Egy spulni cérna

Március 17-én írtam, hogy Soma kruppos. Ma március 24-e van. A két dátum között eltelt időben sikerült kapcsolatba lépni egy profi fül-orr-gége főorvossal, dr. Ablonczy Máriának hívják és a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán dolgozik, osztályt vezet. Jó szívvel ajánlom mindenkinek. A kruppból, gégegyulladásból pipával, orvosságokkal viszonylag gyorsan kezelte a fiamat, annak ellenére, hogy a házi orvosunk, akit alapvetően kedvelünk, pénteken délelőtt széttárta a kezét, hogy már nem tud mit mondani, menjünk kórházba.
A jó hír ellenére mégsem tudom azt mondani, hogy minden szuper, mert mára a hányós hasmenős vírusba esett bele Soma, ami szintén lázzal jár.

A testvéremmel, amikor éppen nem a saját gondolatainkban fuldoklunk, átmegyünk egyfajta iróniába, mai beszélgetés töredék:
- Na mi van Somával?
- Beteg! Mondjam a többit is? Újra?
- legyintve: Nem. Inkább szólj, ha egészségesek vagytok.

Naptárban vezetem az életünket: gyógyszerek, oviba járás-nem járás, egyéb elfoglaltságok. Megnéztem idén Soma 2 és fél hetet járt óvodába.

Persze van jó hír is. Április 4-étől mehetek dolgozni, köztisztviselő leszek, adóügyekkel fogok foglalkozni. Most ugrik a majom a vízbe, ugyebár.
- Lelkileg, testileg felkészülni egy új életritmusra, a nagyobb fordulatra,
- Somát meggyógyítani, lehetőség szerint hosszú távra, na jó nem leszek telhetetlen, ha egy hónapig nem lesz beteg, már azzal is kiegyezek.
- Bébiszittert - fúj utálom ezt a szót - dadust keresni mellé, ha az előző pontban leírtak dugába dőlnek, de anyának (vagyis nekem) mégis menni kell dolgozni. Ez az egyik kiemelt feladat!

És mindeközben a fejem zakatol és nem tudok pozitív lenni, el sem tudom képzelni mikor, hogyan állunk talpra.

Megint nyavalyogtam, pedig megfogadtam, hogy kruppról, más nyavalyákról soha már. De ők nagyon ragaszkodnak hozzánk!