2009. október 12., hétfő

Polcz Alaine: Ideje az öregségnek



Most nem olvastam, hanem hallgattam. Tegnap készülődtem visszavinni Janácskát Gyöngyösre és már unva a telefonomon lévő zenéket, Péterrel töltöttünk le ezt-azt egy le- és feltöltős oldalról. Először Whitney Houston új, visszatérését ünneplő zenei albumát az I look to you-t, Für Anikó albumát a Nőstény álmot, Palya Bea Egyszálénekét, Szabó Magda regényét a Régimódi történetet és nem utolsó sorban megakadt a szemem Polcz Alaine: Ideje az öregségnek című hangoskönyvén. Hiszek az érzelmeim diktálta megérzésekben és bár féltem a témaválasztástól (miért is akarok én az "öregségről" hallani?), nagyon jó választás volt.
Ez utóbbival kezdtem a frissen feltöltött albumtáram hallgatását visszafelé az M3-oson.
A hanganyag közel 70 perces, ma sikerült csak befejezni délelőtt.

Nehéz lenne írni róla. Sajnálom néha, hogy nincs a fejemben egy diktafon, ami felvehetné a gondolataimat. Ez a 70 perc is sokat mondott volna rólam, azt hiszem.
Olyan jó volt hallgatni, tanulságos, megnyugtató, bölcselkedő és mélabús. Azóta is bennem van a szorongás, hogy mi lesz, ha elveszítem a nagyszüleimet (szerencsére még megvannak nekünk), szüleimet. Kézzelfoghatóbbá tette az öregség fogalmát az írónő. Olyan eddig inkább csak figyelemfelkeltésnek tűnő dolgokat töltött meg tartalommal, amitől csak segít még inkább elfogadhatóvá tenni az idősek viselkedését. És tisztelni, szeretni, még több értékkel felruházni Őket. Az enyéimet. És másokét. A tiedet, a tiedet és még a tiedet is.

Talán már említettem, hogy egyik kedvenc elfoglaltságom a családfánk kutatása. Soma megszületése előtt kutattam utoljára, ma már nincs időm rá, talán majd, ha nagyobb lesz a legkisebb. De ahogy hallgattam az írónő kellemes, nyugodt hangját (mert az írónő olvassa fel saját művét, ami számomra még több melegséget adott) arra gondoltam, hogy bár tehetném azt, hogy néhány napra odaköltözöm a nagyszüleimhez és beszéltethetném őket a múltjukról (elég jól ismerem már a kótaji történeteket) és leírhatnám, megőrizhetném életüket. Magamnak. Talán ebben kicsit önző lennék.
De erre sincs időm ill. lehetőségem. Ők Miskolcon, én Pesten.
Félek a haláluktól.

Visszakanyarodva a regényhez: tegnapig semmit sem tudtam az írónőről, ma már egészen sokat. Utánanéztem a munkásságának, tegyétek Ti is, klassz dolog az internet.
A regényt ajánlom legfőképpen azok figyelmébe, akik öregedni érzik magukat; akiknek élnek öreg szülei és úgy érzik, néha nehéz elviselni házsártos viselkedésüket vagy éppen gyerekességüket.
A regényben szerepel az a mondat, hogy "18 éves korunktól öregszünk, soha jobban." Ezért minden olyan embernek ajánlom, akik elmúltak 18 évesek.

1 megjegyzés:

  1. Örülök,hogy neked is pozitív volt a könyve Polcz Alainnek! Én már elég sok könyvét elolvastam és rengeteget tanultam tőle!
    Szintén ajánlom mindenkinek!!!!
    Éppen ma reggel jutott eszembe,hogy elő kell vennem és férjemnek odaadni,vagy felolvasni a haldoklásról írt könyvét.:( Pedig ez is az élet része,csak nehéz.....

    VálaszTörlés

Mondd csak! De írhatsz a honfiv@freemail.hu-ra is!