Popsi-tepsi

Én is leírjam 1386 bejegyzés után, hogy behavazódtunk?
Naná! :)

Pedig mennyi mindent terveztem a hétvégére! Ehelyett ment az induljunk, ne induljunk vacakolás, amiért kifejezetten "rajongok"!

Tesómék invitáltak hozzájuk egy kis sült sajtos makarónira. Péter nem akaródzott neki indulni, amin nem szabad csodálkozni. Ő egy igazi leragadok a számítógép előtt pasi. Na de addig-addig piszkáltam, hogy ki kell mozdulnunk, hogy ráállt. Persze voltak próbálkozásai bőven, olyanok, hogy :
"Elhagyatottan fekszenek az emberek a hóban, nézd meg, nem viccelek!"
"Nem nyílik a kerti kiskapu!" (igazi tömbház lakók vagyunk, vagyis sehol sincs kerti kiskapunk, de jó poén volt tőle :) )
Na felöltöztünk végül, popsitepsivel felszerelve elindultunk. Az autót kiástuk, Somát megkerestük a hó alatt, beültünk, becsatolódtunk, anya vezet.
Tolatás, kerékpörgés, fél autó lent az úttesten, fél autó fent a parkolóban. A kerék pörög. Én röhögök. Peti "én megmondtam" ábrázattal néz kifelé. Aztán megszólal: "szép lassan gurulj még hátra kicsit, aztán nagy lendülettel állj vissza fel, mi nem megyünk sehova!"
A manőver sikerült, ezt azért jegyzem meg, mert mellettünk egy Honda Civic-es srác ugyanezt a mutatványt elhibázta és hosszú percekig kínlódott, mert nem tudott felállni a parkolóba. Én meg magamról elfeledkezve bámultam. Peti már rámszólt. Igen, sajnos baromira bele tudok feledkezni a szórakozásba. :)

A testvérlátogatásból nem lett semmi, bár nem laknak túl messze tőlünk, de gyalog sem vágtunk bele a túrába.
Helyette újabb társadalmi munkát végeztünk és eltakarítottuk a járdáról a havat a ház előtt. Majd a ház mögötti dombon popsitepsiztünk, Soma nem rajongott érte, én igen! Nem is tudom idejét, mikor csúszkáltam a hóban utoljára ilyen jókedvűen. Ma meg kellene ismételni.

És Soma újabb "emlék-mondata" :
"Anya fölvesz és sétálj egy kicsit..." fordítás: vegyél fel engem és sétáljunk. :)