravioli.

Elég jól fogy, bár jól esik hozzá a tej :)
Legközelebb több lekvárt teszek a közepébe.

Könyvtári összefoglaló 2009.

Idén beiratkoztunk Somával a könyvtárba. Mivel neki ingyenes, nagyon jó üzletet kötöttem. Emlékszem az első alkalommal, amikor magamnak is választottam könyvet, rögtön kettőt vagy hármat, rám szólt a morcos, de nagyon dekoratív könyvtáros néni, hogy "a gyerek van beíratva, akkor csak egyetlen könyvet vihet anyuka"! El is szégyelltem magam, mert én olyan vagyok, de gondoltam sebaj, ha egy könyvet olvasgatok nagy élvezettel, már az is főnyeremény!

Többször megfogalmazódott a gondolat, hogy az év végéhez közeledve mérleget vonok életem fontosabb területein. A rendes naplómba is szeretném majd összefoglalni az év nagyobb történéseit, érzéseit. És miért ne állhatna itt az idén olvasott könyveim listája(?), hiszen olvasni JÓ és örülhetünk, ha jut rá idő!
Na hát akkor a listám:

1. Ken Follett: A katedrális (Hát ehhez nem kell magyarázat, megrázó, élvezetes, felkavaró, sokkoló és gyönyörű!) Bár nem tetszés szerinti a sorrend, hanem időbeli (ezt olvastam először), akár number one is lehetne.

2. Lévai Katalin: Varázskert (Félig olvasott, én sajna untam.)

3. Szabó Magda: Katalin utca (Erről külön bejegyzést fogalmaztam.)

4. Szabó Magda: Az ajtó (Mélyenszántó, tartalmas, szomorú, Szabó Magdás)

5. Aiken Joan: Lady Catherine nyakéke (Először nem is emlékeztem melyik volt ez a regény, ahogy idepötyögtem, de most már emlékszem, a Büszkeség és balítélet Lady Catherine de Burgjéről szóló regény. Régi idők, ármánykodás, fura befejezés, nem volt rossz. De utol se éri a Büszkeség és balítéletet!)

6. Julia Barrett: Önteltség és önámítás (A Büszkeség és balítélet folytatása. Kissé kapkodó, nem annyira részletes ill. árnyalt, mint a fent említett első rész. Kevésbé is tetszett. Mr. Darcy alig szerepelt benne :( )

7. Sandra Gulland: Napóleon felesége (Ezt a regényt nagyon szerettem. És azt hiszem ez fertőzött meg és lettem azóta is hű olvasója a történelmi regényeknek)

8. Elizabeth Adler: Párizsi randevú (Pfúj! Félúton abbahagytam. Csöpögős, most elhagyjam, ne hagyjam, szeressem a másikat stb. Tiszta Júlia, Romana és társai.)

9. Robin Maxwell: Boleyn Anna titkos naplója (Lebilincselő! )

10. Robin Maxwell: A fattyú (Úgy szint lebilicselő!)

11. Gavalda Anna: Szerettem őt (Elolvastam. Közepesen tetszett, de vannak benne nagyon szép részek, gondolatok, amit sajnálok, hogy nem jegyeztem ki anno.)

12. Sandra Gulland: Adieu Napóleon! (Imádtam! Múlt héten a nagyfiamat visszautaztatva Gyöngyösre, elmeséltem neki az egész regényt! Persze a szaftos részeket kihagyva, inkább a történelmi jelleget kiemelve. 20 percig tartott az összefoglaló és érdeklődve hallgatta, ami nagy sikernek számít szerintem egy kamasznál :) )

A könyvtári jegyzékeken ez található 100 Thomas, Tesz-vesz, Babar, Kipp-kopp, Sicc, Hupikék Törpikék mellett :)

Hát ha tetszési indexet kérnétek, író és cím nélkül a történelmi regényeket emelném ki! Azt hiszem Maxwell és Gulland könyveket még fogok olvasni.

Kopogtatott a postás

és meghozta a karácsonyi húzogatós ajándékomat, amit Kovácsné Lente Júliától kaptam!
Nagyon köszönöm Neki, nagyon kedves meglepetéseket csempészett a csomagba és a fatábla igazi kézműves kincs! A technikát nem ismerem, de látszik rajta, hogy sok gonddal készítették, minden apró részletre odafigyelve! Köszönöm még egyszer!

Karácsonyi húzogatós ajándékom

Igen, elkészült. Már csak gyorsan postára kell adni. Ma délelőtt három postahivatalban próbálkoztunk sajnos hiába. Métereken át tekergő sorok, számhúzás, köhögés, morgás és mivel Soma éjjel újra beteget jelentett és lázas volt, gondoltam, nem várom ki a sorunkat. Így másfél órás autózás után (a három posta bejárása ennyi időt vett igénybe) dolgunk végezetlenül értünk haza.

Igen! Ma pocsék volt a kedvem! Mindennek tetejébe, ma este 19:25-re volt időpontunk a házi orvoshoz, mert a mi doktornénink csütörtökön este 6 és 8 között rendel. Nem is értem! Persze kihívhattam volna házhoz is, ha felveszi a telefont. Végül is kibírtuk, délután végig hőemelkedése volt csak, de vírusos torokgyulladása van a kétévesnek. (Nagyon fogok imádkozni, hogy ne legyünk újra krupposak! Gyakorlatilag 3 napig volt köhögés-mentes Soma :( )

Megpróbálom derűsen felfogni a dolgokat. Mindig arra gondolok ilyenkor, hogy inkább hálát adhatok az égnek, hogy amúgy a gyerekem egészséges és nincs komoly probléma. Milyen szörnyű lehet azoknak a gyerekeknek, akiknek pl.: kórházban kell karácsonyozniuk.

Megmutatom a karácsonyi húzogatósra készített ajándékomat.
A hölgy, akinek készült nem rendelkezik bloggal, valószínűleg sose jár erre :( így nem hiszem, hogy poén-gyilkos lennék.

Szóval varrtam egy CD-tartó borítót, persze karácsonyit. Két CD-vel, amire átmásoltunk néhány szép karácsonyi dalt. A másik ajándék egy repesztéssel készített teadoboz, amit karácsonyi színűre festettem és finom szilva-teafiltereket tettem bele, meg vérnarancsot. Úgy örülnék, ha örülne a tulajdonosa majd.

Narancs mellény

Az elmúlt hetek gyötrelmes "nem haladok"-ja után, tegnap este egy képzeletbeli asztalra csaptam és "ma befejezem Soma mellényének a HÁTÁT, mert mire készen lesz már ki is nőtte" erélyes egysorosom után, éjjel befejeződött a mű fele.

Remélem Katica büszke lesz rám, mert az ő segédletével tudtam egyáltalán felszedni a szemeket. :)

A sima és fordított szemek ill. sorok váltakozása őrült izgalmat jelentett esténként, de sajnos a tudásomból egyelőre többre nem telik. Habááár tudok szaporítani és szemeket befejezni, vagy mi. A gomblyukazás már bonyolult művelet nekem, úgyhogy a mellényen a gombokat (a vállánál) majd a szemek között valahogy átpasszírozom :) (Gondolom a kötősök most kaptak a szívükhöz :) )

A héten biztosan nem kezdem el az elejét, szóval még így is sanszos, hogy ha tavaszra készen leszek a narancs mellénnyel, akkor Soma hány számmal lesz már nagyobb, mint a szeretve kötött, ám kicsi huncut mellényke.

És hogy a fiamnak miért narancssárga mellényt kötök, na azt senki sem tudja :)

Egyszer én a kirakatban.

Ma este kicsit elcsendesedtünk, feküdtünk hárman a "nagyágyban" és verselgettünk. Péterrel előkerestük egyik kedvenc versünket József Attilától (azt majd egy külön alkalommal hozom ide :) ), aztán újabb versike következett, amit Péter hozott a családba. Közkincsé teszem, mert nagyon kedves, a kisgyermekkor versikéje. Engem mindig meg is hat, főleg, ahogy Péter szavalja. Szeretjük, nagyon.

Zelk Zoltán: Egyszer én a kirakatban.

Egyszer én a kirakatban
olyan almát láttam:
mikor néztem, rám nevetett
pirosan és bátran.

Van nekem is egy kis almám,
szomorú, nem bátor,
mint a kicsi kutya, hogyha
elviszik anyjától.

Lehet, hogy csak gyerekalma,
s vágyik még a fára:
ringatgassa, altatgassa
édesanyja ága.

Szél fürössze, nap törölje,
s hogy ne fázzon éjjel:
szálljon hozzá egy jó csillag,
s takarja be fénnyel.

Alma, alma, bárcsak mostan
olyan csuda esne:
az én almám nem is alma,
piros labda lenne!

Fölhajítnám a plafonra,
a falakra szállna -
bárcsak olyan alma volna,
hogy labdává válna!

De ha aztán megint alma
lenne, azt szeretném:
előbb játszadoznék véle,
azután megenném!

Medveparkban voltunk.

Soma ma délelőtt azt hajtogatta, hogy kirándulni szeretne menni. Nem is értem, honnan vette ezt a szót, hogy Ő kirándulni akar menni és sorolta a családtagokat. A nagy családot (2 felnőtt, 4 gyerek). Na addig, addig, hogy kitaláltam, menjünk ki autóval a veresegyházi maciparkba, igaz csak hármasban (én és a két fiam) - (a család másik felének is volt programja).

Soma végigaludta a félórás autózást, de aztán kint a hidegben sétáltunk egyet. Nagyokat röhögtünk (tudom, hogy szebb szó a nevettünk, de ez tényleg röhögés volt), sétálgattunk, aztán megint röhögtünk.
Egy macit sikerült megkínálni a mézzel. Jana végezte a műveletet, de nem ízlett a macinak, a nagy hidegben elment a kedve a nyalánkságtól. Aztán meglátogattuk a rénszarvast is. Nem is gondoltam, hogy apróbb termetű, mint a szarvas! Soma figyelmét persze a bejáratnál kiállított vonat is lekötötte, meg a gondnok traktorja. Na azon tényleg csak röhögtünk, ahogy Soma kővé meredve állt és bámulta szemrebbenés nélkül a traktort. 10 másodperc után gyanús volt, hogy megdermedt a hidegben. Olyan piros pozsgás volt a pofija. :)



Amikor elkezdett folyni a könnyünk is, már szaporáztuk a lépteinket vissza az autóba :)
Még hogy hegyi ember nem fázik?! Én a Bükk lábától származom, de sose bírtam a telet, de csak a hideg miatt! :)



És Soma most látott először sapkában :) mosolygott nagyokat rajtam :)

Tegnap túrós táskával vigasztalódtunk

Nem tudunk kikecmeregni a betegségből. A hétvégén már alig folyt Soma orrából valami, amikor vasárnap komolyabban felütötte a fejét a krupp. Ma érzem a legerősebbnek. Érdekes, hogy nem éjjel jelentkezik, hanem inkább reggel ébredés után és a déli alvásnál. Bár délelőtt majdnem rohama volt, mert szerette volna, ha ölben cipelem le a sétához. Amire én nemet mondtam. Persze lehet hogy nem voltam átgondolt és inkább most hagynom kellett volna a nevelést és igent mondani, mert így már nem farolhattam vissza a megmondtamból. És ami ma már tapasztalat, hogy a hiszti és sírás hozza leginkább elő a kruppos rohamot nála, az be is következett. Lehúztam valahogy a földszintre a fiamat és jó nagyokat lélegeztünk a ház előtt a hideg levegőbe. :(

Tegnap túrós táskát sütöttem. Épp akkor sült meg, amikor Soma felébredt délután. Először azt mondta, hogy nem kér sütit, mert nem finom, aztán meglátta, hogy eszegetem a forrón illatozó kelt tésztát (nagy rajongója vagyok) és kért. Aztán azt mondta a kétévesem: "dehogyis nem finom, ez finom!" mindezt énekelve, mert énekelve beszél mostanság. Kottát lehetne írni róla :)



Tegnap előtt meg a két kezem által télire eltett csöves kukorica raktárkészletünket dézsmáltuk meg. Nálunk reggeltől estig az lehetne itthon, Soma és Péter imádják.
Tanúbizonyságul:



Na szóval a főzőcske és sütögetés nem esik nehezemre, de mostanában a kézimunka már nem esik jól. Ettől szomorú is vagyok, mert a karácsonyi húzogatós ajándékom nem halad, úgy ahogy szeretném.

A Soma mellénykéjéhez kb. 5 sort kellene kötnöm, hogy készen legyen az eleje vagy háta, de azt is hetek óta húzom. :( Sok a restanciám.

Ez volt a nyavalygó hírmondó.

Lopakodik a karácsony :)

Végre Péntek! Végre hármasban! Már nagyon vártam a hétvégét. Itthon legyen a párom és sokat beszélgethessünk / beszélgethessek, ahogy Péter mondaná: "csip-csirip", vagyis állandóan beszélek, mi több csak én beszélek :)
Az igazat megvallva, a héten nagyon rajtam volt a GYES-betegség. De tegnap és ma már újra visszatért a játszós-kedvem és jókat nevetgéltünk Somával. Apropó, a héten Soma dáthás volt, elég erőteljesen folyt a nózija. Szerencsére ez a kedvén nem látszott meg :) Tegnap és ma motoroztunk is a ház körül.

Szóval a fentiek miatt a hét elég eseménytelenül telt. Itthont csinosítgattam kicsit, csempésztem egy kis karácsonyi hangulatot a folyosónkra. Péter pedig rózsával lepett meg! Ilyenkor kezdünk ugye gyanakodni... de én most nem tettem, tudom, hogy miért kaptam, ha nagyon nem is beszélünk róla.
Soma nagyon örült a virágnak, fülig ért a szája, hogy anya virágot kapott. Egész este szagolgatta, nézegette:



Ma ki sem mozdultam a konyhából. Holnap vendégeink is lesznek és a kikölcsönzött szőnyegtisztító gép is érkezik.
Elkészítettem ma a méteres kalácsot. Most először. Sűrűn fogadkoztam közben, hogy utoljára. Borzasztó macerásnak tűnt. Hangosan szitkozódtam, hogy lehet akármilyen finom, többé soha!
Aztán mikor megdermedt és levágtam egy szeletet a végéből és Somával két pofira benyomtuk, már határozatlan voltam a tárgyban. Mert finom lett és mint ahogy a neve is súgja, kiadós.
Ha érdekel valakit, holnap lefotózom és leírom a receptjét.

Jaj, mi történt a blogommal?

Nem tudjátok mi a csuda történt? Eltűntek a rendszeres olvasóim és én sem vagyok egyetlen blognak sem rendszeres olvasója!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tapasztalt ilyet valaki?
És most mi a túrót tegyek???
Kétségbeestem!

Karácsonyvárók V.

Tavaly karácsonyra kaptam a Lajos Mari és Hemző Károly által szerkesztett 66 karácsonyi édesség receptkönyvet. Tele hangulatos karácsonyi fotóval, süteményleírással részletről részletre.

Egy délután elővettem és kiválasztottam párat, amit még karácsony előtt meg szeretnék sütni és a legjobbakat újra elkészítem az ünnepekre.

Tegnap a Puha mézes pogácsára esett a választásom, főleg azért mert egyszerű, olcsó és kiadós sütemény.



Hozzávalók kb. 80 darabhoz (nekem nem lett annyi, de lehet hogy azért, mert a nagyfiam és Péter ettek a nyers tésztából menet közben):

125 g méz,
125 g margarin,
3 tojás,
1 citrom,
250 g porcukor,
250 g finomliszt,
250 g rozsliszt,
1 kk. szódabikarbóna,
2 ek. mézeskalácsfűszer

A kenéshez és díszítéshez:
1 kk. tejszín,
1 tojás,
50-60 g dió és mogyoró vegyesen (nálunk csak mogyoró volt használatban)

1. Felforrósítjuk a mézet a margarinnal majd hagyjuk kihűlni. Simára keverjük a tojásokat 2 ek. citromlével és a porcukorral, hozzáadjuk a mézes keveréket.

2. Összekeverjük a búza- és a rozslisztet a szódabikarbónával, a mézeskalácsfűszerrel és a citrom reszelt héjával, több részletben a mézes-tojásos keverékhez adjuk, alaposan összekeverjük. Elsimítjuk a tetejét, folpackkal letakarjuk és a hűtőszekrényben legalább 3 órát, még jobb, ha egy egész éjszakán át pihentetjük-hűtjük.

3. A tésztát lisztezett munkalapon lazán átgyúrjuk, 8 részre osztjuk, és 8 db 4 cm átmérújű rudat sodrunk belőle. Mindegyiket 10 egyenlő részre vágjuk és lisztes kézzel gombócokat formálunk belőlük. Kissé ellapítjuk, fakanállal nem túl mély lyukat nyomunk a tetejükre. Egymástól 4-5 cm távolságra sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket (sülés közben megnőnek), tetejüket megkenjük a tejszínnel elhabart tojással és a mélyedésekbe 1-1 szem mogyorót nyomunk.

4. 200 fokra előmelegített sütőben 10-12 percig sütjük, még melegen leválasztjuk őket a sütőpapírról és rácsra rakosgatva hagyjuk kihűlni.

Fémdobozban 3-4 hétig is elállnak.

Egyéb: A fiam nem kért az utolsó darabokra mogyorót és kvázi puszedlit sütöttünk belőle. Mindenkinek ízlett, ezt biztosan megsütöm karácsonyra is.

Karácsonyvárók IV.

Olmós fáradtság ül rajtam, de azért leültem kicsit írni. Tegnap este már megszületett a gondolat, hogy az új évet új design-nal szeretném köszönteni, de félő, hogy ügyetlen leszek holmi háttér változtatáshoz stb. Remélem megküzdök majd valahogy vele.

Amit mutatni szerettem volna, az a frissen vásárolt - igen, vásárolt és nem készített :( - adventi koszorúnk. Erre majd visszatérek.

Na szóval lóhalálában szaladok Somával a Pozsonyi utcában egy bizonyos varázserővel bíró gyurmáért, magassarkúban, babakocsit tolva. Feldereng, hogy ebben az utcában angol nyelvű könyvesbolt is van, az is jól jöhet ajándék vásárlás címen, így futok tovább. Soma elégedetlenkedik, mert elhagyunk egy vonatos játszóteret. Sebtiben megígérem, hogy visszafelé megállunk ott játszani. Na és el is érkeztünk a mai témához. Soma, legkisebb fiúnk rajong a vonatokért. Már 6 hónaposan megjelent róla egy fotó az Indóház magazinban (vonatos felnőtt magazin, nem gyerek, nem ám), ahogy az apukájával olvassák az újságot. Azóta annyira megfertőződött, hogy a vonatokért ébred reggel. Ha kimegyünk valamelyik állomásra - mert nálunk ez a kedvenc kirándulóhely - 2 évesen simán felismeri, melyik a Szili, a Szergej, a Nohab, a Taurusz, a Búvár és sorolhatnám. Nekem darab-darab, de Ő ismeri, felismeri. Vasárnap kijöttek apával elém a Nyugatiba és oda kellett menni a Szili mozdonyhoz megpaskolni. Szóval hihetetlen gyerek, igazi kissrác. Már gyűjti apa neki az igazi vasútmodell asztalhoz az alkatrészeket (a páromnak is volt gyerekkorában és sok mindent megőrzött a nagypapa). A múlt héten egy Váci úti modellboltból 1 óra nézelődés után is csak rimánkodás árán tudtam elcibálni életem értelmét az autóig.
Ma délben amikor már majdnem elaludt, kipattant a szeme és azt mondta, "szeretnék apával jozdonyt nézni! hol van apa? várom apát!" és elaludt. Egy ceruzaelemmel, ami egész délelőtt egy vonat rakományaként szolgált.

Na ennyit a bevezetőről. A lényeg.
Rohanunk a Pozsonyin. Egy virágbolt előtt érdekesebbnél érdekesebb adventi koszorúk. Közelebb megyünk és mit találok? Egy koszorút vonatos, mozdonyos gyertyákkal. Az ára nem volt kiírva, de úgy éreztem, hogy kerül, amibe kerül, ez az adventi koszorú nem véletlenül került az utunkba. Megkérdeztük az árát, nem volt drágább, mint bármelyik másik, szóval kezemben a koszorúval, tolva a babakocsit (egy kézzel) magassarkúban tovalavíroztam.

És itt a fotó róla:






Meggyújtottam egy gyertyát a fotózás kedvéért és nagyon jó érzés volt két másodpercet szusszanni és belebámulni a lángjába. Na persze mostantól indul az, hogy "ne nyúlj hozzá légyszíves, mert tönkremegy" stb. Na de van adventi koszorúnk és milyen klassz!!! :)

Karácsonyvárók III.

Soma már csak karácsonyi dalokat szeretne énekelni az autóban, nagyon tetszenek neki. Kedvence a kiskarácsony, nagykarácsony és már egészen ügyesen énekli velem :)
Az idei lesz az első olyan ünnepünk, ahol a legkisebb gyermekünk is örülni fog a Karácsonynak. Mindenhol megállít, ha karácsonyfát lát az utcán, vagy az üzletekben. Nézegeti a díszkivilágításokat.

Sajnos az egyik nagy áruházban akciós termékként lehetett vásárolni világító ablakdíszeket és vettem is egy hóembert. Azért sajnos, mert nem rajongtam érte soha, sőt berzenkedtem, hogy nekünk ilyen sose lesz.
Amikor haza hoztam, én a szószegő és társamnak mutattam a vásárlásom eredményét, mosolyogva annyit mondott, hogy már várta, mikor jön el ez a pillanat! Jót nevettünk rajta.

És itt vannak a legújabb kedvenckéim:





A Praktika decemberi számából másoltam a mintákat zöld vászonra. Arany szaténszalag az akasztója és a hátoldala karácsonyi mintás vászonból van. Közte vatelin. Az összevarrása nem sikerült túl jól, és szívem szerint igazi fenyőágakat tennék a nappalink ajtajára és arra akasztanám őket. Ami késik, nem múlik.

Karácsonyvárók II.

Zöld színű karácsony cérna lányka a fehér napszöveten. Tegnap készültem el vele.
Ezt is jó volt hímezni, bár már a bal kezem pihenőnél csak pattanva tudtam kinyitni. Pedig most nincs dudor a csuklóm belső felén. Na mindegy. Azért nem hagytam abba... és a társam nem volt elragadtatva ettől, mármint hogy tovább hímeztem a nyavalygásom ellenére.

András keresztelője

Tegnap keresztanya lettem.

Nyíregyházán, egy kis református templomban tartották meg testvéremék a kicsi keresztelőjét. Hajnalban keltett a vekker, a sötét hajnalban rohantam a Holló IC-hez, hogy időben odaérjek a keresztelőre. 3 órás út volt, kényelmesen hátradőlve olvastam. Furcsa volt a Soma nélkül töltött idő, de bevallom jólesett. El is olvastam az Erzsébet királynő törvénytelen fiáról, Artúrról szóló regényt. Na de vissza a keresztelőhöz.

A képen látható, saját készítésű ajándékkal leptem meg többek között a szülőket. Nem életem főműve, az biztos. Eléggé nyögve fejeztem be és abszolút nem olyan díszes, mint az eredeti minta, de most csak erre futotta az erőmből és időmből.
Egy gépjármű nyeremény takarékkönyv és egy kézzel kötött kardigán (amit nem én kötöttem) voltak az ajándékok még.
Valamint egy képeslap, amihez kerestem egy keresztelői versikét. Íme:

Mikor bekopogtál e zsivajgó világba,
S a lelkek tavából leúsztál közénk,
A nyári Nap éppen vidáman tombolt,
Izzasztó arcát fordítva felénk.

S ma eljött a nap, a keresztség napja,
Mikor a lélek új vágányra vált,
Rengeteg régi szent sereglett körénk,
Midőn egy új pap mormolt egy imát.

S én lettem az ki keresztanyádként,
Egy gyertya képében fényt adtam Neked,
S ebben a tülekvő, kifordult világban,
Lelki és szellemi segítőd leszek.

A verset egy bizonyos Faun írta, de bevallom, belekontárkodtam és a "nyári, vágányra" szavakat átírtam.

Ha kapok fotókat a keresztelőről, esetleg megmutatom azt is :)

Karácsonyvárók 1.

Annyira, de annyira jól éreztem magam a - címével ellentétesen - kis karácsonyváró képecske hímzésekor, hogy csuda! Más volt, mint az eddigi keresztesek és kedvemre való volt a kitérő. Valószínűleg jó sokáig leszek a kitérő pályán, mert eldöntöttem, hogy jó párat készítek ezekből a legkedvesebb barátaimnak. Főleg azoknak, akiknél gyerkőc van :)

És köszönöm Martimeznek hogy másolhattam, mert az ötlet az övé, szeretném is forrásként megjelölni. Ha esetleg valaki ilyesmi sablonra bukkan, kérem jelezze nekem :)

Holnap megpróbálok egy kisebb méretű, natúr fa képkeretet szerezni hozzá.

Télapó itt van, vagyis lesz :)

Kreatív boltban tettünk látogatást a nagy és kisfiammal kora délelőtt.
Már régóta nézegettem ezeket a helyes mikulás és karácsony ihlette nyomdákat, amelyekhez rengeteg színű tintapárnát is lehetett vásárolni. Néhány névjegykártya karton, cikk-cakk olló és már készülhetnek is a karácsonyi üdvözlőlapok.

Néhány mintát láthattok a gyerekeink keze által elkészítve :)

Gyöngyösi séta avagy Janára várakoztunk

merthogy péntek délután még iskolai kötélhúzó verseny is volt, ezért kissé módosítani kellett a szokásos programunkon.

Mint mindig, most is délre időzítettem az indulást, hogy Soma aludni tudjon az úton. Így viszont a Gyöngyösre érkezés és Jana programjának végéig volt kb. 2-3 óra.

Már túl voltunk az autó vezetésen (avagy az autóban játszunk-on), a cukrászda látogatáson, amikor felötlött bennem, hogy még akkor sem jártam a Mátra Múzeumban, amikor Gyöngyösön laktam, nemhogy mostanság, amikor teljesen felújították, hozzáépítettek a Múzeumhoz.

Elsétáltunk a bejáratig, a Pálmaházba vettünk belépőjegyet és egy kerti séta után - ami szintén nagy élmény volt, a különleges növények, fák, halastó, kis hidak stb. látványa miatt - egy órán át nézegettük a kitömött állatokat, különböző életképeket, tablókat stb. Szépen kivitelezett, jó elgondolású kiállítás, ámbár az eligazító táblákat hiányoltam.

Szóval ajánlom, klassz kis program lehet családosoknak és nem családosoknak is.
(Mint megtudtam minden hónap második vasárnapján két felnőtt és két gyerek részére ingyenes a megtekintés)
Sajnos a weblapjuk nem nyerte el tetszésemet, de itt megtalálhatjátok http://matramuzeum.hu és mi biztosan visszamegyünk még pár alkalommal :)

Anyag szerzemény

Látjátok ezt?



Igen! Jól látjátok!
165 Ft-ért kaparintottam meg ezt a közel egy méter széles fél méter hosszú roppant szöszölődő, de annál puhább anyagot, aminek a hivatalos kiléte nálam homályban maradt.

Nagy lelkesen el is határoztam, hogy Somának készítek kesztyűt egy részéből.
Gyors kontúr, vágás, gombostűzés, na persze Soma közreműködésével, majd kézzel összevarrtam. Na de minek???
Miért van az, hogy hiába hagyok rá a varrásnál mégis kicsi, rövid stb. nálam minden olyan darab, amit viselésre szánnék???

És tudom, hogy már a következő nekiveselkedés ezzel a negatív hangulattal fog indulni.

És akkor becsap a villám.

Nem tudom mi befolyásolja. Talán a holdfogyatkozás, vagy a csapadékos éghajlat, vagy hogy melyik lábbal lépett le az ágyról. Talán mindegy is, hogy mitől, a lényeg a jelenség: vannak napok, amikor Soma egyszerűen kezelhetetlenné válik.

Ma délelőtt fél 10 és fél 12 között azt gondoltam megbolondulok hamarosan.
Csodásan indult a napunk, bár nem értem, hogy mostanság miért úgy ébreszt a fiam, hogy "gyere menjünk a városba anya" ami annyit jelent, hogy menjünk át a nappaliba TV-t nézni. Ha valaki érti a szavak rejtett értelmét, értesítsen.
Szóval a reggeli kávé, kakaó után, gyors karfiol leves készítés, hajmosás nekem, mosakodás, öltözködés, Soma öltöztetése, vasalás, reggeli. Már a reggelinél felütötte a fejét a zöldszemű ördög. Minden falatért külön megküzdöttem. Aztán közölte, hogy egészségedre anya, vagyis elég volt.

Bár kikapcsoltam réges-rég a TV-t, egyszer csak valahogyan bekapcsolta, és röhög, gonoszul, esküszöm nektek. Hogy tudja egy 2 éves felfedezni, hogy vannak rejtett kapcsolói a készüléknek???

Én: "Gyere, légyszíves vedd fel a kabátodat, cipődet, és induljunk a Mazsola-játszóba."
Ő: "Nem!"
Én: " De légyszíves öltözz fel!"
Ő: " Neeem!"
Én: " Ha nem veszed fel a kabátodat, nem tudunk elindulni, mert megfázol és hiába vár Mazsola és Manócska!" (közben kötött fogású birkózásban már ráerőltettem a cipőjét)
Ő: " Neeeeem akaróóóm!"
Majd 15 perc fetrengés a bejárati ajtó előtt, én győzködöm, csendesen, nyugodtan, majd kissé nyomatékot adva a választási lehetőségének. Ha nem öltözik, nem megyünk.
Ő pedig nem öltözik.

Dúlva-fúlva levetkőzöm, Őt is levetkőztetem. Még nem esik le a 20 forintos.
Beviharzok a dolgozószobába, utánam rohan "játssz velem anya!" felkiáltással.
Akkor már szinte habzik a szám: " most hagyj békén, nem foglalkozom veled"
Ez üti szíven igazán! Sír, lefekszik a padlóra, közben teszem a dolgom, 10 perc... még mindig sír.
Leülök a székre elé, nézem. Feláll, odajön, még mindig sír: "vigasztalj meg anya"
Ráteszem a kezem a hátára. Lehajtja a fejét az ölembe, hüppög. Nem szólok semmit, érzem még nem vagyunk a végén.

És így is lett!
Fél óra múlva az egész tortúra megismétlődött, csak most abban az olvasatban, hogy
" anya vegyünk fel kabátot és menjünk a mazsola játszóba " mire én: " de már véget ért, nem tudunk menni " és az egész kezdődik elölről.

Na ma ilyen napom volt.

És az egy órás alvásidőben hímeztem kb. 50 öltést. Ennyire volt idő :)

Borostyán nevű új keresztelőruha modellünk

Lány ikerpárnak készült a jövő heti keresztelőjükre, természetesen két darab :)

Már fent van honlapunkon, itt.



És itt más tollával ékeskedem :(

Könyvajánló: Robin Maxwell regények

E könyv miatt hanyagoltam el kissé a blogomot, mert amikor csak tehettem olvastam.
Fantasztikus és zseniális, lenyűgöző korrajz, megdöbbentő emberi gyarlóságok, hatalomvágy, szomorú életutak, sorsok, mégis ajánlom!

Tegnap Soma déli alvása közben megnéztem a film változatot is, amelyet A másik Boleyn lány néven találhattok meg a BBC Prime produkciójaként.
Kissé eltér a regénytől néhány részletben, sőt egyszer-egyszer jobban is sarkítja a cselekményeket, ill. kidomborítja, mindenesetre ez is tetszett.

Már a második részét olvasom, amelynek a címe: A fattyú.

Boleyn Anna titkos naplójának hivatalos tartalma:
"Nem sokkal azután, hogy Erzsébet trónra lép, megjelenik nála egy titokzatos öregasszony, aki Boleyn Anna bizalmasa volt a tragikus sorsú királynő utolsó napjaiban. Egy bőrbe kötött könyvecskét ad át Erzsébetnek: Boleyn Anna titkos naplóját. Erzsébet királynő a napló lapjain ismerkedik meg édesanyjával, akitől kisded korában elszakították.
Az amerikai írónő nagyszerű korrajzot nyújt Anglia legizgalmasabb korszakairól: VIII. Henrik és lánya, I. Erzsébet uralkodásáról. A magával ragadó történelmi regény témája örök: a szerelem és hatalom."

Katicának :)

Kicsit elmaradoztam mostanában a blogomtól, de most pótolok!

Katica! Még októberben készült ez a passzé rész, amit a Te instrukcióid alapján sikerült megvalósítani :) egészen jó kis oktató videók vannak a youtube-on :) valóban.

Persze azóta már egyszer lebontottam a Soma mellénykéjét, mert az ajánlott szemszám a méretéhez képest is borzasztó nagy lett, próbakötést meg nem végeztem előtte...

Szóval bontottam és most már lassan elkészül az eleje, majd azt is mutatom.

És aznap sajtos perecet is dagasztottam, amint látszik :)