Borzasztóan elfáradtam, mire felértem a szakadék tetejére.
Dömösről indultunk és mondhatnám, hogy Dobogókőre érkeztünk, de azért ez nem igaz.
Aztán a Lukács árkon jöttünk vissza, de akkor én már úgy éreztem, hogy a lábaim magamtól járnak és nem is leszek képes megállni.
Jókat röhögcséltünk a fáradtságunkon visszafelé.
A Rám-szakadékról pedig annyit, hogy a Pilis-i Erdőben található, vulkáni eredetű, észak-déli irányban futó szurdokvölgy. Összeszűkülő sziklafalai hol kifelé, hol befelé dőlnek, de akad merőleges is. Mélysége több helyen meghaladja a 35 métert. A túrát nehezíti, hogy a sziklamederben állandóan csörgedezik a víz. A nehezen járható szakaszokon rozsdamentes létrák, kapaszkodók segítik az átjutást.
Kalandos volt! És a legmeglepőbb az volt, amikor a szüleim szinte nagyobb megerőltetés nélkül végigmásztak a terepen! :) Edzésben vannak, szerencsére!
Egy kép, ahol a nagy fiammal mászunk felfelé egy kisebb vízesés mellett.
Kedves Viki! Ha van kedved és időd egy játékra, kérlek, nézz be hozzám!
VálaszTörlésZsu(Ka)zsi