Az álomszerű szeretetteljes, jókedvű, játékos, összesimulós nap helyett, egy "nem akarom" nap lett belőle.
A csúcs az volt, amikor délután éppen rakodtam a váltóruhákat, tisztasági csomagot stb. és a kockavár jelet rajzolgattam a Soma dolgaiba. A fiam ekkor megkérdezte, hogy " Miért rajzolsz a ruhámra?"
Mire én azt feleltem, hogy "így fogja megismerni az óvónéni az ovis ruháidat"
Erre ő váll rándítva elintézte a dolgot: " nem fogja megismerni, nem lesz ovis cuccom, mert kidobom a kukába" (mindeközben rám se nézett)
Most pedig percenként nézem a mobiltelefonom, mert az volt a dadussal az egyezség, hogy ha nagyon sír, felhívnak, hogy menjek érte :(
Nagyok lettünk!

átérzem a helyzeted :(
VálaszTörlésSzegény kicsike, én is sajnálom őt. :-(
VálaszTörlés