1. nap: Egy fél délelőtt után villámként csapott bele a felismerés, hogy anya nincs ott és ez a kőkemény ovis élet, negyedóra sírás (óvónénik elmondása szerint)
2. nap: Reggel gond nélkül átlépte egyedül a küszöböt, ami félsiker! Napközben Somától hallották többször a "jaj, anya! jaj, anya!" sóhajtásokat, nyögéseket. (óvónénik elmondása szerint)
3. nap: Első reggel, hogy apa nem jött velünk, nyomatékot adni az élet rendjének. Be is vált jóslatom: már az ovi felé vezető úton szörnyű sírásba kezdett (még nincs többes szám). Aztán jött a csita-effektus, nem tudtam padlóra állítani a kicsit, nem tudtam átöltöztetni, váltócipőt adni, mert csak sírt és vaskarokkal ölelt. A hatás nem maradt el, a gyerekek látva Soma kiborulását, sorra sírva fakadtak. Amikor eljöttem azt hiszem Somához még hárman csatlakoztak. Az óvónő lépett közben, finoman megkérdezte, hogy elszántam-e magam? Mi a túrót lehet erre válaszolni, csak bólintottam, aztán lefeszítette rólam.
Innentől jogos a többesszám.
Sírva jöttem haza.
Szegénykém! Ezt én is átéltem az elsőszülött fiammal.Mai napig hallom a fülemben,ahogy ordít szegénykém,míg én a kisebbel hazamentem.A másik kettőt már 4 évesen adtam csak oviba és akkor már nem volt gond.
VálaszTörlésÁllítóélag az a gyerek,aki az elején sír,az hamarabb beszokik.
Ezzel vígasztallak....
Így legyen Mammka! Legyünk már túl ezen az időszakon :(
VálaszTörlésNa, kitartás, kitartás, olyan jó lesz, sok gyerek, sok élmény, sok mesélés esténként, meglátod! Még egy kis idő...
VálaszTörlésÓ, ez olyan nehéz... anyának is és fiúcskának is... szívből sajnálom! sok-sok erőt kívánok nektek!:)
VálaszTörlésEz nem semmi!Rettenetes nehéz lehetett neked is és a gyereknek is.
VálaszTörlésNekem most nem volt nehézség, mert Timike a Balázzsal együtt van a csoportba, így van egy biztos pont az ovis életében. Na meg Timike nagyon akart már ovis lenni. Most az első két hétben együtt visszük be a csoportba őket és én fokozatosan fogok elmaradni a reggeli kísérettől. Így nem lesz neki meglepi, hogy apával és 5 tesóval együtt kell gyalog oviba járni. :) Még kocsival megyünk, mert nekem utána dolgom van, de jövő hét szerdától gyalog járnak majd. :) Nehéz elválni a gyerekektől főleg, ha ilyet lát a szülő. Engem már az is megviselt, hogy beírattam a Timikét. :)Mikor a Dani fiunk járt oviba, volt, hogy míg az apja a nevelővel beszélt, ő kiszökött az utcára a kocsihoz. Ez ment egy hétig, de utána ő lett a legjobb ovis a csoportba. Szeretett oviba járni, soha nem volt vele baj. :)
Talán nálatok is így lesz. :)
Fel a fejjel!