
Milyen klassz dolog is az, hogy már egyszerűbb formája is akad a lekvár készítésnek, mint ami az emlékeimben él kislánykoromból... vagy későbbről - gondoltam ezt, miközben tüsténkedtünk a lekvár körül a családdal.
Azonban ha a kinti tűzhelyekre gondolok a garázs előtt, az óriási üstökre, lábasokra, az órákig tartó lekvárkavargatásra a gőz felett, akkor eszembe jut, hogy a régi idők lekvárfőzésének volt valami bája, hangulata :)
Örülök, hogy részese voltam annak is.
A mai eperlekvár főzésnek is rengeteg szereplője volt ám:
Janával megvásároltuk az epret a piacon,
Én megtisztítottam, megmostam,
Jana pépesítette,
Virág és én kavartuk, üvegekbe szedtük,
Péter lezárta a befőttes üvegeket :)
és már a spájz polcain kuksiznak.
