Soma betegecske, ahogy az szokott lenni egy hét oviba járás után.
Tegnap jó korán előkészültem az éjszakai virrasztásra, fürdés, tiszta ruha stb.
Ahogy Somát ápolgattam, etettem, itattam stb. sokszor volt az ölemben. Odabújt hozzám, simogatta a mellkasom, puszilgatta a vállam. Teljesen elaléltam a boldogságtól, hogy lám a gyerekem mennyire értékeli a hónapok óta tartó áldozatkész ápolást, óvó szeretgetést.
Aztán amikor a fürdőszobában este levettem a pólóm, hogy pizsomára váltsam, a kisfiam bejött hozzám, ráfeküdt a pólóra, puszilgatni kezdte... akkor már a gyanú szöget ütött a fejembe, hogy ezek a puszik nem is nekem csattannak!
Íme a pólóm:
A pólót karácsonyra kaptam Pétertől, és a szüleimet, nagyszüleimet és két fiamat ábrázolja és a puszik a szüleimnek szóltak. Hát ez van :)
Dehogy, "Nektek" szóltak a puszik, az egész családjának.
VálaszTörléste is benne voltál!
VálaszTörlésEz édes!!!Egyébként azok a puszik ugyanúgy neked is szóltak és milyen büszke lehetsz a kisfiadra,hogy az EGÉSZ családot a keblére öleli.
VálaszTörlésÉn meg most Téged ölellek,Eszter játéka kapcsán:
http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html
Persze, tudom én, hogy nekem is szól :) persze akkor egy jó nagy árulásnak gondoltam :) na jó félre a viccet.
VálaszTörlésKöszönöm az ölelést Mammka!