2010. április 19., hétfő

Volt.

A múlt héten minden volt!
Betegség - antibiotikummal kezelve (?) (Soma),
Bírság - tiltott helyen parkolásért (amúgy nem mellékesen kulturáltan megírt levelet kaptam a közterület felügyelettől, még fotókat is mellékeltek a kocsimról),
Rossz méretekkel leadott keresztelőruha megrendelés, amit el is készítettünk, és ami már csak kész állapotában mutatta magát,
Lelkiismeret furdalás - mert pont akkor volt a nagyfiamnál fogadó óra, amikorra színházjegyünk volt,
De aztán volt külön fogadóóra anyukának pénteken, hogy elbeszélgethessek az osztályfőnökkel (nincs baj, csak az osztályváltást erőltetném),
Rohanás pénteken (jártam Somával Bp-Maglód-Pécel-Isaszeg-Gödöllő-M3-Gyöngyös-fogadó óra-M3-Bp).
Gyöngyösön hányt Soma, aztán majdnem az exférjem is,
Majd hazaértünk és vetkőzésnél észrevettem, hogy Soma kiütéses, de rettentően (irány még az orvoshoz is),
Egész hétvége kiütésesen, de vidáman a siserehaddal,
de aztán jött még egy felhő, amolyan kikerülhetetlen, a családi fajtából.

És akkor (és ezért kezdtem ezt idevésni) utaztunk visszafelé vasárnap Gyöngyösre... gurulunk az M3-on (a kamerák már integetnek esküszöm), csendben vagyunk, ki-ki a fejében. Arra gondolok, de jó lenne letenni a csomagot. Úgy leülni a padkára, magam mellé tenné a hátizsákot, akár fel is szállnék egy vonatra a csomag nélkül... De rázok egyet magamon.

Odaértünk, J-vel beszélgetünk, a kicsi J-vel is :), aztán búcsúzom.
Autó indít, beindul, elhallgat. Aztán már nem indul be. Telefon, jöjjenek segíteni. A következő két órában sok mindent kipróbál J., Péter is mobilon tanácsokat ad, gondolkodik.
Izgulunk (nehogy ott ragadjak), röhögcsélünk, a nagyfiam sziporkázik. Aztán visszaballagunk, megiszok egy kávét.
Hát akkor vontassunk, én meg majd valahogy visszautazom Bp-re.
És elvontat J egy benzinkúthoz, ahol talán éjszakára biztonságban lesz az autó, amíg a szerelő át nem húzza a műhelyébe. Hogy hogy kerül fel Gyöngyösről Bp-re az autó, teljes homály fedi. Nekem akkor már minden mindegy.

Mondja J. esetleg indíts rá még egyszer, hátha meggondolja magát.
És lőn! Pöcre.
Nézzünk hárman egymásra.
Mosolyognak a szemek.
Szerintem az autóm megijedt, hogy otthagyom.

De aztán arra gondoltam ma, hogy valamiért akkor jobb volt ott maradni. Nem sietni, nem vezetni, nem gondolkodni a csomagon.

Péter nevetne. Ő is, én is csak abban hiszünk, amit meg lehet fogni. Racionálisan gondolkodunk, szilárd két lábon kell állnunk, mert amúgy összedőlne a kártyavárunk.

De Én, ha nem is isteninek, de jelnek veszem.

3 megjegyzés:

  1. Hmmmmm....Jó volt olvasni!Köszönöm!Ritkán emlékszem arra,hogy ilyen elmélkedőseket írnál.Nagyon jól írsz!Érdemes folytani,de nagyon!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Mammka, kedves tőled.
    Nem mindig megy így, úgymond hangulat kell hozzá, meg nyugi.
    Na meg kicsit félek is kitárulkozni :)

    VálaszTörlés
  3. Megállni, csendben lenni, nem rohanni, nem szervezni - kell néha. És ha magunktól nem ismerjük fel, hát... akkor így.

    VálaszTörlés

Mondd csak! De írhatsz a honfiv@freemail.hu-ra is!