Végre Péntek! Végre hármasban! Már nagyon vártam a hétvégét. Itthon legyen a párom és sokat beszélgethessünk / beszélgethessek, ahogy Péter mondaná: "csip-csirip", vagyis állandóan beszélek, mi több csak én beszélek :)
Az igazat megvallva, a héten nagyon rajtam volt a GYES-betegség. De tegnap és ma már újra visszatért a játszós-kedvem és jókat nevetgéltünk Somával. Apropó, a héten Soma dáthás volt, elég erőteljesen folyt a nózija. Szerencsére ez a kedvén nem látszott meg :) Tegnap és ma motoroztunk is a ház körül.
Szóval a fentiek miatt a hét elég eseménytelenül telt. Itthont csinosítgattam kicsit, csempésztem egy kis karácsonyi hangulatot a folyosónkra. Péter pedig rózsával lepett meg! Ilyenkor kezdünk ugye gyanakodni... de én most nem tettem, tudom, hogy miért kaptam, ha nagyon nem is beszélünk róla.
Soma nagyon örült a virágnak, fülig ért a szája, hogy anya virágot kapott. Egész este szagolgatta, nézegette:
Ma ki sem mozdultam a konyhából. Holnap vendégeink is lesznek és a kikölcsönzött szőnyegtisztító gép is érkezik.
Elkészítettem ma a méteres kalácsot. Most először. Sűrűn fogadkoztam közben, hogy utoljára. Borzasztó macerásnak tűnt. Hangosan szitkozódtam, hogy lehet akármilyen finom, többé soha!
Aztán mikor megdermedt és levágtam egy szeletet a végéből és Somával két pofira benyomtuk, már határozatlan voltam a tárgyban. Mert finom lett és mint ahogy a neve is súgja, kiadós.
Ha érdekel valakit, holnap lefotózom és leírom a receptjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd csak! De írhatsz a honfiv@freemail.hu-ra is!