Karácsonyra a nagyfiam kapta ezt a gyönyörű darabot! Hogy mi ez? Egy övcsatt! Gitáros, merthogy Jana gitározni tanul, teljesen egyedül (na jó, néha a zenéhez értő családtagok segítenek neki) és nagyon szépen halad. Ezért az egyik ajándékötlet neki gitárral kapcsolatos kiegészítők voltak. Kati talált is egy ilyen szépséget.
Jött a karácsony, Katiék átadták, Jana örült, és most azt mondhatnám, hogy és az anyja elrakta.
Na de hogy? Majdnem örökre.
Amikor a karácsonyi ittléte végéhez közeledett a nagyfiamnak és rámoltuk az ajándékait, ezt a csattot kivettem és közöltem vele, hogy hát szerényen fogalmazva is elég rendetlenek otthon a dolgok, inkább maradjon itt a gitár csatt és csináltatok hozzá neki bőrövet. Oké! Megegyeztünk. Elraktam. Atombiztos helyre, hogy a kétéves ne hányja el, ne törje el stb.
Teltek-múltak a napok. Már gyanús volt, hogy amikor bevillant, hogy övet kellene csináltatnom, nem villant be, hogy hol várhatja sorsát a csatt! Napok, hetek teltek el és a hétvégén már komolyan aggódtam, hogy nem vagyok normális, hogy nem emlékszem, sőt még finoman szólva is beégek a gyerekem előtt, hogy a kísérő litánia után, végül a jó édes anyja hagyja el az ajándékát.
Ma megesküdtem, nincs vége a napnak, amíg meg nem találom. Soma segített, mindenhol jártunk, létráztam, kukucskáltam, négykézláb másztam, kirámoltam, aztán vissza. Eközben kétszer megpróbáltam otthon felhívni a nagyfiamat, hogy nem emlékszik e egészen véletlenül, hogy amikor a hegyi beszédet tartottam neki a rendetlenségéről, akkor közben melyik szobába/szekrény felé tartottam éppen. Nem voltak otthon, mobilon meg már még se hívtam őket.
De minek is?! Egy egész napos fejtörés, 1 óra aktív keresés után gondolataim a felszínre értek és eszembe jutott, hogy az éjjeli szekrényembe tettem a mit ne felejtsek el naplóm mellé! Mert annyira, de annyira gondos, figyelmes, alapos, semmit el nem feledő anyu vagyok! :)
Jókat kuncogtam,mintha rólam írtál volna!!!!!!Hogy én miket tudok keresni!!!sajnos van,hogy nem csak 1 óráig tart a keresés,hanem napokig,de akkor már úgy érzem megőrülök és addig nem nyugszom,míg meg nem találom.
VálaszTörlésJó hogy meglett! Tök jól néz ki.
És lehetne még egy bónusz sztorim is a karácsonyhoz és feledékenységhez. Minden évben maradnak át nem adott karácsonyi ajándékok. Merthogy úgy eldugom őket, hogy aztán én se tudom, mit hova tettem. Tavaly előtt karácsonykor Soma nem kapott meg egy szeletelhető zöldségkészletet. Csak szeptember magasságában!
VálaszTörlésTavaly karácsony után is Somika mutatja az Eichhornos katalógust, hogy "ilyet szerettem volna karácsonyra" és rámutat egy szemaforra. A homlokomra csaptam, bakker! Újra elfelejtettem neki átadni egy ajándékot, de most csak 2-3 hetet késtem vele :)
Azzal vigasztalom magam, hogy legalább ő ebbe az anyuba nő bele! :)
Csodajó. Kicsit megnyugtató, hogy mindünknek van ilyen "biztoshelyretettem" sztorink!
VálaszTörlésViki, arról szeretnék kérdezni tőled személyesen, amit a blogomba írtál, őszinte leszek, az egyik legnagyobb félelmemmel kapcsolatos.
VálaszTörlésMegtennéd, hogy megírod az e-mail címedet ide:
hargitaipontbeakukacgmail.com
Ezt töröld ki nyugodtan.
köszönöm,
Bea