Ha teheted, te is segíts neki és családjának, akár egy-egy apró játékkal, ruhácskával, könyvvel, vagy ajánld fel árverésre saját készítésű kézműves tárgyadat....
Itt olvashattok a gyáli család történetéről.
2010. szeptember 17., péntek
Segíts Daninak!
Kezdeményezés és összefogás egy nagyon beteg kisfiúért, Daniért!
Ha teheted, te is segíts neki és családjának, akár egy-egy apró játékkal, ruhácskával, könyvvel, vagy ajánld fel árverésre saját készítésű kézműves tárgyadat....
Itt olvashattok a gyáli család történetéről.
Ha teheted, te is segíts neki és családjának, akár egy-egy apró játékkal, ruhácskával, könyvvel, vagy ajánld fel árverésre saját készítésű kézműves tárgyadat....
Itt olvashattok a gyáli család történetéről.
2010. szeptember 12., vasárnap
Pizsiben
Hajnalka kedves képeket készített az óvodába, én pedig hímeztem egyet belőle. A kedvencemet, a pizsis, térdepelő kisfiút, aki a maciját szorongatja.
Nem tudom még, hogy mire fogom felhasználni. Talán Soma óvodájába viszem be, faliképnek. Vagy valami hasonló.
Funkcióját tekintve, ahonnan indult, oda érkezik, igaz? :)
Nem tudom még, hogy mire fogom felhasználni. Talán Soma óvodájába viszem be, faliképnek. Vagy valami hasonló.
Funkcióját tekintve, ahonnan indult, oda érkezik, igaz? :)
2010. szeptember 3., péntek
80 kert nyomában a Föld körül
Ha jól emlékszem ez volt a címe annak az M1-en futó műsornak, amelybe teljesen véletlenül botlottam.
Miután reggel hazaértem oviból és zavart a csend itthon, bekapcsoltam a TV-t, csak úgy, amolyan háttérzajnak.
Félig-meddig ott ragadtam a képernyő előtt. Furcsa is volt, hogy délelőtt nem mesét nézek, de vissza a mondanivalómhoz.
3-4 kert bemutatását néztem, hallgattam végig, többek között Monet kertjét is láttam Giverny-ben, amelyet egy Claude Monet alapítvány tart életben. A kert maga érdekesen hatott, elsőre egy kevésbé megtervezett, átgondolt kertnek tűnt, óriási kavalkádként hatott a különböző méretű és színű növény, de a kalauz, Monty Don rávilágított néhány lényeges momentumra.
Monet számtalan képet festett a kertjében a kertjéről, vagy csak egy szegletéről. Különösen kedvelt témája volt a tavirózsa.
Az alapítvány vezetője és a kert igazgatója elmesélte, hogy szinte megszállottként festette Monet ezeket a festményeket. Hogy minél több festményen tudjon megörökíteni kedvező fényhatásokat, Monet a kert mellett is megvásárolt egy óriási területet és előfordult, hogy 50 festményt festett egy időben.
Az igazgatónő elmondta, hogy már hajnalok hajnalán sorban állnak az érdeklődők a kert bejárata előtt. A sok-sok kertész, aki rendbe tartja a kertet, csak a hajnali órákban tud dolgozni, de olyan nagy a nyomás a látogatók felől, hogy szinte mindennapos, hogy ha egy növény nincs jó állapotban, egyszerűen kihúzzák és gyorsan odaültetnek egy másikat, egy szebbet, amely a harmonikusabb látványt szolgálja.
Keressetek rá a google-ban a festményeire, tényleg megdöbbentő számú festménye található ebben a témában.
Nem böngésztem át a TV műsort, de tudja valaki, hogy ez a sorozat rendszeresen fut e a csatornán? Vagy megszerezhető valahonnan? Nagyon érdekelne.
Miután reggel hazaértem oviból és zavart a csend itthon, bekapcsoltam a TV-t, csak úgy, amolyan háttérzajnak.
Félig-meddig ott ragadtam a képernyő előtt. Furcsa is volt, hogy délelőtt nem mesét nézek, de vissza a mondanivalómhoz.
3-4 kert bemutatását néztem, hallgattam végig, többek között Monet kertjét is láttam Giverny-ben, amelyet egy Claude Monet alapítvány tart életben. A kert maga érdekesen hatott, elsőre egy kevésbé megtervezett, átgondolt kertnek tűnt, óriási kavalkádként hatott a különböző méretű és színű növény, de a kalauz, Monty Don rávilágított néhány lényeges momentumra.
Monet számtalan képet festett a kertjében a kertjéről, vagy csak egy szegletéről. Különösen kedvelt témája volt a tavirózsa.
Az alapítvány vezetője és a kert igazgatója elmesélte, hogy szinte megszállottként festette Monet ezeket a festményeket. Hogy minél több festményen tudjon megörökíteni kedvező fényhatásokat, Monet a kert mellett is megvásárolt egy óriási területet és előfordult, hogy 50 festményt festett egy időben.
Az igazgatónő elmondta, hogy már hajnalok hajnalán sorban állnak az érdeklődők a kert bejárata előtt. A sok-sok kertész, aki rendbe tartja a kertet, csak a hajnali órákban tud dolgozni, de olyan nagy a nyomás a látogatók felől, hogy szinte mindennapos, hogy ha egy növény nincs jó állapotban, egyszerűen kihúzzák és gyorsan odaültetnek egy másikat, egy szebbet, amely a harmonikusabb látványt szolgálja.
Keressetek rá a google-ban a festményeire, tényleg megdöbbentő számú festménye található ebben a témában.
Nem böngésztem át a TV műsort, de tudja valaki, hogy ez a sorozat rendszeresen fut e a csatornán? Vagy megszerezhető valahonnan? Nagyon érdekelne.
Nem hiszem, hogy tetőpontra értünk.
3 nap oviba járás mérlege:
1. nap: Egy fél délelőtt után villámként csapott bele a felismerés, hogy anya nincs ott és ez a kőkemény ovis élet, negyedóra sírás (óvónénik elmondása szerint)
2. nap: Reggel gond nélkül átlépte egyedül a küszöböt, ami félsiker! Napközben Somától hallották többször a "jaj, anya! jaj, anya!" sóhajtásokat, nyögéseket. (óvónénik elmondása szerint)
3. nap: Első reggel, hogy apa nem jött velünk, nyomatékot adni az élet rendjének. Be is vált jóslatom: már az ovi felé vezető úton szörnyű sírásba kezdett (még nincs többes szám). Aztán jött a csita-effektus, nem tudtam padlóra állítani a kicsit, nem tudtam átöltöztetni, váltócipőt adni, mert csak sírt és vaskarokkal ölelt. A hatás nem maradt el, a gyerekek látva Soma kiborulását, sorra sírva fakadtak. Amikor eljöttem azt hiszem Somához még hárman csatlakoztak. Az óvónő lépett közben, finoman megkérdezte, hogy elszántam-e magam? Mi a túrót lehet erre válaszolni, csak bólintottam, aztán lefeszítette rólam.
Innentől jogos a többesszám.
Sírva jöttem haza.
1. nap: Egy fél délelőtt után villámként csapott bele a felismerés, hogy anya nincs ott és ez a kőkemény ovis élet, negyedóra sírás (óvónénik elmondása szerint)
2. nap: Reggel gond nélkül átlépte egyedül a küszöböt, ami félsiker! Napközben Somától hallották többször a "jaj, anya! jaj, anya!" sóhajtásokat, nyögéseket. (óvónénik elmondása szerint)
3. nap: Első reggel, hogy apa nem jött velünk, nyomatékot adni az élet rendjének. Be is vált jóslatom: már az ovi felé vezető úton szörnyű sírásba kezdett (még nincs többes szám). Aztán jött a csita-effektus, nem tudtam padlóra állítani a kicsit, nem tudtam átöltöztetni, váltócipőt adni, mert csak sírt és vaskarokkal ölelt. A hatás nem maradt el, a gyerekek látva Soma kiborulását, sorra sírva fakadtak. Amikor eljöttem azt hiszem Somához még hárman csatlakoztak. Az óvónő lépett közben, finoman megkérdezte, hogy elszántam-e magam? Mi a túrót lehet erre válaszolni, csak bólintottam, aztán lefeszítette rólam.
Innentől jogos a többesszám.
Sírva jöttem haza.
2010. szeptember 1., szerda
Nehéz nap
Volt ovi előtti utolsó együtt töltött nap, amit persze felmagasztaltam, elképzeltem, hogy milyen klasszul is kell telnie, de persze ember tervez, ... Soma végez.
Az álomszerű szeretetteljes, jókedvű, játékos, összesimulós nap helyett, egy "nem akarom" nap lett belőle.
A csúcs az volt, amikor délután éppen rakodtam a váltóruhákat, tisztasági csomagot stb. és a kockavár jelet rajzolgattam a Soma dolgaiba. A fiam ekkor megkérdezte, hogy " Miért rajzolsz a ruhámra?"
Mire én azt feleltem, hogy "így fogja megismerni az óvónéni az ovis ruháidat"
Erre ő váll rándítva elintézte a dolgot: " nem fogja megismerni, nem lesz ovis cuccom, mert kidobom a kukába" (mindeközben rám se nézett)
Most pedig percenként nézem a mobiltelefonom, mert az volt a dadussal az egyezség, hogy ha nagyon sír, felhívnak, hogy menjek érte :(
Nagyok lettünk!
Az álomszerű szeretetteljes, jókedvű, játékos, összesimulós nap helyett, egy "nem akarom" nap lett belőle.
A csúcs az volt, amikor délután éppen rakodtam a váltóruhákat, tisztasági csomagot stb. és a kockavár jelet rajzolgattam a Soma dolgaiba. A fiam ekkor megkérdezte, hogy " Miért rajzolsz a ruhámra?"
Mire én azt feleltem, hogy "így fogja megismerni az óvónéni az ovis ruháidat"
Erre ő váll rándítva elintézte a dolgot: " nem fogja megismerni, nem lesz ovis cuccom, mert kidobom a kukába" (mindeközben rám se nézett)
Most pedig percenként nézem a mobiltelefonom, mert az volt a dadussal az egyezség, hogy ha nagyon sír, felhívnak, hogy menjek érte :(
Nagyok lettünk!
2010. augusztus 12., csütörtök
Hát telhetne
nyugodtabban ez a nap, Somám 3. születésnapja!
Tervem, na az sok volt mára. Ünnepelni a 3 évest, bár ő reggeltől állítja, hogy most 5 és fél. Moziba menni vele, megnézni nagy fészkelődések közepette a Bogyó és Babócát, tortázni egy cukrászdában, sétálgatni, hogy az övé legyen a nap, meg persze a szüleié. De a szülei valahogy az idővel és feladatokkal hadilábon állnak.
Tegnaptól megy a meccs a munkahelyemmel, hogy hogyan mondjanak fel, rendes felmondással vagy közös megegyezéssel. Persze, tájékozódtam én ügyvédtől, hogy mire számíthatok, de folyik a próbálkozás innen is, onnan is. Lassan már nem is látom át az egészet.
Na persze, Soma is lebetegedett, kapott antibiotikumot. Bevallom, nem bántam volna, ha még kibírja az augusztust betegség nélkül, mivel 3 hét múlva kezdi az ovit (na erről azt hiszem sokat fogok írni) és borítékolom a lebetegedést akkora is.
A napok gyorsak, rohannak, újra semmi idő kézimunkázni, de és ez nagybetűs de, megvásároltam magamnak egy könyvet, amiről csupa szépet és jót olvastam kritikákban.
Így az altatások után egy kis olvasást mindig engedélyezek magamnak.
Mary Ann Shaffer és Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Fülszöveg:
"1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a csatorna-szigeteki Guernseyről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története."
Tervem, na az sok volt mára. Ünnepelni a 3 évest, bár ő reggeltől állítja, hogy most 5 és fél. Moziba menni vele, megnézni nagy fészkelődések közepette a Bogyó és Babócát, tortázni egy cukrászdában, sétálgatni, hogy az övé legyen a nap, meg persze a szüleié. De a szülei valahogy az idővel és feladatokkal hadilábon állnak.
Tegnaptól megy a meccs a munkahelyemmel, hogy hogyan mondjanak fel, rendes felmondással vagy közös megegyezéssel. Persze, tájékozódtam én ügyvédtől, hogy mire számíthatok, de folyik a próbálkozás innen is, onnan is. Lassan már nem is látom át az egészet.
Na persze, Soma is lebetegedett, kapott antibiotikumot. Bevallom, nem bántam volna, ha még kibírja az augusztust betegség nélkül, mivel 3 hét múlva kezdi az ovit (na erről azt hiszem sokat fogok írni) és borítékolom a lebetegedést akkora is.
A napok gyorsak, rohannak, újra semmi idő kézimunkázni, de és ez nagybetűs de, megvásároltam magamnak egy könyvet, amiről csupa szépet és jót olvastam kritikákban.
Így az altatások után egy kis olvasást mindig engedélyezek magamnak.
Mary Ann Shaffer és Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Fülszöveg:
"1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a csatorna-szigeteki Guernseyről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története."
2010. augusztus 4., szerda
Mostanában
Nem voltunk itthon.
Herceghalmon nyaraltunk az Abacus hotelben. Számomra - akinek rend és tisztaság mániája van - nagyra értékelt, hogy az amúgy 1-2 éves hotelben az ágynemű még mindig hófehér és ropogós, hogy a legkisebb zeg-zúgban is porszívóznak (láttam is, nem volt rest egyetlen tisztaságért felelős hölgy sem négykézláb csúszni-mászni a portalanítás kedvéért) és hogy egyetlen üvegfelületen sem találtam maszatot!
Készítettem néhány fotót, ezek a kedvencek:
Esett, de legalább kicsit lehűlt a levegő.
Somkának különös szokása akadt: a legkülönfélébb és oda nem illő tárgyakat viszi magával aludni, be is takarja őket. Az utazóágyban a fogkefe volt a partnere, na meg Manócska. Múlt héten itthon volt, hogy a szedőkanalak voltak betakargatva a kiságyban.
Amióta Soma és a vasútmánia megérkezett hozzánk, kevés vagy egyáltalán nincs olyan nyaralás, hogy az éppen aktuális nyaralóhelyen ki ne mennénk a helyi vasútállomásra. Ez számomra őrület, de a család kedvéért, ugye?!
Szóval botladoztunk a herceghalmi sínek között is :)
Herceghalmon nyaraltunk az Abacus hotelben. Számomra - akinek rend és tisztaság mániája van - nagyra értékelt, hogy az amúgy 1-2 éves hotelben az ágynemű még mindig hófehér és ropogós, hogy a legkisebb zeg-zúgban is porszívóznak (láttam is, nem volt rest egyetlen tisztaságért felelős hölgy sem négykézláb csúszni-mászni a portalanítás kedvéért) és hogy egyetlen üvegfelületen sem találtam maszatot!
Készítettem néhány fotót, ezek a kedvencek:
Esett, de legalább kicsit lehűlt a levegő.
Somkának különös szokása akadt: a legkülönfélébb és oda nem illő tárgyakat viszi magával aludni, be is takarja őket. Az utazóágyban a fogkefe volt a partnere, na meg Manócska. Múlt héten itthon volt, hogy a szedőkanalak voltak betakargatva a kiságyban.
Amióta Soma és a vasútmánia megérkezett hozzánk, kevés vagy egyáltalán nincs olyan nyaralás, hogy az éppen aktuális nyaralóhelyen ki ne mennénk a helyi vasútállomásra. Ez számomra őrület, de a család kedvéért, ugye?!
Szóval botladoztunk a herceghalmi sínek között is :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)