Mivel a héten a déli alvásidőkben a keresztelés honlapunkra írok érdekességeket és tervezgetem az új kollekciónkat, így elég sok mindent láttam, hallottam a témakörben, ami nekem is újdonságnak számít. Találtam egy névadói versikét, amit valószínűleg a XVII. század végén vagy a XVIII. század elején írhattak a szerzők.
Nagyon helyes versike.
NÉVADÓ
Megszületett a hugicám;
Majd’ elsőnek én láttam ám.
Mikor a dada behozta
Újszülött lányát, a papa
Drága szeme hogy ragyogott!
Nevet neki én adhatok;
A papa rögtön megígérte:
Hamar meg lesz keresztelve.
Töprengek is, hogy mi tetszik,
Júlia, Lujza vagy a Sári.
Anna, Mária, túl gyakori,
A Johanna meg komor neki;
A Janka kedvesebb név már;
De volt egy Jankánk – Mennybe szállt.
A Rebekára azt mondanák:
Itt jön a kis kvéker leány.
Az Edit csinos, mégis szebben
Fest réges-régi könyvekben.
A Heléna nem divatos ma
S régimódi a Blanka.
S az összes közül nem tetszik
Egyik sem úgy, mint a Margit.
Az Emília finom, tiszta,
S ez hogy tetszik: Karolina?
Jaj, már nem is tudom én,
Mi lenne a legjobb név?
Egészen belázasodtam;
S ha a név, mit választottam
Illetlen, méltatlan volna?
Hadd adjon neki nevet a papa. (Charles és Mary Lamb)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd csak! De írhatsz a honfiv@freemail.hu-ra is!