Napóleon felesége

Sandra Gulland írta, előzménye a Napóleon menyasszonya, ami sajnos hetek óta nincs bent a könyvtárban, így ezzel kezdtem az olvasást.
A Jane Austen regények után vágytam egy kis történelmi ihletésű írásra. Hétfőn este sikerült is elszaladnom könyvtárunkba és Somának is választottam két könyvet ill. ezt magamnak.
Na szóval este a 109. oldalról fogom folytatni a regényt, tehát még nem szeretnék ill. nem is tudnék határozott véleményt adni a könyvről, de volna egy-két mondandóm a nagyérdeműnek :) az írásról.
Nem is tudtam, hogy:
1. Josephine Bonaparte, Napóleon előtt férjnél volt és két gyermeke született első férjétől, aki meghalt a francia forradalomban,
2. Napóleon alacsony ember volt,
3. Napóleon kevésbé adott a csillogásra, legalábbis tábornokként általában rendezetlen volt a ruhája, sőt gyakran szakadt, kopottas.
4. Josephine figyelemreméltó asszony volt, ami a külcsínt illeti - egyelőre a belbeccsel sincs probléma - de a fogai rosszak voltak.

ÉS az ötödik pontot amely azt tartalmazná, hogy Napóleon nem kicsit volt, hogyisfogalmazzak lepedőbajnok, hanem nagyon, azt a 24. oldalról kimásolt könyvrészlet bizonyítsa:
Josephine naplójából: "Álmos vagyok ma reggel, de jó a kedvem. Bonaparte egy frissen megtért hívő lelkesedésével és egy tudós kíváncsiságával közelít a házastársi kötelezettségekhez. Vett a folyóparti árusnál egy könyvet, és most ki akar próbálni minden pozitúrát, ami benne van. Azt állítja, több mint száz van, és mi még csak a kilencesnél tartunk."

A 24. és 109. oldal között és volt néhány az 1700-as évekhez meglepő gondolat.

Péter pedig esténként kérdezgeti, hogy Jó a könyv szívem? Mire én: Igen, jónak tűnik. Péter: Csak el ne aludj közben :) (a könyv vastag, szóval leüthetném magam vele) Én: Nem fogok. (Nem nézek rá, ki ne olvassa a szememből, hogy nem egy egyszerű történelmi regényt olvasok...)

Kíváncsi vagyok, mikor olvassa el ezt a posztot?! :)
Hi-hi-hi

Töltött káposzta

Bp - Vasárnap dél - mobiltelefon:
Én: Szia Anya!
Anya: Szia! Mondjad! (suttogva)
Én: Baj van? (megrévülve, félig nem is érdekes már, hogy miért hívtam - bár azért hívtam, hogy elújságoljam, legkisebb unokája (Soma) katarzisba esett a Mazsola bábszínház után, ami sírásban nyilvánult meg)
Anya: Kórházban vagyunk, nagyi rosszul lett!
Én: Úristen! Mi történt?
Anya: Begörcsölt, behozták a mentők. Nem tudjuk.
Én: Majd hívj, ha beszéltetek orvossal.

Vasárnap 13 óra körül - mobiltelefon:
Én: Szia Anya!
Anya: Szia! Jobban van, vesekőre gyanakodnak, de még az őrzőben van, nem láttuk.
Nagyon rosszul volt, a mentősök alig tudtak vért venni tőle! Eldurrant a vénája, dőlt a vér, apád fogta le, annyira dobálta magát a görcsök miatt.
(teljesen elsápadok, elképzelem a jelenetet)
Valószínűleg ma kihozhatjuk, de még az infúlzió csöpög.
Én: Vigyázzatok magatokra! Majd később hívlak.

Vasárnap 16 óra körül - mobiltelefon:
Én: Szia nagyi! Jaj, hát mi van veled? (sajnálkozva, szomorúan)
Nagyi: Óh, már nagyon jól érzem magam! Nem tudom mi volt abban a koktélben, de három üveggel is kaptam. Hívtam nagyapádat táncolni, de nem jön! (nevet, kacarászik, én meresztem a szemem, talán halucinál.)
Én: Hol vagy?
Nagyi: Már itthon. Anyádék hazahoztak. Nagyon aranyosak voltak, apád fogta végig a fejem, anyád szegény takarította fel a sok vért, pedig tudod, hogy nem bírja! Hát képzeld el kislányom, köveim vannak, és meszesek az ereim, ezért durrant el a vénám, szóval már építkezhetnénk, csak a telek hiányzik. (megint nevet, nem hiszek a fülemnek)
Nagyi: Csak azt bánom, hogy most csak kiflit ehetek, pedig milyen finom töltött káposztát csináltam ebédre!

Ma, azaz hétfő 12 óra - telefon:
Részlet:
Én: Na és beszéltetek azóta nagyiékkal? Voltak ma urológián?
Anya: Persze, nem láttak egyetlen követ sem. (sokatmondó csend)
Én: De hát akkor hol vannak? (csodálkozom)
Anya: Szerintem nem is voltak. (újabb sokatmondó csönd)
Én: Hát akkor mitől voltak ekkora fájdalmai?
Anya: BETÖLTÖTTKÁPOSZTÁZOTT! Tudod kislányom, hogy az epések nem ehetik, Ő meg ette... (röhögök, nyerítek, aztán már az Anyukám is röhög és nyerít)
Én: Szép kis vasárnapotok volt akkor! (és röhögök, röhögök, ahogy már nem illene, mert a nagyi mégiscsak 80 felé közeledik!)
Anya: Mindenesetre elhoztuk a maradék káposztát. (és újabb röhögőgörcs)

Na hát kedves olvasók, ma nem tudom, hányszor röhögtem el ezen magam, amikor eszembe jutott ez a sztori, de biztosan sokszor. :)

Színházban voltunk.

Kicsit aggodalmaskodtam, hogy Somának talán mégis sok lesz az egy órás előadás. De hiába volt a szorongás: Soma bevackolta magát az ölembe és meg se mukkant az előadás végéig. Na de akkor elszabadultak a könnyek. Ő még tovább szerette volna nézni Manócska és Mazsola történeteit, amit már kb. kismilliószor oda-vissza elolvastam neki, de úgy látszik nem unja, sőt.
Szóval már kiürült a színházterem, mi meg csak ültünk a székünkben, én kissé kétségbeesve, hogy hogyis megyünk így haza, Soma pedig hangosan brühühüzve, kipirosodva, és potyogtak a könnyei (na meg folyt az orra)...
Elindultunk, duruzsoltam a fülébe, de csak rosszabb lett. Hazáig sírt. (Na jó, mivel a szomszéd kerületben volt az előadás, ne higgyjétek, hogy órákig tartott ez a rosszkedv, 10 perc alatt otthon voltunk. )

Az én vélemény: Nagyon ajánlom mindenkinek. Legalább annyi felnőtt volt, mint gyerek az előadáson és mindenhonnan jöttek a nevetgélések. A díszlet ötletes volt, bár talán a kicsiknek nagyon fent volt a tökház és kicsit nyújtogatniuk kellett a nyakukat. Nekem csak a Mazsolát bábozó hangjával volt egy kis bajom. Talán lehetett volna egy kicsit sutább, malacosabb ill. gyengébb.
Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat és még szeretnénk ide ellátogatni más egyéb előadásokra is.
Értesítelek Titeket, ha hasonló érdemlegeset találunk.

Nézzétek mit kaptam kedves blogtársnőmtől!!

Tegnap a postás csengetett és Székesfehérvárról hozott csomagot!
Drága MAMMKA KÉT KEZE ÁLTAL (csupa felkiáltójellel, mert számomra ez nagyon fontos tulajdonság) készített cérnatartó doboza érkezett meg és ráadásként gyönyörű MEGLEPETÉSEKET rejtett magában, amitől hol meghatódtam, hol tapsikoltam, mint egy kisgyerek, hogy "jaj, de kedves Tőle!, jaj, de szép!, meg sem érdemlem :("

A cérnatartódobozba ma be is rakosgattam az osztott cérnáimat Soma segítségével. Különben Ő legalább annyira örült a doboznak, még a nyusziját is beleültette, majd később Mazsolát is, aztán megágyazott nekik rajta, de ezen a ponton nem hagytam, hogy kisajátítsa az ajándékomat és esetleg perceken belül berendezkedjen a rekeszeiben :) hát nem mondom sajnálta, hogy nem az övé!
Este óta csak azon töröm a fejem szabad perceimben, hogy a különleges textilekből milyen szépséget lehetne készíteni.

Hétvégén én is összeállítom a csere ajándékomat, amelyért színes kongrékat ígértem, de lesz más is a dobozban. :)

Mazsola a köbön!

Őrületes mazsola rajongás van nálunk kérem szépen!
Mint a fenti fotó is ábrázolja. Mazsolával alszunk, Mazsolát olvasunk, Mazsola játszóházba járunk és Mazsola bábelőadásra látogatunk vasárnap.

Már megvettem a jegyeket is (sajnos apa nem jön velünk)!

Reggel az első mondat az volt, hogy "olvassuk Mazsolát!"
És ma azt mondta Soma a játszóház után, hogy " de jó volt Mazsolával találkozni!"

Az én kétévesem! :) :) :)

Ínhüvelygyulladás

Igen, ez a kongré a ludas. Kb. amikor 2 hete elkezdtem hímezni, akkor éreztem először, hogy a bal kezem tenyere fájdogál, aztán tovább fájdogált, nem múlt. Majd már pelenkázni sem nagyon tudtam, ránehezedni stb.
Hiába hanyagoltam egy darabig a hímezgetést, semmit sem változott, így meguntam és ma elmentem Somával doktornénihez, aki konstatálta, hogy igen, ínhüvelygyulladásom van.
Flector port írt fel, amit szépen ki is váltottam, de elolvastam a betegtájékoztatót. Bár ne tettem volna, ugyanis azóta se kezdtem el inni a vackot.
Eleve apukám a diklofenákra allergiás, és mivel én szinte hetente vagyok quinkie ödémás (lásd felduzzadnak a fejemen a lágy részek, száj és szem környékén), így nem mertem elkezdeni.
Délután megpróbálok konzultálni egy gyógyszerésszel (nektek van saját gyógyszerészetek??? mert hogy mindig ez a szlogen: konzultáljon orvosával, gyógyszerészével!) esetleg vásárolok fekete nadálytő krémet.
És be van fáslizva a kezem (most nincs, a gépeléshez letekertem :) ), amitől már vérkeringésem is alig van.

Várom tanácsaitokat :)

Ünnepeltünk!

Tegnap köszöntöttük húgocskámat neve napjára. Bár nem a napján, mert Nikolett napja szept. 10-én volt, de a családi programok így tették lehetővé.
Most gondot fordítottam az ajándék megtervezésére és nemcsak egy gyorsan legyen már valami meglepetést készítettünk. Néha sikerül így is! Persze mindig próbálunk frappánsak lenni, de van amikor hiába jártatjuk az agyunkat, csak kevéssé lesz találó az ajándék. Mondjuk most nem volt nehéz dolgunk. Mit is lehet ajándékozni egy közvetlenül szülés előtt álló kismamának??? Hát persze hogy babagondozási témájú könyvet, Megérkeztem feliratú képeslapokat és egy fonott kosárkába újszülött méretű pelusokat!

Soma már mondogatja, hogy Andris a kiságyba fog aludni, ha kibújik Netta hasából. És nézegeti a szobáját, amelynek falára Ő is segített Micimackós matricákat ragasztgatni. Belenéz a nagy játékos kosárba, amelyben ismerős csörgő-zörgő játékok várják új gazdáját.
És persze Én is nagyon várom, a szülei után a legjobban :)

De addig még van 3 hét. Hogy Somát idézzem: csak "kalapáljon" addig anyukája hasába.

A napjaim hisztivel

Borzasztó napokat élünk meg a Soma legénnyel, mi ketten. Apjával nem csinálja azt amit velem, azt korántsem, mert az apjától tart (bár néha-néha nála is kezdi elengedni magát), na de hogy jobban értsétek: Az én fiam eddig soha nem hisztizett, nem dobta le magát a boltban a padlóra, mert valamit nem kapott meg stb. bár ezt konkrétan most sem csinálja, viszont a napom reggel 7-től este 9-ig másról sem szól ill. szólna, hogy "gyere játszani anya!" " gyere már akkor játszani a-nya!" - merthogy már nyomatékosít is a drágaságom, ahogy tőlünk tanulta.

Aztán a legutálatosabb szituációk egyike:
Én: " ülj be az ülésedbe, addig nem indulunk!"
S: " nem " - közben rám se néz.
Ezt 20x megismételjük, aztán erőszakkal beültetem az ülésbe (legutóbb tegnap az Eötvös utcai könyvtár előtt boldogítottuk a jelenettel a közönséget).
Rengeteg ereje van egy 2 évesnek! 5 percig kínlódok, mire vissza tudom feszíteni az ülésbe, néha már attól félek, hogy el töröm valamijét.

Aztán a sétából nem akar hazajönni, amikor majd le szakad már a két karom a bevásárolt holmi cipekedésétől stb.

Szóval rettenetesen el vagyok keseredve, mert az elmúlt 1-2 hétben lett ilyen kritikus a helyzet. Azelőtt nem kiabáltam, nem kényszerítettem, legalábbis nem túl sokat, mert nem kellett. Na de a hátam mögött lévő egy hétben szinte mást sem csináltam.
1. Azt mondják (források ismerősök játszótérről stb.) a 2 éves kor sajátossága és lesz még rosszabb.
2. Hamarabb kellett volna tekintélyt szereznem (családtagok).
Hát ez a kálváriám mostanság.

De azért kicsit hímeztem is, miután valahogy meg kell nyugodnom a hisztériák után.

Elkezdtem tesóm babaváróját. Már egy hónap sincs hátra és a húgomnak kisbabája születik.

Érdemes varrótanfolyamozni?

Már vagy egy éve kiszemeltem a Burda varrótanfolyamát, holnap délig fenntartanak egy helyet.... addig kell válaszolnom. Szerintetek érdemes????

Mádi kúria

Múlt héten pénteken iszonyúan szenvedtem a hétvége programszervezése miatt. Menjünk valahova vagy ne??? Aztán meguntam a saját nyűglődésemet és azt mondtam Péternek, hogy rá bízom.

Amikor hazaértünk a játszótérről, még péntek este, komplett két napos program ajánló lógott a nappali ajtajára tűzve :) Mivel én régóta emlegetem, hogy miskolci lyány lévén a zempléni hegységben jártam a legkevesebbet és az ottani várakat nagyon szívesen megnézném, így P. a szerencsi várat szemelte ki első úti célnak.
A váron belül van a Zemplén Múzeum, képeslap-kiállítással és a szerencsi csokigyár bemutatásáról is van egy nagyobb terem berendezve.
Épp akkor esett az eső, amikor odabent voltunk.
Állítólag Szerencsen van a világ harmadik legnagyobb képeslap gyűjteménye!
Persze Soma kedveéért, na meg apuci kedvéért is, megkerestük a vasútállomást. Egészen szépen rendbe hozott, modernizált állomás van a városban. Meg is lepett minket.
Péter Mádon a mádi kúriában foglalt szállást éjszakára. Gyönyörű volt a reggeli fényben, le is fotóztam. A másik érdekessége volt a szállodának, hogy a belső lépcsősor mentén szép kovácsolt vas korlát segítette a felmászókat és a falakon különböző nagyméretű faliórák ketyegtek. Ez tetszett a legjobban.





Az óráról jutott eszembe egy reggeli jelenet:
Állok a fürdőben, fogat mosok éppen. Soma beszalad.
S: elrontottam.
Én: mit rontottál el?
S: elrontottam tik-takot (kezében az óra, mutatja)
Persze hogy megölelgettem (és nem is rontotta el :) )
Most már igazán szépen beszél, mondatokat mond, kér, használja a kötelezőket: szia, köszi, légyszíves. Szóval mindent megér :)

Szabó Magda

Szabó Magda regényeket olvasok. Van az úgy nálam, hogy egyszer csak kipattan a fejemből, hogy ettől és ettől az írótól vagy írónőtől még semmit sem olvastam életem eddigi 32 évében, és akkor addig megyek, amíg be nem szerzek egy-két regényt, novellát a kiszemelt embertől.
Nem véletlenül írtam, hogy embertől, bár olyan csupasznak tűnik, hogy nem magasztalom a személyt.
Számomra Szabó Magda Katalin utcája emberi volt, emberséges... szomorú. Nem sírtam, miközben egy-egy nehezebb részletet olvastam, inkább feszített csak belül, hogy ez nem kitaláció, nem egy zseniális agy szüleménye, fantazmagóriája, hanem valóság volt.

A Katalin utca három családjának mindennapjait írja le az írónő a zsidó üldözés, bújtatás oldaláról. Az igazi szenvedést a nem zsidó családok élték át a haláleset(ek) után. Egész életüket behálózta a múlt, a lelkiismeret furdalás, amelytől soha nem tudtak szabadulni.

Néhol nagyon figyelni kellett az időzónák váltakozása miatt, múlt-jelen-jövő kavargott a regényen belül, ráadásul az elbeszélők is fejezetenként változtak.
Kedvenc szereplőm Blanka volt, pedig azt hiszem én két lábbal a földön álló típus vagyok.

Most Az ajtót olvasom, ez a regény íródott inkább nekem :)