2009. augusztus 31., hétfő

Családi látogatás Miskolcon



Nagyon jól éreztük magunkat a szüleimnél is és nagyszüleimnél is. Mozgalmas nap volt, és Soma bearanyozta mindenki délutánját, olyan sokat nevetgéltünk vele, hogy belefáradtunk.

Furcsa, hogy mégis egy kicsit szomorúbb pillanata maradt meg élesen a fejemben.
Történt, hogy apukám teljesen jó szándékkal megkísérelte Somát elcsábítani indulásnál, hogy ne velünk jöjjön haza, hanem maradjon ott náluk Miskolcon. Kézen fogta apukám a fiacskámat és hátat fordítva elindultak a házuk felé.
Talán el se hiszitek, de Soma hátán, járásán láttam, hogy nem esik neki jól, ami történik és hogy el fogja sírni magát, de ő csak ment a tatival kézen fogva bandukalva...
Aztán utána kiáltottam, megfordult és már feltartóztathatatlanul ömlöttek a könnyei.

És persze mindanannyian siettünk megnyugtatni, de a szomorú arcvonásai bevésődtek az emlékeim közé jó sokáig.

2009. augusztus 26., szerda

DÍJAT KAPTAM! :)

És csudás jókedvem lett tőle, mert még soha ezelőtt nem kaptam díjat senkitől :(
Meg aztán a bejegyzéseimre is alig-alig akadt egy-egy komment, ezért néha el is keseredem, hogy minek írkálok én itt össze-vissza (bár tudom: mindig magának írja a blogoló a blogját :) ), ha senki sem olvassa.
Na de tegnap szuper meglepetésként ért engem, hogy Kötögető Kata díjra érdemesnek tartott engem ill. a blogomat :)
Nagyon köszönöm neki!

És íme itt a DÍJ!



Én is szeretném továbbadni a macikákat, még pedig nekik:

1. Zazálea -nak, mert nagyon szeretem olvasni a beszámolóit,
2. Zsukka -nak, mert jó érzés tölt el, amikor nézegetem a gyerekeknek készült apróságait,
3. Mademoiselle -nek, mert humorosan ír, igényesen kézimunkálkodik és ez szemet, lelket gyönyörködtető, jókedvre derítő (remélem hamarosan hallat újra magáról).


2009. augusztus 17., hétfő

Annyi mindent csináltuk....

a hétvégén!
Ehhez társult egy jó kis hullámzó hangulati állapot nálam is és Péternél is, de mindent összevetve, szerintem jól éreztük magunkat.

Szombaton sikerült kicsit helyreállítanom az erkély balkonládáinak állapotát. Borzasztó hamar tönkrementek a virágaink. Na de most nyiladoznak kint a krizantémok és a másik növénykénk is, aminek nem tudom sajnos a nevét.



Aztán amíg Soma aludt megnéztem egy filmet, amolyan vígjáték, de az angolos fajta. A címe: Halálos temetés. 2007-ből való. Hát én nagyon élveztem!

Délután pedig kisebb csoda történt! Egész nyáron vágytam már egy kis biciklizésre és a párom felpumpálta a kerekeket és abszolút nyitott volt arra, hogy Ő és Soma autóval, én pedig biciklivel menjünk el délután a Vasúttörténeti Parkba.
:)

Vasárnap volt még nagy bolhapiac járás a Pecsában, és ebédet sem főztem, hanem kivételesen rendeltünk valamit, délután pedig nagy fagyizást csaptunk a párom nővérével és családjával.

Szóval sokszor kellene ilyen láblógatós, vidámkodós, azt csinálok, amihez kedvem van című hétvége!!!!

2009. augusztus 10., hétfő

Rám szakadt

a Rám-szakadék :) legalábbis néha már azt hittem.
Borzasztóan elfáradtam, mire felértem a szakadék tetejére.
Dömösről indultunk és mondhatnám, hogy Dobogókőre érkeztünk, de azért ez nem igaz.
Aztán a Lukács árkon jöttünk vissza, de akkor én már úgy éreztem, hogy a lábaim magamtól járnak és nem is leszek képes megállni.
Jókat röhögcséltünk a fáradtságunkon visszafelé.

A Rám-szakadékról pedig annyit, hogy a Pilis-i Erdőben található, vulkáni eredetű, észak-déli irányban futó szurdokvölgy. Összeszűkülő sziklafalai hol kifelé, hol befelé dőlnek, de akad merőleges is. Mélysége több helyen meghaladja a 35 métert. A túrát nehezíti, hogy a sziklamederben állandóan csörgedezik a víz. A nehezen járható szakaszokon rozsdamentes létrák, kapaszkodók segítik az átjutást.

Kalandos volt! És a legmeglepőbb az volt, amikor a szüleim szinte nagyobb megerőltetés nélkül végigmásztak a terepen! :) Edzésben vannak, szerencsére!

Egy kép, ahol a nagy fiammal mászunk felfelé egy kisebb vízesés mellett.



2009. augusztus 3., hétfő

Keresztszemes kiállítás a Camponában

A párom nagyon helyes volt, mert elvitt oda vasárnap a rekkenő hőség és az M0-on kígyózva várakozó sor ellenére.

Attól tartottam, hogy bepréselik a kiállított műveket egy kis szellőzetlen terembe, ahol minden négyzetcentimétert kihasználva egymást fogják érni a hímzések, de óriási meglepetés ért.

Egy tágas, jól belátható, áttekinthető kiállítást volt szerencsénk látni és még tömeg sem volt.

A kedvenceimet megmutatom, csodaszépek:









A párom kedvence ez volt férfiszemmel:



Dínós zsákocska



Somának készítettem maradék anyagból ezt a dinoszauruszos zsákocskát. Hááát nem mondom, hogy milyen fenomenálisat alkottam, látva mások remekműveit!

Az anyagra kicsit kitérek: a Petneházy utcában (XIII. ker.) lévő méteráru boltban vásároltam maradékként 15 forintért! Mit kapni manapság 15 Ft-ért? - kérdezné a nagyim :). Hát ilyen kedves kis textileket. Ugyanott, ugyanakkor vettem egy tengerész mintásat is, az nagyobb darab volt, egyenesen drágának számított a maga 100 Ft-jával a dínóshoz képest :)

Mint látszik, a zsákocska pántjai kissé rövidek lettek, ezért Soma nyakába csúszott fel a zsák. Jót nevettem rajta, aztán a pántokat lebontottam. Most csak úgy háti pánt nélküli zsákocskaként várja a kincseket!