Tegnap túrós táskával vigasztalódtunk

Nem tudunk kikecmeregni a betegségből. A hétvégén már alig folyt Soma orrából valami, amikor vasárnap komolyabban felütötte a fejét a krupp. Ma érzem a legerősebbnek. Érdekes, hogy nem éjjel jelentkezik, hanem inkább reggel ébredés után és a déli alvásnál. Bár délelőtt majdnem rohama volt, mert szerette volna, ha ölben cipelem le a sétához. Amire én nemet mondtam. Persze lehet hogy nem voltam átgondolt és inkább most hagynom kellett volna a nevelést és igent mondani, mert így már nem farolhattam vissza a megmondtamból. És ami ma már tapasztalat, hogy a hiszti és sírás hozza leginkább elő a kruppos rohamot nála, az be is következett. Lehúztam valahogy a földszintre a fiamat és jó nagyokat lélegeztünk a ház előtt a hideg levegőbe. :(

Tegnap túrós táskát sütöttem. Épp akkor sült meg, amikor Soma felébredt délután. Először azt mondta, hogy nem kér sütit, mert nem finom, aztán meglátta, hogy eszegetem a forrón illatozó kelt tésztát (nagy rajongója vagyok) és kért. Aztán azt mondta a kétévesem: "dehogyis nem finom, ez finom!" mindezt énekelve, mert énekelve beszél mostanság. Kottát lehetne írni róla :)



Tegnap előtt meg a két kezem által télire eltett csöves kukorica raktárkészletünket dézsmáltuk meg. Nálunk reggeltől estig az lehetne itthon, Soma és Péter imádják.
Tanúbizonyságul:



Na szóval a főzőcske és sütögetés nem esik nehezemre, de mostanában a kézimunka már nem esik jól. Ettől szomorú is vagyok, mert a karácsonyi húzogatós ajándékom nem halad, úgy ahogy szeretném.

A Soma mellénykéjéhez kb. 5 sort kellene kötnöm, hogy készen legyen az eleje vagy háta, de azt is hetek óta húzom. :( Sok a restanciám.

Ez volt a nyavalygó hírmondó.