Valamiért nem enged el engem a görcsösség, a tökéletesség utáni vágy.
Párom ma finoman figyelmeztetett: "lépj ki az ördögi körből, adj engedélyt magadnak arra, hogy a világ nem fog megállni, ha te kevesebbet hajtod magad és Soma sem attól fog meggyógyulni, ha minden erődet az idegességre pazarlod..."
Olyan nehéz nyitott elmével létezni akkor, amikor bánt az állástalanság, hogy Soma alig jár oviba, mert mindig beteg, amikor mindjárt itt a karácsony és annyi mindent jó lenne még addig megcsinálni...
Minden nap eszembe jut, ma talán le tudok úgy feküdni aludni, hogy marad utánunk egy kis rendetlenség valahol a lakásban, talán ma ... lehet másképp összerakva a kép, mint amilyenre nevelődtem.
Hát majd meglátjuk.
Én minden nap úgy fekszem le, hogy marad egy kis rendetlenség...különben sose aludnék szerintem. Ne bántsd magad. Sok erőt és békét kívánok, én is békét kértem karácsonyra magamnak.
VálaszTörlésCsatlakozom Mártához!Próbáld elengedni a görcsöt....Nekem most már nagyjából megy talán 2 éve,hogy lesz,amilyen lesz a lakás,az ünnep....Túl sokat szeretnénk megvalósítani:MINDEN erre hajt,bármerre nézünk,pedig elég néhány gyertya,mécses,. egyszerű vacsora és BÉKESSÉG.Kívánom magunknak,Neked is!
VálaszTörlés