Változás Soma életében

Szilveszter reggelére "eltűnt" Soma csőrös pohara (értsd: cumisüveg után átmeneti megoldásként kitalált csőrszerű itatóval rendelkező pohár). Persze a sztori nem éppen vidáman kezdődött.
30-án - amikor a kis család kiegészült nagy családdá, készülve a szilveszteri ereszd el a hajam miatt - este Soma már végképp nem bírt magával. A kétévesem már délutánra eléggé felhúzott, mivel délben cenzúrázta életünkből az alvást. Aztán amikor már 3 körül nagyon álmos volt, de még mindig nem lehetett vízszintes testhelyzetbe hozni, gondoltam lemegyek vele sétálni. Először "jó anya" aztán meg mire felöltöztem már " ne menjüüüünk" volt. Na itt feladtam egy rövid időre, mivel 1. amúgy sem voltam humoros formában 2. indulnom kellett Gyöngyösre.

Na de estére Soma kedélye cseppet sem változott: jókedvű volt, de fáradt. Így folyton rohant, szaladt, cseppet sem sétált, vagy baktatott és mindeközben nyakló nélkül itta, sőt vedelte a szörpöt a csőrös hülyeségből (amit már baromira utáltunk). Aztán következett 1 óra ágyon ugrálás a nagyobb tesók örömére. Nem fogjátok elhinni, de minden egyes ugrásnál hallottam, hogy zubog a szörp a gyerekem hasában! Persze vacsizni is alig, alig akart, de azért rádumáltunk egy pár virslit. De persze tovább ivott és ugrált. 9 körül meguntam és nagyágyba (nem kiságyba) parancsoltam. Akkor kakaót kért, meg mesét. Ezen is túl voltunk, de amint vége lett a mesének, felállt és tovább ugrált. Akkor már szikrát szórtak a szemeim és éreztem, hogy nem leszek szelíd, türelmes anyuka, ha kitörök. És így is volt!

10-kor megunva az altatási mizériát a fenyegetésemet (hogy kiságyba teszem, ha nem fekszik le) beváltottam és nagy sírás, kiabálás után következett a rácsos ágy. Ekkor öklendezni kezdett. Mondtam neki, hogy ha hányni mer (szégyen nem szégyen) isten bizony borzasztó dolgot teszek (vagyis veréssel fenyegettem meg a kétévesemet (arcpirulás)). Ott hagytam, de csak a konyhába mentem a cumisüveggel és csőrös pohárral, na de amikor visszaértem, már csak négykézláb állt a kiságyban a hányása felett. Őrizte a virsliket és a liter folyadékot.
Háááát, nem mondom, hogy anyai mintaképként reagáltam.
Csupán pedagógia célzattal rácsaptam a pelusos fenekére is, cserében a hányásért.
Szóval 10-kor ágyhúzás, virslidarabok leszedegetése az ágyneműről, mosógép indítás, átöltözés stb. És akkor apa is érezte már, hogy nekem jobb nem a közelembe engedni a kétévest.
Inkább beültem az ikrekhez beszélgetni, csendesen, az ágy szélén és vicces kisállat történetekkel enyhítették a feszültségemet.
(Mire jó a nagy család? :) )

Na de másnap reggel a csőrös pohár eltűnt. Anya kezei által.
Érdekes volt, hogy Soma érezhette, hogy az előző este mély nyomot hagyott az anyjában, mert egészen délig nem kért inni. (Vajon miért?)

Kicsit nehezen ment, de ma volt a harmadik napunk, hogy jól nevelt kisfiúként üvegpohárból iszik. Persze vérszemet kaptam és folyt. köv. a cumival :)

Ma estefelé rajzolgattunk a kisasztalnál, amikor rámnézett és azt kérdezte:
"Hova tűnt az üvegem anya? Kidobtad a kukába ügevemet anya?" (Az ügevem nem elgépelés :) )


És ma volt még egy nagyon kedves mondata. Épp délben altattam, de mivel jó nagyot sétáltunk ma a maci parkban (ismét), és elfáradtunk, nem akaródzott most mesélni. Forgolódott, mint egy sajtkukac, volt rengeteg "bújjunk össze, bújjunk össze!", amikor felült és azt mondta: "Olvassunk anya olvasást!" és persze nem tudtam ellenállni :) mert ez egy hatalmas szerelem a részemről :)